Annyira Éhesek Voltunk  1. Fejezet

Író: RIA   Kategória: Romantikus +16

          Szabadságra éhezve  1. Fejezet

A beköszöntő est, feketén fátyolos takarót húzott a nyüzsgő város egére. Alig ütötte el a kilencet az óra, de a Diamond Royal Hotel már teljes fényében pompázva csalogatta a dúsgazdag vendégeit termeibe. Nem is csoda, hisz ezen a környéken minden szórakozóhelynek, étteremnek, szállodának nagyon ki kell tennie magáért. Mert nagy a konkurencia és sok a mérhetetlenül gazdag, szórakozni vágyó ember. Ebből következtethetően kielégíthetetlenül hatalmas az igény is. De ez cseppet sem jelent gondot a Diamond Royal Hotelnek, mert magasan a legfelkapottabb és legfényűzőbb szálloda csoda a környéken. Gazdag eleganciájával, fényűző luxusával, minden igényt kielégítő kínálatával vonzza a tehetős embereket, akik imádják itt szórni a pénzüket. A tulajdonosa egyben vezetője egy alig harmincöt éves sármos ifjú titán, aki pár éven belül alkotta meg és emelte ily magas szintre a szállodáját. Szinte a semmiből virágoztatta fel apja vállalkozását és tett ekkora hírnévre szert. Gúnyból sokan emlegetik, hogy ez csak egy gyémánt köntösbe bújtatott kupleráj. A pletykákkal ellentétben ez nem egy bordélyház, viszont tagadhatatlan, hogy sokan csak a szívdöglesztő férfi host-ok és gyönyörű női hostess-ek miatt járnak ide ilyen sűrűn. Legfőképp a híres vörös hajú démon miatt, aki a szálloda kiemelkedő és elsőszámú hostesse. Kármen már a kezdetektől fogva itt dolgozik és itt is lakik. Mert aki már megszokott egy bizonyos luxust és kényelmet az nem igazán vágyik már másra.

A liftajtó megnyílik és egy csodás nercbundába bújtatott nő lép ki rajta. Végig suhan a szálloda hatalmas halján, ahol minden férfiszem rászegeződik. Bemegy a bárba és megszokott mozdulattal letelepszik a bárszékre. Megannyi drága ékszere szórja fényét az ott ülőkre. Kellemes édes parfümje pillanatok alatt belengi az egész helységet, ezzel is magára vonva mindenki figyelmét. Pár perc se telik el és már ugrik is két férfi, hogy segítsék neki levenni puccos bundáját. Köszönet képen kecsesen hátrahajol és meglebbenti gyönyörű vörös hajzuhatagát, ezzel szabad belátást engedve kívánatos dús keblei közé. Ezek után nem csoda, hogy minden férfi az Ő kegyeit keresi. De Kárment egy csöppet sem érdekli a lábai előtt esdeklő pasasok tömkelege. Neki már megvan a kialakult vendégköre. Újakat pedig csak az igazgató kedvéért vesz fel a listájára. Megteheti, hisz Ő az elsőszámú!

• Kármen Drágám, de gyönyörű vagy ma este is! Hozhatom a szokásos cocktailodat?  –  kérdezi  kedvesen a pultos.

• Ma nem Raul. Csak egy Bloody Mary-t hozzál Vodka nélkül. Toppon kell lennem. – válaszolja nem túl lelkesen Kármen.

• Csak nem fontos vendéged lesz ma?

• De! A lehető legfontosabb! Az öreg Sakamoto jön hozzám megint japánból. Csak miattam repüli át az egész óceánt a magángépén. Szóval frissnek és ódaadónak kell lennem.

• Rendben Drágám. Akkor máris csinálom neked. Akarod, hogy addig elhessegessem a sok nyálát csorgató pasit mellőled?

• Nem kell Raul. Nem zavar, hogy itt legyeskednek. Talán valamelyiknek megengedem, hogy fizesse az italomat. – nevet fel öntelten Kármen.    

