A Keleti Maffia Gyöngyszeme 7.Fejezet

Író: RIA    Kategória: YAOI +18

                                           7. FEJEZET

Jó sok idő telik el mire mindenki teljesen felépül. De máris nagy lendülettel vetjük bele magunkat a munkába. Bred teljesen fel van villanyozódva, hogy Ő lehetett Dominik helyett a főnök az elmúlt időben. Mi tagadás jó vezető lenne belőle. Teljesen más mint Dominik, de mégis nagyon jól megállja a helyét. Csak késő délután jön be a Főnök, mert valami elintézni valója akadt. Int, hogy mindenki menjen be az irodába, mert nagyon fontos dolgot szeretne velünk közölni. Mind bemegyünk. Belekezd mondandójába.

• Az a helyzet, hogy mi kerültünk terítékre a főügyész asztalán. Úgyhogy kezd szorulni a hurok. Szerencsére mit sem sejt a keleti maffiáról. Úgy intéztem, hogy a területünkön mindenki befogja a pofáját és nekünk falazzon. Az ügyész úgy tudja, hogy mi csak egy kis vállalkozás vagyunk. De nem árt az óvatosság.

•  Na és most mi a szar lesz?  -  kérdezi ijedten Roy. 

• Felszívódunk. Eltűnünk egy pár napra, hogy még egy kis időt nyerjünk. Addigra a casinok is tisztára tudják mosni a számlázásaikat felénk. Már csak egy kis idő kell és minden rendben lesz. Addig meg elhúzunk egy innen távol eső csendes helyre. Egyik ismerősöm Hoteljében megszállunk. A tiszteletemre kiüritette az egész szállodát, csak mi leszünk nyugiba.

A fiúk kimennek dohányozni, hogy emésszék az elhangzottakat. Ekkor Dominik odaad egy kis papír kártyát melyen egy rövid számsor található.

•  Mi ez?  –  kérdezem kíváncsian.

• A pin kódom a magán számlámhoz  -  feleli határozottan. -  Most már ehhez is van hozzáférésed. A döbbenettől hirtelen eltátom a számat.

• Nem is félsz, hogy leemelem az összes pénzedet és meglépek vele?  -  kérdezem nevetve.

• Tudom, hogy te soha nem tennél ilyet. Feltétlen megbízom benned -  mondja halálosan komolyan. -  Ha pedig mégiscsak lelépnél a pénzemmel, nos tudom a módszerét, hogyan találjalak meg - mosolyogja sátánian.

• Hűha! Ha megtenném megölnél? - kérdezem viccesen, mert tudom soha nem lenne képes bántani.

• Nem. Más módon is meg lehet törni valakit - szája erotikus mosolyra szalad.

Fülem búbjáig vörösödöm és elkapom a tekintetem. Jobban belegondolva hihetetlen, hogy megadta a hozzáférést a magán számlájához. Most vagy teljesen elment az esze vagy tényleg ennyire megbízik bennem. Hallom, ahogy a fiúk azon tanakodnak, hogy ha már menni kell abba a Hotelbe akkor mit vigyenek az hosszú útra. Én is elgondolkodom ezen egy kicsit, de aztán rájövök, ennél van nekem nagyobb gondom is. Hisz tudom, hogy nem fog tetszeni az ötlet Nikolasznak, bár nem fogja ellenezni. Mostanában szinte hozzám se szól. Alig találkozunk, már lassan haza se jár. Napjára se emlékszem mikor döntött hanyatt. De azért úgy tisztességes, hogy szóljak neki. Még a címet is felírom egy nagy lapra és kiteszem a hűtőajtóra. Természetesen tudomást se vesz róla. Várható volt.

Otthon összepakolok pár holmit egy sporttáskába. Nem akarok sok ruhát vinni, hisz csak pár napra megyünk és különben is ez nem valami nyári vakáció lesz. Olyan kilenc óra lehet reggel, amikor kicsit sem feltűnően megáll a házunk előtt négy metál fekete, sötétített ablakos BMW. Remek. Gondolom magamban. Így megyünk elrejtőzni egy távoli helyre, kicsit sem leszünk figyelemfelkeltőek. De nem szólók ez nem az én reszortom. Kimegyek üdvözölni Őket. Egyszerre nyílnak az ajtók és szállnak ki a fiúk. Váltunk pár szót aztán beülök a Főnök mellé az autóba és sietve elindulunk. Már jó rég óta jövünk. Kellemes zene szól és jót beszélgetünk. Egyszer csak rákérdez Dominik arra, amire nem szerettem volna.

• Na és hogy viselte Nikolasz barátunk, hogy eljössz velünk „ kirándulni ” ?

• Nem nagyon érdekelte -  vallom be magam elé bámulva.  -  Azaz igazság mostanában alig jár haza nem is nagyon találkozunk, beszélgetni meg még annyit se szoktunk.

• Hülye gyökér! -  sziszegi ki nagyon halkan a fogai közül.

• Parancsolsz? -  kérdezem, mert nem hallottam, amit mondott.

• Á semmi nem szóltam -  mondja és az ablaknak könyököl.

Haladunk tovább egymás után a kocsikkal. Körülbelül vagy egy jó órája mehetünk folyamatosan, amikor megállunk egy kis pihenő helynél. Eddy lába közét szorongatva, pipiskedve siet a wc-re. Látszik már nagyon kellett neki. Persze a fiúk egyből szekálni kezdik, hogy biztos baj van a prosztatájával. Jókat röhögünk. Elcsodálkozom még soha nem hallottam ilyen őszintén és önfeledten nevetni a Főnököt. Olyan más így felszabadultan. Mindenki elszív egy pár cigarettát, mert újabb hosszú út áll előttünk és már nem nagyon fogunk megállni.

