Egy Óra Rejtélye 1.

Író: Szasza   Kategória: Krimi +16

                                              1. Fejezet

Ez is egy átlagos napnak indult, mint a többi. A mindennapi megszokott rutin, lassan csörgedező patakként, diktálta a tempót. Dög unalom.

Hazafelé véve az irányt baktatok, és közben próbálom agyamat nem járatni semmin. Egy pasas utánam fordul, de én rá se hederítek. Soha nem voltam egy „cicoma-maca” a plázák és a divat hidegen hagyott, inkább vagyok vagány és laza csaj, aki jól érzi magát a bőrében. Felsőmön összehúzom a cipzárt, majd folytatom komótosan utamat. De ekkor, nyugalomból egy felém rohanó ismerős fazon ránt ki hirtelen. Bőregér – ahogy én nevezem magamban, egy rám tapadt srác, akinek se apja se anyja, legalábbis nem beszél róluk. Alapvetően csendes fiú, most viszont messziről ordít. Elsőnek meg sem értem mit kiabál, és nem csak azért, mert alapból dadog szegény, hanem mert rohanás közben még rendesen zihál is.  

•  Te…te… ke..ke..kellesz  ne..nekik! Me …me…menekülj!  –  ordítva dadogja.

Na, én erre jót nevetek. Mi féle vicc ez? Mit is érdekel engem, hogy egy kis mamlasz miket hord nekem össze-vissza. A következő percben viszont iszonyatosan nagy kiáltásokat, és sikításokat hallok. Megremegek.

•   Lelőtték ! … Meghalt !

Az ereimben megfagy hirtelen a vér. Egy ugyanolyan szinte kiköpött másom, esik a földre. Hirtelen nem kaptam levegőt. Nem tudtam magamhoz térni. A srác kiáltása, az emberek rémülete és az a borzasztó látvány. Sosem láttam élettelenül összeesni egy embert. Ekkor bőregér elkapja a karom és eszeveszetten rohanni kezd velem. Egy sötét terepjáró száguldott el mellettünk, de szerencsére tovább hajt, nem vesz észre minket. Ebben a percben már hittem a srácnak.

• Még so..sose mond..mondtam, a ne..nevem T..Ti..Tim va..vagyok. -  hebegi idegesen. – Té ..téged me..meg  ak-akartak ölni!

Na ez marha jó, gondoltam magamban, minden más szót dadogva mond de, hogy „ölni” azt ki tudta ejteni a száján folyékonyan is. Érdekes kölyök.

Te jó ég! Kapok észbe. Mi a fene, volt ez? Remélem álmodom, mert most összezavarodtam, de rendesen.

• Hogy a fenébe történt ez, egyáltalán mi történt?  - teszem fel Sentának a kérdést.

De Tim nem szól semmit, csak hidegen méreget. Nem baj, mert így jobban szemügyre tudtam venni a srácot. Egyszer csak kitört belőlem a nevetés. Kicsit púpos, de izmos testalkata van, na meg persze az a nagy orra. Na igen mint egy egéré. Ez kellőkép meghozta számomra az önfeledt kacagást. Szegény, még mindig nagyon aggódó tekintettel néz rám. Ekkorra már nem is foglalkozom a lövöldözésekkel hamar túltettem magam rajta, mint mindig mindenen. Csak néztem bőregeret és azon törtem a fejem, hogy honnan bukkant elő ez a fura figura.

• Tim, miből gondolod, hogy engem akartak azok a maszkosok?

•  Tu ..tudom é..és kész! Vi..vigyázz a kék tő..tőrrel!

Kék tőr? Mi ez az egész? Reméltem, hogy valami vicc. Igazából annak is fogtam fel.

• Tim…. -  szólítom meg újból, vagyis csak szólítanám, mert amíg a cipőfűzőmmel bíbelődtem Timnek nyoma veszett.

Hát jó gondoltam magamban. Elég érdekes is volt ez az egész. Mosolyogva veszem újra hazafelé az utamat. Kék tőr, kék tőr, kék tör. Jár ez a két szó folyamatosan a fejemben. Milyen hülyeség, kacagok fel. Azt hiszem egy kiadós alvás jót tenne.

Mikor beérek a főbejáraton szokás szerint a főbérlő zaklat a tartozásommal.

•  Ha nem fizetsz Britany két napon belül, nem érdekel, hogy nő vagy, mehetsz az utcára!  - kiabálja.