Igaz soha nem kellett fizetnie semmiért sem. Se az italokért, amiket megiszik, se az ételekért, sem a szállásért, amiért itt lakik. Elég sok pénzt hoz így is a szállodának a mérhetetlen gazdag ügyfeleivel, ez a legkevesebb, hogy ingyen élvezi itt az életét. Persze ha élvezné! Mert hiába a sok ékszer, a nagy bunda és a luxus, ha az ember nem szabad és soha nem tud ebből a mókuskerékből kitörni. Soha nem ülhet le egy zacskó chips-el az ölében, vastag smink és ragyogó ékszerek nélkül, szabadidőnadrágban a tv elé, hogy megnézzen egy filmet. Mindig napra késszen, gyönyörűnek kell lennie, mert bármikor betoppanhat az igazgatónak valami gazdag ismerőse, aki csakis Kárment kéri, és akkor neki készen kell állnia mindenre.

• Helló Kármen!  -  szólítja meg egy szintén kiöltözött, felcicomázott nő.

• Helló Barbara! Hát te? Nem vendéggel kellene lenned?

• De igen. Csak megbetegedett, ezért lemondta. Szóval van egy szabad estém. – mosolyogja.

• Csak ne szóld el! Amúgy milyen betegség kapta el a külügyminisztert? – kérdezi kissé lelkesen Kármen.

• Csíííít! Halkabban! Nem kell mindenkinek tudnia, hogy a külügyminiszter is hozzám jár.

• Drágám, ne már! Itt mindenki tudja, hogy nem pihenni járnak ide a politikusok és a vezető nagykutyák, család nélkül.

• Oké, de akkor is, nem kell nagydobra verni. Amúgy valami ételmérgezést kapott vagy mi a szöszt. Romlott salátaöntetet szállított a környéken az egyik ételcég. Nagy balhé volt belőle. De már visszavonták a terméket szóval nincs gáz. De azért a helyedben nem ennék mostanában salátát.

• Jókor mondod?! Nemrég ettem egy hatalmas tállal. Na, mindegy az én gyomrom mindent kibír. -  nevet fel kétértelmű célzattal Kármen.

• Jaj te csajszi! Amúgy nem találtál valami normálisabb ételt a saláta helyett? Nem éhezel néha másra?

• Ha te azt tudnád, hogy én mennyire éhezem! „ Éhezem a szabadságra ”. És ez csillapíthatatlan.

• Szabadságra?! De hisz irigylésre méltó az életed, sokan cserélnének veled. Te pedig máshova vágysz?

• Tudod ez nem olyan egyszerű. Persze nagyon jó ez a pompa és ragyogás, ami itt körbevesz. De néha úgy vágyom arra, hogy hétköznapi lányként, mackónadrágban és papucsban, rengeteg smink nélkül, elflangáljak egy gyorsétterembe és hamburgert zabáljak cola-val! Csak szabadon, azt csinálni, amit akarok és akkor, amikor én akarom. Nem minden percben ugrásra készen, hogy mikor jön éppen egy új milliárdos gyökér, akit szórakoztatni kell. Szeretnék egyszer én választani egy férfit, aki nekem tetszik, és nem úgy küldenek hozzám! Ha szabad lehetnék, bármit megtehetnék. Annyira éhezem rá!!!

• Jaj, drága Kármen! Nem is gondoltam, hogy ilyen dolgokra vágysz. De sajnos előre láthatólag ez nem fog bekövetkezni, mert túl népszerű vagy itt. -  mondja kedvesen a lány.

• Tudom. Ez a sorsom. A kurva, csak kurva marad.

• Ne mond így, nem vagyunk kurvák…..inkább luxus prostik. Ha-ha-ha.

• Na de hölgyeim, hölgyeim! -  jön egy mély hang a hátuk mögül. Mindketten a hang irányába fordulnak. - Hogy mondhattok ilyet magatokról? Ti nem vagytok prostik. Hogy is nézne ki. Ha ti kurvák lennétek, akkor az azt jelentené, hogy én strici vagyok. Márpedig én egy luxus szálloda komplexum igazgatója és tulaja vagyok nem pedig valami féle strici.

• Bocsánat, igazgató úr! – mondja ijedten a másik lány, majd rohanva tovább is áll.

• Jaj Will ! Bárhogy szépíted én akkor is csak kurva vagyok. Pénzért szórakoztatom a dúsgazdag férfiakat.  -  mondja Kármen csüggedten.  