A Hotelhez érünk, ami egy eldugott gyönyörű helyen van. Bemegyünk. Tényleg nincs bent senki, ahogy ígérték. A létesítmény nem túl nagy, talán kétszintes lehet. A földszinten található egy tágas hal, hátul a konyha és a kis étterem rész pár asztallal. Az emeleten hosszú folyosókról nyílnak a szobák. Viszont az alagsor fantasztikus. Van egy helység, amiben egy csodás bárpult található a sarokban, tele flancos piákkal. A terem közepén van egy nagy biliárdasztal, körülötte pedig asztalok és székek. Tovább haladva elérünk a lényeghez. Egy tágas helységhez ahol egy nagy medence áll. Itt helyezkedik el még egy beépített szauna is. Nagyon tetszik. El tudnám képzelni, hogy eltöltsek itt vagy két hetet aktív pihenéssel. De most mi nem ezért vagyunk itt. Mindenki felmegy az emeletre, hogy elfoglalhassa a szobáját. Hirtelen olyanokká válnak, mint a gyerekek. Eddy mint egy dilis rohan és üvölti, hogy stipi-stopi ez az enyém és már be is vágódik egy szobába. Dominik lesütütt szemekkel masszirozza orrnyergét.

• Édes Istenem és mi vagyunk a rettegett maffia! - sóhajtja.

Én csak mosolygok, mert olyan jó, hogy mindenki felszabadult. Még az alvilág kegyetlen gengsztereinek is kell néha egy kis lazitás. Elindulunk egymás mellett a folyosón a Főnökkel, megmutatja hol fogok én aludni. Nagyon tetszik a helység, nem túl nagy, de hangulatos. Dominik szobája közvetlenül az enyém mellett van. Mielőtt kipakolnék, átmegyek hozzá. Elámulok, tágas és gyönyörű. A szobában egy hatalmas franciaágy van két oldalán csinos éjjeli szekrénnyel. Egy faragott asztal is található hozzá illő székekkel. A hatalmas ablak előtte drága organza függöny lóg, amely színben tökéletesen harmonizál a többi berendezéssel. Persze mit is vártam, hisz Ő a Főnök csak nem fog egy lukban egy egyszemélyes ágyon nyomorogni. Nevetek magamban.

• Chö… látom neked jutott a luxos és a kényelem -  szekálom kuncogva.

• Ha gondolod, átköltözhetsz hozzám. Majd megosztozunk az ágyon éjszaka -  mondja flörtölő kacérsággal.

• Nem kösz -  válaszolom lángvörös arccal, majd visszamegyek kipakolni.

Mikor mindenki elrendezkedett és átöltözött lemegyünk az étterem részre, hogy bekapjunk pár falatot. Elámulok. Még sosem láttam így a Főnököt, mindig csak öltönyben vagy ingben. Most viszont drága szabadidőnadrágban, pólóban és sportcipőben díszeleg. Nagyon jól áll neki. Leülünk az asztalokhoz és nekilátunk a szendvicseinknek. Ahogy Dominik az ételt a szájához emeli, minden egyes alkalommal felcsúszik a pólójának az ujja izmos bicepszén, és ezzel kivillan a tetoválása. Annyira tetszik, hogy nem tudom levenni a szemem róla. Észreveszi, hogy bámulom de nem szól, csak mosolyog magában. Mikor mindenki jól lakot lemegyünk egy kicsit szórakozni és biliárdozni. Eddy megtámadja a bárpultot. Citromot kezd el felvágni. Majd amikor kész odahozza hozzánk a tálcát. Mindenkinek ki van töltve a Sierra Tequila a poharába és ki van készítve a só és a citrom. Persze én nem iszom, bár jópofának tűnik, ahogy a többiek csinálják.

• Szabad?  -  kérdezi Dominik. Kézfejemet bekeni citrommal és sót szór rá. Aztán kissé erotikusan lenyalja, majd egy húzásra felhajtja a pohár tartalmát.

Nem akarom, hogy a fiúk észrevegyék, hogy mennyire is jól esett nekem az előbbi mutatványa, ahogy a forró nyelve végigszánkázott a bőrömön. Nagyon jól érezzük magunkat, észre se vesszük, hogy milyen gyorsan repül az idő. Már késő este van. Dominik sorra nyeri a biliárd játszmákat, amit a fiúk kezdenek megunni. Eddy nagyot ásít és közli, hogy elteszi magát holnapra. A többiek is követik a példáját. Már csak hárman maradunk a főnök, Bred és én. Belekezdenek egy újabb partiba. 

Ekkor Dominik megkérdezi, hogy nem –e akarok játszani? Mivel életemben nem biliárdoztam nincs kedvem leégetni magam ezért nemet intek. Elmosolyodik és odahúz az asztalhoz. Majd kezembe adja a fadákót és mögém áll szorosan. Megremegek, érzem szívem megint örült módra kezd verni. Ráteszi a kezemre a kezét mutatván a helyes fogást. Majd felső testét rányomja lassan az enyémre ezzel jelezvén, hogy hajoljak jobban az asztalra. Kezdem elveszteni a fejem. Érzem, ahogy egész testével körbezár, és fölém magasodik. Kapkodva veszem a levegőt. Remegni kezdek a karjai közt. Ezt megérzi és csípőjét még közelebb tolja fenekemhez. Végigfut egy kellemes érzés a testemen és elönt a forróság. Most már nem tudok gondolkodni, csak arra próbálok összpontosítani, hogy ne nyögjek fel hangosan. Közel hajol a fülemhez és belesúg.

• Fogd erősebben a dákómat.

• Na jó elég lesz! -  mondja keményen Bred.   