• Persze Roberto felséges nagyúr!  – válaszolom pimaszul dacosan.  - Fizetni fogok, de csak azért, hogy vehessen magának egy normális parfümöt, mert a mostani pancsnak eléggé olyan a szaga, mint a molyirtónak! – nevetem.

Az öreg Roberto valami olyasmit moroghatott magában, - ezt még megbánod te cafka - nem törődtem vele. Beérve lakásomba sípoló hang fogadott. Biztos a banda, megint valami bulit szerveznek. Persze igazam lett. Hanry számos üzenetet hagyott már. A legutolsóban azt közölte, hogy libbenjek be a Red rock bárba. Hát jó, gondoltam magamban. Ám legyen. A lépcsőket kettesével szedem. Mikor kiérek a nyílt utcára bőregér fogad.

• Na ne! -  gondoltam magamban. Ez most valami szívatás?

•  Fi..figyelnek! Ke..kell a bi..bizonyíték ne..nekik. – dadogja.

•  Hagyj békén Tim!  -  rivallok rá  -  Nem érted, hogy engem nem érdekelnek ezek a degenerált dolgaid? Azt sem tudom, hogy ki vagy és hogy honnan jöttél. Miért vagy állandóan a nyomomban? Kék tőr, meg a gyilkolási szándék, menj az utamból!

•  Én..én szó..szóltam ! – hebegi, majd elrohan.

Ilyen egy fazont! Fakadok ki magamból. Végre bent vagyok a bárban, de a bandát nem találom sehol. Miközben a tömegben fürkészem őket, egy eszeveszett helyes csókán akad meg a szemem. Haja éj fekete szeme, mint a tenger és a pillantása…igen a pillantása okozott nálam egy kis elmezavart. Kell nekem!!! Addig csábítom, míg tuti az ágyában kötünk ki. Nevetem magamban. Miközben ezt a tervet szövögetem, már mellé is fészkelődök. Mikor megszólalnék, hogy előadjam kínálkozós mondandóm, a barátnője hátulról egy forró csókot nyom a nyakára.

• Basszus!  -  morgom magamban, ez sem az én partim.

Bevallom őszintén nem is nagyon foglalkoztat. Minden pasit úgy kezelek, mintha tárgyak volnának. Komolyabban egyik se érdekel, maximum egy éjszaka erejéig. Ő is csak egy kósza kaland lett volna az étlapomon. Valójában nincs lelkem. Nincsenek érzéseim, sem vágyaim. Mióta láttam, ahogy apámat meghurcolják, fekete maszkos férfiak. Láttam, ahogy ömlik belőle a vér, amit egy hegyes tőr okozott, meghalt bennem minden. Amikor ez eszembe jut lelkiismeret furdalásom lesz, hogy nem lettem orvos, mint Ő. Pedig ez volt minden vágya. Talán ez az egy érzés, ami nem csak felszínesen érint. Pedig amikor az ágy alól néztem a történteket megfogadtam, hogy az leszek és szentül hittem benne, hogy sikerülni is fog. De nem így lett! Nem is töprengek ezen tovább. Csak iszom az alkoholban gazdag löttyömet, amit nemrégiben hozattam magamnak.

A bandának még mindig semmi nyomuk. A fene tudja, hol lehetnek. Nem baj gondoltam magamban, akkor talán nézek magamnak valami helyes kis áldozatot. Ahogy körbepillantottam kiszúrtam egy elég dögös férfit, aki már körülbelül fél órája szemmel tart. Ez az! Motyogom magam elé önelégült hangon.

Mikor odamegyek hozzá, egy kis bájos mosollyal, szempillát rebegtetve, nem történik semmi. Rám sem hederít. Ezt egy kicsit furcsának találom. Hisz eddig le se vette rólam a szemét. Hát jó! Gondoltam magamban akkor egy kis cici kidobás és csípő ringás majd észhez téríti. Előadom az ellenállhatatlan, szexi csaj szerepét, de ekkor valaki nekem jön hátulról és szinte az arcába esem a fiatal, helyes férfinak. A szeméből valami furcsát vélek felfedezni. Folyamatosan az tükröződik belőle, hogy mondani szeretne valamit, valami fontosat. De elkapom tekintetem. Mivel őrülten zavarba jövök.

• Elnézést… -  hebegem. Enyhén cikinek tartom a helyzetet, de lehet, hogy előnyt is tudok ebből kovácsolni. Majd folytatom.  -  Jaj de ügyetlen vagyok! Ó várjon, letörlöm! - nyávogom édes hangon.