• Ha már te vagy az egyetlen a beosztottjaim közül, aki a nevemen szólíthat, akkor legyél szíves és William-nek hívj, és ne becézgess! –  mondja megjátszott mérgességgel az igazgató, aki már kezdetek kezdete óta együtt dolgozott Kármennel és testvéreként szerette Őt. 

• Bocsi Will majd jobban figyelek erre. – mondja vicces szemtelenséggel Kármen.

• Amúgy te is tudod, hogy soha nem kényszerítettelek semmi olyanra, ami neked nem volt jó, vagy nem tetszett. Soha nem kértem, hogy feküdj le bármelyik vendéggel is. Luxus hostess vagy a te dolgod a vendégek szórakoztatása. Amibe nem tartozik bele a szex, ezt ne felejtsd el!

• Tudom, és ezért hálás is vagyok neked. Az én választásom volt, hogy a „szórakoztatás” szó fogalma alatt mit teszek meg, és meddig megyek el. -  mosolyogja Kármen.  -  Amúgy drágaságom, jut eszembe, van-e valami komoly nőci a láthatáron, akit végre feleségül veszel?

• Na, ne szórakozz! Olyan nő nincs a világon és soha nem is lesz.

• Jaj de szűk látókörű itt valaki. Nézd Will így soha nem leszel igazán boldog. Mindig csak alkalmi kapcsolatokat keresel nőkkel. A szokásos forgatókönyv, kicsit megtetszik valamelyik, felcsíped, gyors vacsora, elmentek hozzá …. csakis szigorúan hozzá …. aztán szex, és te már le is lépsz. A reggelt egyiknél se várod meg. Aztán még a nevükre se emlékszel.

• Na nézd csak ki beszél ?!  - mondja felháborodva William. - Oké elismerem nem a legjobb, amit csinálok, de ha egyszer egy nő se érdekel. Mind egyforma, háklis, nyávogós, hisztérika, akiktől a hideg ráz. Már bocsáss meg, ne vedd magadra. Csak idegesít az összes. Aki meg normálisabb fajtából való az meg csak a pénzemre hajt.

• Pedig pont te vagy az a férfi, aki olyan baromi jól néz ki, hogy ha csak egy száll, lukas alsógatyád lenne, akkor is minden nőnek kellenél. Te kis szívdöglesztő macsó! Ha nem lenne a szállodád és még mindig apád régi lebuj kupleráját vinnéd, akkor is megélnél a szépségedből, más nem modellként.

Folytatnák tovább a beszélgetést, de az igazgató telefonja megcsörren. Mivel fontos üzleti hívása van, ezért fel kell vennie. De mielőtt elviharzana, ügyeit intézni még szól egy fontos dologról Kármennek.

• Jut is eszembe. Lenne egy nagy kérésem Kármen. Van egy régi kedves ismerősöm. Egyetemi tanár volt, de most híres regényíró lett. Nemsokára idelátogat, és itt tölt pár napot. Szeretném, ha ebben a pár napban a lehető legkedvesebb formádat hozva szórakoztatnád Őt. Amióta évekkel ezelőtt elhagyta a felesége, azóta nem kereste a nők társaságát. Szeretném egy kicsit kirántani ebből. Előre is köszi. – mondja és meg sem várva a választ rohan is ügyeit intézni.

Még jó, hogy az öreg Sakamoto most jön, és nem marad, csak két napig. Gondolja magában Kármen.

Az erős légörvények miatt csak reggel tud megérkezni az öreg japán üzletember. Ami nem is baj, mert legalább Kármen ki tudta aludni magát rendesen. Sakamoto úr mindig nagyon boldog, amikor láthatja szíve hölgyét. Ezért a nőért bármit megtenne. Már többször megkérte Kármen kezét, de persze Ő nemet mondott. Viszont arra a kisebb vagyonra, amit ilyenkor minden alkalommal rá költ, arra bizony képtelen nemet mondani. Most is sok pazar programot szervezett az öreg, de sajnos nagyon úgy tűnik nem lesz belőle semmi. Mert valamelyik üzletében probléma lépett fel és ez most nem tűr halasztást.