Ekkor visszazökkenek a valóságba. Pedig már a fellegek között kezdtem érezni magam. Bred fintorogva kezdi összeszedni a golyókat, hogy kezdjék újra az egészet. Dominik csak magában vigyorog, én pedig már azt se tudom, hogy- hogy vegyek levegőt. Érzem, egész testem lángol. Újraindul a játék kettőjük között. Én pedig odamegyek a bárpulthoz és a pult alatt lévő kis hűtőből jéghideg ásványvizet veszek ki. Ez most nagyon kell nekem. Mert valamivel le kell hűteni iszonyatosan felhevült testemet. Beleiszok gyorsan. Aztán homlokomhoz teszem az üveget, annyira jól esik. Majd mellkasomhoz szorítom. A hirtelen hidegtől úgy megmerevednek a mellbimbóim, hogy majd átszúrják a pólómat. Miközben élvezem testem hűtését hallom, ahogy Bred bosszúsan felkiált.

• Csezd meg Főnök figyeljél már a játékra is!  -  morogja.

• Figyelek baszod! -  kiabál vissza Dominik.

Ekkor veszem csak észre, hogy a Főnök megállás nélkül csak engem néz. De már nem is csak néz, hanem bámul. A szemeivel szinte kéjesen felfal. Tetszik, hogy nem tud betelni a kellemes hidegtől remegő testem látványával. Nagyot nyel és megnyalja az ajkait. Ekkor veszem csak észre, hogy most az egyszer Bred áll nagyon is nyerésre. Talán mert a Főnök egy percre sem figyelt oda a játékra. Szemében látom, szívesebben játszana inkább az én testemmel. Ekkor elszabadul bennem is a kisördög. Közelebb megyek az asztalhoz és átkarolom Bredet aki már szinte magának tudhatja a nyerést. Majd kacéran rámosolygok. Látom, Dominik arcizma megfeszül és egy cseppet sem tetszik neki a dolog. Ekkor Bred is elvigyorodik és önelégülten kérdezi.

• Aki megnyeri ezt a játszmát, annak jössz egy kellemes testmasszázzsal Yuki. Oké? – vigyorogja.

• Okééé - válaszolom hosszan elnyújtva.

Dominik keze ökölbe feszül, oly annyira, hogy félek, eltöri a fadákót. Majd megváltozik és elkezdi nagyon is komolyan venni a játékot. Már nem bámul engem, csak minden egyes gurítás után szeme sarkából rám néz. Bred erőteljesen kezd verejtékezni, mert pillanatok alatt hatalmas előnye tavaszi szellőként kezd tovaszállni. Most már rendesen csikorgatja a fogait. Nem telik el pár perc és Dominik hangos koccanással leteszi a megfelelő lukba a fekete golyót. Majd önelégülten Bred-re néz, de nem szól semmit. Pár percig néznek némán egymás szemébe, mire Bred duzzogva közli, hogy elmegy lefeküdni. Majd magunkra hagy minket. Nagyot nyelek, mert érzem megástam a saját síromat. A Főnök megfordul és rám néz, mélyen aranybarna szemeimbe. Összerezzenek. Majd odajön és szorosan elém áll. Szinte teljesen összesimulunk. Egyre mélyebben lélegzem. Érzem Ő is. Majd megfogja, és lassan leveszi a pólóját. Elém feszül izmos teste. Érzem, újra elönt a forróság és nem tudok betelni a látványával.

• Akkor megmasszírozol? -  olyan kellemes a hangja, hogy beleborzongok.

Hirtelen azt se tudom, mit csináljak. Tisztába vagyok vele, hogy én ígértem meg, de nem igazán gondoltam komolyan. Annyira zavarban vagyok. A testem vágyik rá örülten, de az agyam valamiért tiltakozik. Harcot vívok magamban. Ekkor megcirógatja gyengéden az arcomat és szomorúan rám mosolyog.

• Csak vicceltem -  mondja kedvesen. -  Nem akarom, hogy olyat tegyél, amit nem akarsz.

Majd vállára csapja pólóját és elindul a kijárat felé. Nem tudom, mi van velem. Annyira akartam, majd szétvetett a vágy, alig bírtam a testemen uralkodni, de mégse tettem semmit. A szívem majd kiugrik a helyéről és nem tudok másra gondolni csak rá. Még soha nem éreztem ilyet, megrémít ez az erős érzés. Nekidőlök hátammal a falnak és belebámulok a semmibe. Majd lassan elkezdek lecsúszni a földig. Kezemmel átkarolom térdeimet és forró könnyeim hullani kezdenek.

Szerelmes lettem !!! Kimondhatatlanul szerelmes. Vallom be végre magamnak. Egy olyan férfiba, akibe nem lett volna szabad. De nem tudok mit tenni ellene, csak úgy árad szét szívemből ez az érzés a testembe.  

Kicsit megnyugszom és feltápászkodom. Előveszem a mobiltelefonom és rácsörgök Nikolaszra. Felveszi, de két közömbös szóval leráz és rám nyomja a telefont. Felmegyek a szobámba és belevágódom az ágyba. Nem tudok aludni, ezért kinyitom az ablakot. Látom a mellettem lévő szobában is ég még a villany. Ezek szerint Ő sem tud aludni. Lassan orromba kúszik egy ismerős cigaretta füst. Óvatosan kilesek. Látom, Dominik könyököl az ablakban és a csillagokra mereng. Mélyeket szív a márkás dohányból. Visszafekszem az ágyamra és mellkasomhoz szorítva a párnát lassan elalszom.