De a helyes és ugyanakkor gyanús fazon nem szól semmit, csak magabiztos mozdulattal leveszi a kezem a mellkasán lévő foltról. A sötét bőrdzseki ujja alól kivillan a csuklóján egy kéktőr tetoválás és valami forradásos számsor.

Kék tőr! Jesszus! -  hatalmasat dobban a szívem. Halálra rémülök.

Hirtelen nem tudtam értelmeset mondani. Csak nagyokat nyelek és próbálok nem kapkodva lélegezni.

•  Akkor én megyek.  –  motyogom.

Amilyen gyorsan csak tudtam rohantam hazáig. Bármennyire jól nézett ki mégis megrémültem ettől az alaktól. Lehet, hogy bőregérnek igaza van?

Nem! Nyomom el magamban. Ez egy elmezavarodott rémkép. Kék tőr, kék tőr, kék tőr. Csak úgy zúgnak a hangok a fejemben. Láttam már ilyet valahol, de hol?  

Tudom már! És veszem is az irányt a konyhában lévő szemetes felé. Egy magazin sarka lógott ki belőle. Melynek hátoldalán megtaláltam a keresett cikket.

Egy gyógyszergyártó legújabb felfedezése állt benne. Miszerint új kutatásaiknak köszönhetően hihetetlen gyorsasággal kezelik a memória zavarokat. A gyártó emblémája egy kék tőr volt.

Tökéletesen egyforma volt a helyes csávó csuklóján lévő tetoválással. Állapítom meg.

Kezdem nem érteni ezt az egészet. Olvasom tovább a cikket és hirtelen megáll bennem az ütő. Erik Henderson segítségével történt ez a hatalmas áttörés, az ő tiszteletére közöljük ezt a nem mindennapi cikket. Nem hiszek a szememnek.  -  Ezt apám találta volna fel ?  -

Nem tudok róla szinte semmit nem maradt róla sem fénykép sem egy tárgy, csak egy óra amit még sok évvel ezelőtt adott. Megesketett, hogy mindig hordjam magamnál.

Emlékszem mikor átadta örökre belém égett azaz éjszaka :

„ Ezt az órát úgy viseld, hogy ez a legnagyobb kincsed, amit kapsz az életben. Életed árán is védd meg, ha erre kerülne a sor. Soha ne válj meg tőle! Ha velem történne bármi. Tudd, hogy ennek alapján fogod megérteni mi is lesz az. Ez az óra többet tud, mint azt hinnéd. Az egész életemet el tudná mesélni. ”

Ekkor észrevette a rémületet a szememben, majd aggódva magához húzott és átölelt.

• De most menj aludni késő van már.

Mivel elég szófogadó kislány voltam első szóra mentem is. Apám még feljött hozzám jó éjt puszit adni.  Pár perc múlva egy nagy robajt hallottunk lentről.

• Bújj az ágy alá kicsi Britanym és maradj veszteg. Tudd, hogy mindennél jobban szeretlek és vigyázz az órádra amit adtam! – kiáltotta. Ezek voltak az utolsó szavai.

Ekkor rögvest az ágy alá vetettem magam. Apámra ekkor rátörték az ajtót hátulról elkapták és elvágták a torkát. Mindent láttam. De csak hasaltam némán még csak egy könnycsepp sem szaladt ki a szememből. Csak néztem mikor vérbefagyott testét lábánál fogva vonszolták el. Nem éreztem semmit talán a sokktól.

Csak hogy ez a sokk a mai napig érzéketlenné tett. De ha a bárból arra a fickóra gondolok, elfog valami szorongás és egyben valami csábító érzés is. Ez tiszta téboly.

Én érzéketlen vagyok és az is maradok. Jelentem ki magamban. Valahol mélyen legbelül tudom, hogy ez most változott. Nem tudom, hogy mi hozhatta ki ezt belőlem, de sajnos összeomlott a védő pajzsom.

Na és ez a Tim? Kérdezem magamtól. Hogy a fenébe került oda, és mi ez a mizéria a lövésekkel? Nem értem! Dühöngöm magamban. A cikk is elég nagy port kavart a lelkemben.

Az óra !

Meg kell keresnem. Kis idő elteltével megtalálom az éjjeliszekrényem középső fiókjában. Már az érintése is előhozza apám emlékeit. Nem tudom még mindig felvenni, de valami azt erősíti bennem, hogy meg kell tennem. Olyan egyedi és kényelmes darab. Apám ízlését tükrözi. Nyugalommal tölt el.

A büdös fenébe! Milyen gyenge érzések kerítenek hatalmukba hirtelen. Elpuhultam volna? Nem ….nekem kemény nőnek kell lennem! Erősítem meg magamban a gondolatot.