Ezért otthagy egy halom pénzt Kármennek, hogy költse magára és ígéri, nagyon siet vissza hozzá. Kármen egy hamis könnycseppet erőltet a szemébe és búcsút int Sakamoto úrnak. Majd megszámolja mennyi pénzt is kapott a semmiért. Sietve távozik kedvenc üzletébe, hogy kedvére szórja könnyen jött keresetét. A nagy iparkodásában az igazgató állítja meg.

• Hé hova ez a nagy sietség?  - kérdezi, de szokásához híven nem várja meg a választ. -  Azért kerestelek, mert volt nálam Sakamoto úr és kifizette az itt sem töltött éjszakáját, majd mondta, hogy bokros teendői miatt sürgősen távozik, de nemsokára jön vissza. Aminek nagyon örülök. Mert most szólt James az író barátom, hogy holnap érkezik, és már nagyon várja veled a találkozót.

• Hurrá!  –  mondja gúnyosan Kármen. - Akkor most mehetek fodrászhoz is. Pedig pihenni akartam egy kicsit vásárlás után. Fú ennek soha nem lesz vége ?! – dühöngi.

• Ne duzzogj, hanem figyelj rám, mert ez fontos! Holnap, ha találkozol James-el, legyél szíves a kedves és szerény stílusodat előhúzni a repertoárodból. Nagyon rég volt nő társaságában, kettesben, szóval nem tartom kizártnak, hogy izgulni fog és rengeteget bakizni. Nézd el neki. Továbbá Ő egy borzasztóan okos tanult ember, bizonyára sokat fog olyan dolgokról beszélni, amit nem fogsz érteni, de te csak, mosolyogj és helyeselj. Továbbá, még ami fontos, hogy már korán reggel akar veled találkozni a Ryder street-en. Hogy felismerjen, szeretném, ha a szállodámnak a prospektusát vinnéd magaddal és tartanád a kezedben. Remélem elmondtam mindent? –  fújja ki magát az igazgató.

• Jesszus te ennyire kezdőnek nézel, vagy ennyire nem bízol bennem?! Ha az ellenzéki minisztert tizenkét perc alatt elcsábítottam, akkor szerintem menni fog a te kis barátoddal is. Nyugi mindent úgy fogok csinálni, ahogy kérted és jól fogjuk érezni magunkat. Csak hozatass fel a szobámba egy prospektust, mert a régit már kidobtam.  –  mondja szemtelenül incselkedve Kármen, majd lelép.

Az igazgató csak mosolyog, mert tudja, mindig számíthat a vörös hajú démoni nőre. Ezért gyorsan felhívja a barátját, hogy szóljon neki is a részletekről.

Másnap reggel Kármen nagyon erős gyomorfájásra ébred. Nem tudja elképzelni, mi lehet a baj. Próbál nem foglalkozni a kellemetlen érzéssel, de a hányinger, ami kínozza, nem hagyja elfelejteni a dolgot. Nagyon nehezen tud elkészülődni. Többször eszébe jut, hogy talán mégse kellene mennie. De hogy is mondhatna az igazgatónak nemet, amikor olyan szépen kérte. De bezzeg ha szabad lehetne……..

Kicicomázva, több réteg sminkkel, ami most el is kell, megindul a találka helyszínére. Egész úton abban reménykedik, hogy csak le ne hányja az igazgató barátját, mert az nagyon ciki lenne. Megérkezik a helyszínre a limuzin és a sofőr ajtót nyit neki. Kármen kiszáll és egy hatalmas mély lélegzetet vesz, hátha ez segít neki a kínzó rosszulléttel szemben. De sajnos egy fabatkát sem ér. Gyorsan összeszedi magát, majd a kezébe kapja a szálloda prospektusát és csábos mosolyt erőltet szenvedő arcára. Próbál csupa jó dologra gondolni és közben nézi az embereket, hátha megjelenik végre, a várt férfi. A szeme megakad egy szeplős kislányon, ahogy önfeledten játszik édesanyja mellett, míg a taxira várnak. Kellemes érzés önti el a gyermek láttán, majd lassan elsötétül minden és elájul!