Hangos kopogásra kelek, melyet Eddy csinál az ajtómon. Üvölti, hogy keljek már fel, mert Ők már túl vannak az ebéden is és mennének fürdeni a medencébe. Nem értem ehhez mért kellek én, de szólok, hogy oké már fenn vagyok. Vagy egy óra is eltelik, mire annyira összeszedem magam, hogy le tudjak vánszorogni. Kihalt az egész épület. Lemegyek az alagsorba, de csak Eddyt látom, ahogy nagyokat röhögve szaladgál kezében egy Bacardi-s üveggel. Teljesen részeg. Megkérdezem, hogy hol vannak a többiek. Mondja, hogy elugrottak vásárolni, mert a legfontosabb dolog elfogyott. A cigaretta! Bár nem értem miért kell hét gengszter pár karton cigi megvásárlásához, de nem rágódom rajta sokáig. Nézem Eddy-t ahogy a mozaikköves lépcsőn lefelé haladva egyre jobban elmerül a medencében. Tetszik neki, mert nagyokat röhög minden lépcsőfoknál. Már teljesen be van állva a piától. Ilyenkor még viccesebb, mint általában.

• Hö-hö már a heréimet nyaldossa a víz hö-hö  -  vigyorogja nagy vidáman.

Megköszönöm neki, hogy ezt az igen fontos információt megosztotta velem és leülök egy műanyag székre. Nem lehet túl mély a víz, talán a mellkasomig érhet. De ahogy a másik vége felé halad az ember egyre jobban mélyül. A medence szélén végig egy beugró rész van kialakítva. Arra kényelmesen le tud ülni az ember, miközben a vízben áztatja a testét. Jó ötletnek tartom. Ekkor Eddy felröhög, látom felfedezte, hogy a medence szélénél le lehet ülni. Ránézek, szemeiben erotikus fény gyúl. 

• Látod Yuki. Ha mondjuk, ide ül egy szemüvege félénk fiú és szétteszi a lábait, akkor én be tudok közéjük mászni és a vízben magamévá tudom tenni.      

Hihetetlen milyen tudományos felfedezéseket tud tenni az ember hulla részegen. Bólogatva jelzem, hogy nagyon ügyes volt, hogy erre mind magától rájött, majd rákérdezek.

• Hiányzik? 

• Nagyon -  válaszolja komolyan, de töretlenül mosolyogva. - Tudod, ha visszamegyünk összeköltözök vele. Azt hiszem Ő az igazi.

Örülök a boldogságának. Tényleg édes egy párt alkotnak az örülten ellentétes személyiségükkel és kinézetükkel. Ahogy dumálunk hallom, hogy a főbejáraton nyílik az ajtó. A fiúk hangosan beszélgetve megindulnak a konyha irányába az étteremrészen át. Reménykedtem, hogy kaját is vettek. Kimegyek és üdvözlöm Őket. Kicsit zavarba jövök, ahogy Dominik rám mosolyog. Megkér, hogy vigyem fel a szobájába ezt a pár dossziét. Nem akadékoskodok. Amikor bemegyek, akkor veszem csak észre, hogy szobájából egy ajtó nyílik egy kis helységre. Nem is vettem ezt tegnap észre. Bekukkantok és látom, hogy az egész szoba tartalma egy hosszú tárgyalóasztal székekkel. Ó értem! Mivel ide más gazdag üzletemberek is járnak ezért úgy alakították ki, hogy szobából nyíljon egy helység ahol gyors tárgyalásokat lehet folytatni. Praktikus az biztos. Leteszem az asztalra a kemény fedeles dossziékat és visszaigyekszem.

A konyhába megyek. Látom, a fiúk már mind a medence irányába gyülekeznek. Mivel nem tudok úszni, úgy gondolom ezt a mókát kihagyom. Inkább nekiállok szendvicseket készíteni. Bele is feledkezem. Ekkor nyílik az ajtó és Dominik jön be rajta, egy száll falatnyi fürdőnadrágban. Rám se néz, csak sandán vigyorog és elhalad előttem, majd a hűtőszekrényből kivesz egy üveg whiskyt. Némán lábával visszarúgja a hűtőajtót és feszítve kilibben a konyhából. Csak egy kis idő után veszem észre, hogy a szám tátva van és lélegzetet se vettem. Gyorsan magamhoz térek. Utálom, hogy mindig elkápráztat valamivel, hogy elvesztem az eszem, amikor csak meglátom. Befejezem a szendvicsek készítését, majd lemegyek az alagsorba. Megnézni mit csinálnak a fiúk. Mindegyik a medence szélén ül a vízben és piálgatva jókat nevetnek.  

Ekkor észrevesznek és szólnak, hogy csatlakozzak én is. Jelzem, hogy nem köszönöm, nekem itt kint is jó és különben se hoztam fürdőnadrágot. John mondja, hogy nem gond jöjjek be nyugodtan alsógatyába, mert ő is abban van. Na ettől nem érzem jobbam magam, de mindegy. Lassan elkezdek vetkőzni. Szemem sarkából látom, hogy Dominik minden mozdulatomat árgus szemekkel figyeli. Mikor végzek, elindulok a medencébe. A víz nagyon kellemes. Lassan haladok le a széles lépcsőn. Csend lesz. Felkapom a fejem és a fiúkra nézek. Látom mindegyik elkerekedett szemekkel figyeli, ahogy hófehér alsónadrágom átázik és férfiasságomra feszülve teljesen átlátszóvá válik. Ennyi erővel meztelen is lehetnék. A Főnök és Bred arca lángvörösbe borul. Gyorsan bemegyek a vízbe.   