Nem sokáig rágódom ezen, mert az öreg Roberto főbérlő dörömböl az ajtómon.

• Britany nyisd ki! Meglepő, de jött hozzád, egy helyes srác!

Ezt a pofátlan vén fószert. Még ajtón keresztül is érzem azt a visszataszító parfümjét. Fúj kiráz tőle a hideg.

• Megyek már Roberto úr…. hogy állna görcs a nyakadba!  - harapom el halkan a mondatom végét. 

Az öreg csöndbe marad. Nem is baj. Odaballagok az ajtóhoz lassan. Szinte időm sincs kinyitni, mert majdnem rám törik.

• Britany!  -  kiállt rám egy idegen, de mégis ismerős arc.  -  Azonnal mennünk kell, már a nyomunkban vannak!

•  Engedj te barom! Ki a fene vagy? És honnan tudod a nevemet? Öregem, lehet, hogy helyes vagy, de ha szarba keveredtél, akkor engem hagy ki belőle! Van elég gondom.

Gondoltam Hanry egyik idióta húzása. Tőle nem is lenne olyan meglepő. De érzem ez most más.

•  Nem érted Britny! Kell nekik, amit tudsz!  -  üvölt rám a helyes srác.

• Ember, amit én tudok az-az, hogy elég szarul adod elő magad! Ahhoz hogy megszívass és beszarass jobban kellett volna készülnöd! Ha meg fel akarsz csípni, hívj meg valami puccos éttermecskébe és akkor talán beszélhetünk róla. -  gúnyolódom nyájasan.

Ekkor megragad és a vállára dob, majd szaladt le velem a lépcsőházban. Csak utólag veszem észre, hogy az öreg Roberto ájultan fekszik az ajtóm előtt.

• Te kis huncut hát így kell szöktetni mi? Az a minimum, hogy az öledbe mint egy hercegnőt   -  poénkodok.

De az idegen srác csak szalad velem tovább. Egy szót sem szól.

• Tegyél már le, mi a fene bajod van neked? – üvöltöm most már ingerülten. – Ha nem vetted volna észre a fejem folyamatosan a hátadnak ütközik.

Amikor levesz a válláról, csak némán néz rám.

• Na mi van? -  kérdezem gúnyosan. - Hol marad a romantika hercegem? Na adj egy búcsú csókot, aztán mond meg Hanry haveromnak, hogy szétverem azt a hülye fejét amiért megint szórakozik velem. Ja és…..- folytattam volna, de a névnélküli közbevágott.

• Nem a haverod kért meg, hogy menjek érted. - Hanem egy jóakaród.

• Mi a fene…..

• Mint már mondtam figyelnek téged és apád bizonyítékait akarják megkapni.

• Miii? Téged még életemben nem láttalak! És az apámat pedig, hagyd ki a játékodból!

Ekkor megragadja a kezemet. És arca keménnyé válik, akárcsak a hangja.

• Na figyelj rám cicám. Én nem szórakozok. Remélem láttad a bárban Logen tetoválását, mert az még a halálodat is okozhatja.

Nyelek egyet és hirtelen a szavába vágok.

• Honnan a francból tudsz te erről?

• Ahogy ők, úgy én is szemmel tartalak egy ideje. Így tudtalak a lövöldözéskor megvédeni.

• Tim!  - üvöltök fel.

• Igen az vagyok. Meglepődtél?

• De…..de te nem ilyen voltál. Te dadogsz …..

• Persze ha akarok. - vigyorodik el. – Ha púposnak, rondának és dadogósnak adom ki magam, kevésbé ismernek fel. Nézd, nem sokáig tudok veled maradni. Bármelyik percben megtalálhatnak. Figyelj arra, amit mondok. Apádat a – Masao - ölette meg a bérenceivel, akik a kék tőr tetoválást is viselik. Mivel……

Ekkor egy tompa ütést éreztem a tarkómon és hirtelen elsötétült a világ. Valami zúgó hangra ébredtem és arra, hogy önfeledten kacarászik valaki, miközben örömittasan dudolászik.

• Vége van Timnek, óóó jeeee. Kinyírtam a szemétládát, óóó jeeee.

Ne Tim meghalt? Sziszegem magamban. Az egyetlen reményem volt, hogy megtudjam mi történt az apámmal. Furcsa, hogy eddig nem érdekelt, de most már annál jobban. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a dudolászó gengszter eltűnik és a zúgó hang megszűnik vele együtt.