Pont ahogy sejtettem, a mellkasomig ér. Viszont egyre jobban mélyül. Megállok és jelzem, hogy köszi, nekem itt jó lesz. Ekkor Dominik feláll és odajön hozzám. Persze neki leér a lába. Majd kérdés nélkül karjaiba kap, mint egy menyasszonyt. Rohadt zavarba jövök és kapálózni kezdek, hogy engedjen már el. Hirtelen megáll és kérésemnek eleget téve elenged. Érzem, ahogy merülni kezdek, és egyre jobban nem érzem a medence alját a talpam alatt. Megijedek, és gyorsan nyakába kapaszkodom. Átkarolom és hozzásimulok. Ekkor elvigyorodik és újra karjai közé vesz, majd a medence végébe visz ahol a fiúk is ülnek. Leültet és mellém csúszik. Érzem, ahogy a combja hozzá ér az enyémhez a víz alatt. Csak ülünk némán egymás mellett, és hallgatjuk, ahogy a fiúk hülyéskednek. Ekkor Eddy kezd el nekem könyörögni, hogy igyak már végre valami alkoholt. Nagyon nem akarok, de annyira könyörögnek a fiúk. Aztán bevallom nekik az igazságot, hogy ha iszom, akkor általában elvesztem a fejem, mint például akkor, amikor Nikolasszal összeházasodtam. Ezen mindenki elcsodálkozik, de annál inkább kérlelnek, hogy csak egy kortyot igyak. Civódom nagyon, hogy megtegyem –e. Ekkor Dominik eldönti helyettem a kérdést. Mert nagyot kortyol kristálypoharából, majd átkarol és szájon csókol. Olyan hirtelen történik minden, hogy még ellenkezni sincs időn. Ahogy lassan átcsúsztatja nyelvét a számba érzem, ahogy az alkohol is átfolyik vele együtt. Beleborzongok és lenyelem mindet. Már rég nincs a szájában több whisky de még mindig csókol. Magamhoz térek lassan a mámorból és elfordítom a fejemet. Majd köhögni kezdek, mert nagyon erős volt a szesz. A fiúk fütyülve jelzik, hogy nagyon tetszett nekik a mutatvány. Zavarban vagyok. Ekkor halkan megkérdezi Dominik.

• Akkor most már velem is összeházasodnál? -  arca ellenállhatatlanul kacér, de komoly.

Nem válaszolok kérdésére, pedig lenne mit. Szótlanul bámulok magam elé. A fiúk énekelni kezdenek jókedvükben. Ekkor szól a Főnök, hogy felmegy a szobájába egy doboz cigiért. Bred rám néz és szomorúan elmosolyodik.

• Még életemben nem láttam a Főnököt ilyen boldognak – kezd bele, majd folytatja. - Tudod az árvaházban nem volt valami derűs az életünk. Soha nem tudtuk milyen az, ha szeretnek minket, vagy ha mi szeretünk valakit. Nem kaptunk gondoskodást, törődést, vagy megértést. Mi nem úgy nőttünk fel, mint mások. Fogalmunk sem volt róla mi az, hogy család. A Főnök tíz éves gyerekként magára vállalta azt a hálátlan szerepet, hogy másokat védelmezett, bátorított, vigasztalt, miközben magában elfojtotta a rengeteg lelki fájdalmat. Mikor kikerültünk a nagybetűs életbe még kis suhancok voltunk. Nem kaptunk munkát ezért aluljárókban kéregettünk és aludtunk. Mocskos egy szar időszak volt. Aztán egyszer egy nap a Főnök közölte, hogy talált egy jó munkát. Vele mentem. Egy nagy hatalmú drogbáróhoz kerültünk. Én alantas kocsi mosó lettem, viszont Dominik már akkor behajtói munkát kapott. Emlékszem, amikor az első küldetéséből visszatért. Ömlött orrán, száján a vér, több helyen meg volt késelve. Nem tudta beszedni a pénzt. Ekkor a drogbáró és az emberei elkezdték verni eltörték a bordáit és a kezét. Mikor abbahagyták már alig élt. Én ápoltam. De ahogy rendbe jött újra kezdte az egészet, aztán újra és újra. A végén profi lett, az egyik legjobb. De valahogy kiveszett belőle a régi énje. Ha ütötték, szó nélkül tűrte, ha eltörték valamiét egy arcizma se rezzent. Olyan lett, mint egy gép. Azután lassacskán én is követni kezdtem a behajtói kiruccanásaira. Jók voltunk ketten. Dominik mindig olyan határozott, erős, megfontolt volt. Sose vesztette el az eszét, mert tudta abból csak baj származhat. Aztán egyszer egy őszi napon kaptunk egy munkát, rutinnak tűnt. Egy régi raktárbázisba kellett bemenni és elhozni a pénzt. Amikor bementünk már vártak ránk, lövöldözni kezdtünk, majd Dominik hátraszaladt az irodába, hogy elhozza a lóvét. Ekkor meglátott egy kisfiút, vascsőhöz kötözve, amint a bandavezér kegyetlenül megerőszakolja. A kis teste tele volt brutális kínzás nyomokkal. Alig volt tíz éves a kis srác. Ekkor Dominik agyára sűrű sötét köd szállt és elvesztette önuralmát. Elkezdte ütni a bandavezért kegyetlen erővel, és csak ütötte és ütötte. Mire bementem már nem élt, de Ő még mindig nem bírta abbahagyni. Megfogtam a vállát, hogy elég lesz, már rég halott, de rám se figyelt. Addigra már mindkét keze több helyen el volt törve. Borzasztó látvány nyújtott. De Ő meg se érzete, hogy szétverte és eltörte a kezeit a bandavezéren. Mikor végre lenyugodott erőtlenül átölelte a kis srácot. De sajnos a mentők későn értek ki és a kezei közt meghalt.

Érzem, arcomon végigszalad egy könnycsepp. Letörlöm, majd hallgatom tovább Bred lélekbe markoló történetét.

• Soha nem láttam sírni a Főnököt, de akkor zokogott. Ez volt az első és utolsó alkalom. Utána teljesen elzárta az érzéseit még ridegebb és még keményebb lett. Nekilátott a tisztogatásnak. Minden egyes alkalommal, amikor egy nagy hatalmú hírhedt fővezért kinyírt egy gyűrűt húzott az ujjára, mint valami strigulát. Rettegték a nevét. Féltek tőle és tisztelték. Fél év sem telt el és meghódította a legnagyobb területet, az egész keleti részt. Azután visszatértünk a régi munkaadónkhoz a drogbáróhoz. Dominik levette a báróról a fekete kesztyűt és a saját kezére húzta, majd halálra verte. Akkor törte el újra a kezeit. Azóta szokássá vált nála ez a kesztyűs dolog. Aztán szépen lassan kezdtek a fiúk újra csatlakozni hozzánk…..

Bred folytatni akarja, de visszaérkezik a Főnök így abbahagyja. Még most se nagyon tudok magamhoz térni a hallottaktól. Ehhez képest az én sivár és unalmas kis életem rózsaszín cukormáz volt. A fiúk félájultan a piától ülnek a vízben. Ekkor mindegyik szépen lassan kezd kimászni a medencéből mert félnek, hogy teli hányják. Elvonulnak szobáikba, Bred segít nekik. Csak én maradok a vízben ülve. Dominik bejön és megáll előttem, így a medencében ülve pont egy magasságban vagyok vele. Rám néz, majd átkarol gyengéden és fejét a mellkasomra teszi. Érzem, ahogy az arca a bőrömhöz ér.

• Bocsánat, de had maradjak így egy kicsit  -  kéri kedves hangon.

Nem ellenkezem én is átkarolom, és magamhoz húzom. Megdöbben egy percre, de aztán elmosolyodik és becsukja a szemét. Érzem, hogy az a nagy, kemény és erős test lassan gyengülni kezd. Elernyednek izmai és védtelenül, nyugodtan fekszik a karjaim közt, teljesen megadva magát. Hajába túrok és simogatni kezdem, ekkor Ő is cirógatni kezdi a hátamat.

• Annyira jó így. Bárcsak örökre itt maradhatnék a szívverésedet hallgatva – mondja Dominik kedvesen és őszintén.

• Tudod, hogy ez nem lehetséges -  mondom szomorúan.

Összerezzen, majd jobban magához ölel. Mellkasomba sóhajt egy keserűt.

• Válj el Nikolasztól! -  préseli ki a halk szavakat magából.

Elsőre fel se fogom mit mondott. Igaz, hogy házasságom soha nem volt egy romantikus, csöpögős, love story, inkább egy tréfás vicc. De akkor is. Úgy teszek, mint ha meg se hallottam volna kérését. Csak lassan végigsimogatom a hátát. Megakad kezem a lövés okozta hegbe. Eszembe jut a pillanat amikor szerezte, ahogy a kezeim között haldoklott. Megborzongok. Ekkor felegyenesedik és a szemembe néz, majd szól, hogy ne foglalkozzak vele.

• Mért tetted? -  kérdezem szemeimmel rabul ejtve tekintetét.

Csak hallgat, majd lassan megszólal.

• Mert örülten beléd szerettem!  -  vallja be őszintén.  -  Te vagy a legfontosabb számomra ezen a rohadt világon.  

Szóhoz se tudok jutni csak nagyra nyílt szemekkel bámulok rá. Szívem örült módjára kezd verni és egész testemben szétárad egy csodálatos érzés. Gyomrom összeugrik és érzem, sírni tudnék. Fel se fogom igazán szavai komolyságát és nagyságát. Annyira mondani szeretnék valamit, de nem jutnak eszembe a szavak. Csak reszketek. Ekkor lassan közelebb hajol majd még közelebb. Gyengéden hozzáér szája az ajkaimhoz. Érzem Ő is egész testében remeg. Karjai görcsösen ölelnek és szíve oly gyorsan ver, hogy szinte kiugrik mellkasából. Elcsodálkozom, hogy ez a mindig kemény és magabiztos férfi, most olyan óvatos és bizonytalan minden mozdulatában. Akar, kíván és megörül értem, de fél, hogy elutasítom.

Remegnek forró ajkai a számon, de nem csókol meg, csak mélyen szedi a levegőt. Ekkor a testem magától kezd mozogni és végigsimítom a hátát. Érzem, beleborzong ebbe a jóleső érzésbe és hirtelen megcsókol. Olyan finoman, hogy félek menten darabokra hullok. Lassan csúsztatja át nyelvét, majd érzékien elkezdi mozogni a számban. Csókja olyan édes és erotikus. Érzem, minden erejére szüksége van, hogy gyengéd tudjon maradni. Testem lángba borul és őrjítő vágy kezd hatalmába keríteni. Most már határozottabban mozgatja számban a nyelvét. Kezdünk vadul csókolózni. Erősen markolom a hátát és Ő is görcsösen szorítja magához derekamat.

Teljesen felizgulok és érzem, ágyékom lüktetni kezd. Egy hirtelen mozdulattal előrébb nyomja testét, erre szétnyitom lábaimat. Combjaim közé férkőzik. Akaratlanul is kicsúszik belőlem egy mély sóhaj. Érzem, ahogy kőkemény férfiasságát nekem nyomja. Megrémülök. Valahogy mindig is sejtettem, hogy nagy szerszám van a lábai között, de hogy ekkora azt életemben nem gondoltam volna. Ez gyilkos. Most már megértem, hogy szegény hím prosti mért üvöltött fájdalomtól eltorzult arccal oly kegyetlenül az irodában. Észreveszi, hogy megijedtem, majd kedvesen rám mosolyog.

• Ne félj, nem teszem be  -  mondja mélyen és erotikusan.

Nem is tudom igazán, hogy mit akarok. Vágyom rá, de félek is. Bár tudom, Dominik inkább megtartoztatja önmagát, mint sem fájdalmat okozzon nekem. Nyakamhoz hajol és nedves ajkaival bőrömet érinti. Végigcsókol egészen a cimpámig. Majd belenyal a fülembe. Kezdem újra elveszteni a fejemet. Ekkor egyik kezével megfogja az alsónadrágom és lehúzza rólam. Majd gyengéden cirógatni kezdi combomat majd hímtagomat. Felnyögök hangosan. Megfogja, és lejjebb húzza fürdőnadrágját, hogy elő tudja venni lüktető hatalmas farkát. Majd kezemet ráteszi, hogy én is érezzem Őt. Teste és minden izma megfeszül, amikor megérintem. Át se érem az ujjaimmal, mert olyan vastag. Annyira feszül és lüktet a kezemben, hogy csak arra tudok gondolni milyen lehet, amikor bennem csinálja ezt. Hirtelen számba csúsztatja nyelvét és újra vadul csókolni kezd. Egyre gyorsabban mozgatjuk kezünket, ezzel kéjes örömöket kiváltva a másikból. Én már teljesen elveszítem a fejemet. Ekkor a még szabad kezemmel átkarolom nyakát és közelebb húzom magamhoz. Ő is jobban magához szorít, majd édes csókunktól elszakadva, fülembe súgja. 

• Annyira akarlak. Azt akarom, hogy az enyém legyél csakis az enyém!  –  mondja zihálva, majd újra forró ajkaimra tapad.

Keze mozgása, csókjai édes érzékisége, szíve örült dobogása, és mély kéjes sóhajai az őrületbe kergetnek. Soha nem éreztem ilyen erős vágyat senki iránt. Elérkeztem tűrőképességem végső határára. Már nem tudom fékezni a testemből előtörni akaró gyönyört. Kéjesen felnyögök és érzem, kirobban belőlem a csodás élvezet. Dominik boldogan nézi élvező arcomat, majd Ő is megremeg. Teste és minden izma megfeszül. Mélyet sóhajtva forró és buja nedvét tenyerembe lövelli. A víz hamar lemossa kezünket. Csak bódultan egymás testét ölelve zihálunk. Életem során már lefeküdtem pár férfival, de ilyen gyönyörben még sosem volt részem. Pedig nem is hatolt belém Dominik, ez nem is volt igazán szeretkezés, de mégis életem legcsodálatosabb élményét éltem át most vele. Félájultan reszketek a karjai közt. Az Ő teste se bírja abbahagyni a remegést. Majd lassan érzem, hogy görcsös szorítása enyhül és hihetetlenül gyengéddé válik. Úgy tart, mint egy felbecsülhetetlen értékű porcelánt. Gyengéden megcsókol és megcirógat.

• Csodálatos vagy. Soha nem életm át még ilyen gyönyört senkivel – mondja alig hallhatóan.

• Ne beszélj butaságot, hisz rengeteg fiúval voltál már, nem? - motyogom.

• Igen, megdugtam pár hím prostit, hogy levezessem a feszültséget. De az minden volt csak nem gyönyör. Olyanok voltak, mint a tárgyak, használtam majd eldobtam Őket, mint más a taknyos zsebkendőt. Élvezni se nagyon élveztem inkább olyan volt, mint a napi ürítés. De aztán jöttél te….

• Jöttem én … és mi változott? -  kérdezem remegő hangon.

• Minden! Minden megváltozott. Sosem voltam szerelemes eddig és nem tudtam, hogy létezik olyan, hogy valakit jobban szeretünk mint saját magunkat. Az életem nem az érzelmekről szólt. Ez nekem még nagyon új. Soha nem éreztem még olyan örítő vágyat senki iránt, mint irántad. Viszont… neked ott van Nikolasz. Elképzelése sincs annak a gyökérnek, hogy mekkora szerencséje van, hogy egy ilyen gyöngyszemet talált, mint te. Fel se fogja, mekkora kincs van a kezében. Meg se érdemel téged.

Annyira meghatnak szavai. De nem tudok mit válaszolni. Őt akarom minden sejtemmel, minden lélegzetemmel, de nem lehet. Ott van Nik aki vár haza. Ha egyáltalán vár még? Annyi minden kezd hirtelen kavarogni az agyamban. Ez megérzi Dominik és rám néz, majd lehelet gyengéden végigsimítja arcomat.

• Szeretném, ha elválnál Nikolasztól és az enyém lennél örökre. De látom, hogy hatalmas harcot vívsz, most magadban ezért nem lehetek önző és nem kérhetek tőled ilyet. De ha meggondolnád magad, én itt leszek és várni fogok rád.

Nem szólok, csak jelzem, hogy rendben és jobban ölelő karjai közé fészkelem magam. Annyira kellemes, ahogy összesimulva élvezzük egymás cirógatását, érintését. A mennyországban kezdem érezni magam. Elfog a jóleső álmosság, és már alig bírom nyitva tartani a szemem. Ekkor Dominik karjaiba vesz és kisétál velem a vízből. Mikor újra kinyitom a szemem, már egy ágyban pihenek. Az Ő ágyában. Pont akkor bújik be mellém. Takaró alatt meztelenül összebújva fekszünk.

• Nem baj, ha elalszom? -  kérdezem álmos hangon.

• Nem baj Kincsem. Aludj csak nyugodtan, én majd vigyázok rád -  hangja oly kedves.

Még egy utolsót szippantok Dominik kellemes illatából és karjai közt álomba szenderedem.

Talán egy óra telhet el, amikor az éjjeli szekrényen rezegni kezd a főnök telefonja. Óvatosan, hogy fel ne ébresszen felveszi, és halkan beszélni kezd. Majd miután befejezte, rácsörög Bred-re, hogy most azonnal jöjjön át mindenki, mert beszélni akar velük valami fontosról. A fiúk pár percen belül megjelennek a szobában és nagyra kerekedett szemekkel, leesett állal csodálkozva néznek a félig betakart, meztelenül ölelkező párosunkra. A Főnök int, hogy jöjjenek be halkan és lábujjhegyen. A srácok így is tesznek.

• Amelyikötök felébreszti, azt megölöm világos?! -  mondja keményen és komolyan.

Látszik, hogy a fiúk még mindig nem tudják felfogni a látottakat. Ekkor Eddy szemei elkerekednek és megdöbbenve néz az éjjeli szekrényre.

• Le…le…levetted nyakláncod és a gyűrűidet Főnök? Ez lehetetlen!  -  csodálkozik.

• Igen. Nem akartam, hogy véletlenül felsértsem velük Yuki bőrét -  mondja, majd gyengéden végigcirógatja a hátamat.

Én a jóleső érzéstől, összerezzenek karjai közt, de nem ébredek fel. Ekkor odahajol és finom, apró csókokat nyom vállamra.

• Csss … aludj csak, nincs semmi baj -  suttogja nekem.

A fiúk mély döbbenettől még levegőt is elfelejtenek venni. Ekkor a Főnök felnéz és bele akar kezdeni a mondandójába, amiért is idehívta Őket. De megáll.

• Bred baszod, ne nézz már így rám!  -  mondja csüggedten.  

• Akkor ti most … -  félbehagyja mondatát Bred.

• Nem tettem meg baszki! Most boldog vagy?  –   kiáltja hirtelen Dominik.

Bred nem szól egy szót sem csak leírhatatlan arckifejezéssel bámul a padlóra. A hangoskodástól megmoccanok.

• Nem lesz ez így jó basszus!  –  mondja a Főnök.  -  Fel fog szegény ébredni. Húzzunk át a belünket a tárgyalóba.  –   parancsolja.

Mindenki átmegy a másik helységbe. Ekkor Dominik belekezd a lényegbe.

• Szóval, most kaptam a hívást, hogy holnap után s.o.s vissza kell mennünk, mert délután jön a főügyész és szét akar nézni nálunk. Ez kurvára nem jó! De már nincs mit tenni, nem halogathatjuk tovább. Az lenne a kérésem, hogy erről még ne szóljatok Yukinak, jó? – kéri a fiúktól.  

A fiúk egyöntetüen bologatnak. Már kevés az idő, hogy minden irat látszólag patyolat legyen, mire a főügyész megérkezik szaglászni. A maffia pedig nem arról híres, hogy becsületes kiscserkész módjára intézi a mocskos üzleteit. Bár Dominik az elmúlt időben mindent megtett, hogy a hatalmas birodalma, csak egy kis válalkozásnak tünjön és az iratok is látszólag tiszták legyenek. De nem könnyű és az idő is ellenünk dolgozik.

A fiúk elkezdik átbeszélni a dolgokat, hogy miként fognak eljárni ha visszamennek a központba. Mivel résnyire nyitva felejtették az ajtót a beszélgetés zajára felébredek. De még nem nagyon vagyok magamnál.

Elég bódult az állapotom, mind a Dominikkel átélt szerelmi gyönyörtől, mind pedig a jó nagy korty whisky-től amit a számba erőszakolt csókjával. Imbolygó léptekkel elindulok, a kis helység irányába közben felkapok egy könnyű vékony köntöst. Benyitok a helységbe, de a szemem még szinte csukva van. A fiúk meglepődve néznek rám. A Főnök int nekik, hogy kuss legyen, majd kedvesen rám mosolyog. A kezét felém nyújtja.

• Felébredtél? – kérdezi kedvesen. – Gyere ide Kincsem.     

Mivel még nem vagyok magamnál, megdörzsölöm álmos szemeimet és ásítok egy parányit, majd odacsoszogok hozzá. Dominik átkarolja a derekam és az ölébe vesz. Én, mint egy gyermek kit anya vesz karjai közé, úgy bújok a Főnökhöz. Mindenki teljesen ledöbbenve, szájtátva nézi összesimuló párosunkat. Soha a büdös életbe nem látták még a Főnököt ennyire kedvesnek, gyengédnek és szerelmesnek. Nem gondolták, hogy ez a méltán hírhedt és rettegett maffia fővezér tud ilyen is lenni. Ez mélyen megdöbbenti a fiúkat, de valahol örülnek neki, hogy a Főnökük, aki már annyi szenvedésen és kegyetlen dolgon átment, most végre egyszer az életében boldog... nagyon boldog! Én ekkor kezdek csak magamhoz térni. Észreveszem, hogy Dominik ölében ülök a karjai között miközben ép egy tárgyalás közepén vannak. Lángvörös lesz a fejem és megpróbálok villámgyorsan kiugrani a kezei közül. De nem tudok, mert túl erősen ölel magához. Megsimogat, hogy nyugodjak meg nincs semmi baj. De én borzasztóan zavarban érzem magam. Ezt észreveszi, majd feláll, és karjaiban velem elindul a szoba irányába. Betesz az ágyba és betakar, majd gyengéden homlokon csókol.

• Aludj csak nyugodtan én is mindjárt jövök, csak ezt még befejezem  –  mondja kedvesen.

• Basszus mit fognak szólni a fiúk? Most biztosan azt gondolják....  -  elharapom a mondat végét.

• Leszarom, hogy mit gondolnak! – mondja nagyon keményen. -  Engem csak te érdekelsz és az, hogy te mit gondolsz. - Amúgy ne aggódj, szeretnek téged és azt akarják, hogy boldog légy.

Megnyugtatnak szavai. Még egy röpke gyengéd csókot nyom ajkaimra, majd visszamegy tárgyalni. A takarok és párnák közé bújva mély álomba merülök.