A Keleti Maffia Gyöngyszeme 3. Fejezet

Íro: RIA   Kategória: Homoszexualitás +18

                                3. Fejezet

Reggel mikor beérek a központba, senkit nem látok. Ó szuper gondolom. Akkor lesz pár nyugodt percem. Felveszem a postát és szétválogatom. Kitárom a nagy bejárati vasajtót, hogy friss levegőt engedjek be. Majd lefőzők egy óriás adag kávét. Ekkor érkezik meg Bred.

•  Reggelt. – mondja álmosan. Pedig rá inkább a pörgés és a frissesség a jellemző.

• Neked is. – mondom viccesen és orra elé nyomok egy csésze frissen főzött kávét.

Na ettől már ragyogni kezdenek smaragdzöld szemei. Hamar életerőre is kap, már az első kortytól. Ekkor látom, a bejáratnál megjelenik hat nagyon nyúzott álmos arc. Bevonszolják magukat és leheverednek a dohányzó asztalhoz.

Megfogom, és mindegyik elé leteszek egy-egy csésze finoman gőzölgő kávét. Úgy csillan fel a szeműk mintha fizetést osztottam volna ki. Hálásan megköszönik. Eddy még viccesen kezet is csókol nekem. Most már Bred-del együtt mind a heten a frissítő feketét kortyolgatják.

•  Olyan vagy mint a Hófehérke, mi meg vagyunk a hét törpe. – nevet fel gyermeki vidámsággal Boby fiú. Erre mindenki felkacag.

Nyikordul a nagy vasajtó, majd hangosan becsapódik. A Főnök jön be rajta és arca nem ép vidám.  

•  Na és megjött a gonosz mostoha is.  –  mondja viccesen Eddy.

Erre mindenkiből még jobban kitör a nevetés. Persze próbáljuk visszafogni.

•  Mi olyan kurva vicces?  –  kérdezi Dominik ingerült fejjel.

• Semmi.  –  válaszoljuk egyöntetűen.

Cigarettára gyújt és bemegy az irodába. Hanyagul ledobja magát a bőrszékébe, majd rákönyökölve az asztalra megtámassza a fejét. Bemegyek és elé is leteszek egy finom kávét. Megérzi az illatát és kinyitja a szemét. Felemeli fejét és kérdően ránéz mosolygó arcomra. Nem szokta meg, hogy valaki kedves hozzá, mint ahogy azt sem, hogy valaki gondoskodik róla. Száját mosolyra húzza és belekortyol az erős feketébe.

• Vigyázz, mert még feleségül veszlek!  –  mondja viccesen flörtölve.

• Az nem fog menni, mert már házas vagyok.  –  felelem, de hangom nem vidám.

Mindig elmosolyodom vagy magamban nevetek, mikor komolytalan házasságom felmerül Nikolasszal. De most valahogy megmagyarázhatatlan szomorúság önt el. Ránézek és látom, arcáról lehull a kacér mosoly és komor lesz tekintete. Nem néz a szemembe csak az asztala sarkát bámulja.   

•  Tényleg... tényleg házas vagy?   –   kérdezi halkan.

•  Igen még az vagyok.  –  nem tudom mért mondtam „ így ”, de érzem ezzel lovat adtam alá.

Keserűen felnevet. Majd leplezvén azt, hogy nagyon rosszul estek neki az előbb elhangzottak, mosolyt erőltet ellenállhatatlanul szívdöglesztő arcára.

•  Szegény feleséged! –  mondja viccelődve.

Nem igazán akarok ebbe a témába belemenni, hogy igazából a házastársam nem egy nő, mint normál esetben lenne, hanem egy férfi.

Már délután kettő is elmúlik, mikor lekönyvelek egy adag munkát. Látom, hogy összegyűlt a sok csekk melyet a postán be kellene fizetni, továbbá a bankba is el kellene látogatnom. Ezért felállok és szólok a Főnöknek, hogy elszaladok a cég ügyeit intézni. Int, hogy rendben menjek csak. Sok a dolgom a városban és az ügyintézés is eléggé elhúzódik. Már majdnem öt óra van, mikor mindennel végzek. Ezért rohanok vissza a központba. Beérek, és nem látom a fiúkat a dohányzó asztalnál. Gondolom, akkor az irodában lehetnek a Főnöknél. De ott sincsenek. Hová tűnt mindenki? Gondolkodom el, mikor is hatalmas üvöltésre leszek figyelmes. Hátulról jön. Elindulok a fájdalmas hang irányába. Sosem jártam még a központ hátulsó részében. Egy sötét teremhez érek, ahol elég halovány a világítás. Hirtelen a lélegzetem is elakad. A fiúk karba tett kézzel állnak a falnak dőlve, tekintetükben hideg keménység. Középen egy székhez kötözött férfi ül, akinek tiszta vér a ruhája, az arca pedig felismerhetetlenségig össze van verve. Csodálom, hogy még életben van. Valószínűleg egy percre elájulhatott a fájdalomtól, mert Bred vödörből vízzel pofán locsolja. Magához tér. Ekkor a Főnök, akinek a kezén fekete kesztyű van, keményen beletúr a hajába és felrántja a fejét. Üvölt valamit a képébe, aztán iszonyat erővel arcon üti. Az ipse felborul és vért kezd hányni. Ekkor Bred felállítja székestül és megtámassza, hogy a következő irdatlanul hatalmas ütéstől már ne vágódjon el. Dominik újra felrántja a pasi fejét és ütésre emeli öklét. Ekkor megremegek és kiejtek mindent a kezemből. Mindenki felém kapja a fejét. Ijedt rémületemben meg sem bírok szólalni. Ekkor Dominik arca komorrá válik.  

•  Vigyétek ki innen!  –  mondja keményen a fiúknak. -  Most!   –  üvölti.

Ekkor Eddy és Boby két oldalról megfogják a karomat és kivezetnek a friss levegőre. Nekitámaszkodok a kerítésnek és öklendezni kezdek. Hányni nem tudok, mert szinte semmi sincs a gyomromban. Boby jön oda és megsimogatja a hátam. Felegyenesedek és jelzem neki, hogy most már jól vagyok. Odamegyek és nekidőlök az egyik feketemetál autónak. Eddy mellém áll, karba tett kézzel és Ő is nekidől.

• Tudod... – kezd bele a mondandójába, -  a Főnök nem rossz ember ám! Emlékszem, amikor a szüleim halála után az árvaházba kerültem. Még csak hét éves voltam, fel se fogtam mi történik velem. Minden napom gyötrelem volt. A nagyok elvették az ebédemet, belehúgyoztak a cipőmbe, meg hasonlók. Aztán egyszer észrevették, hogy a csuklómon van egy bőrszíjas óra. Mútatós, de értéktelen darab. Csak nekem volt értékes. Édesapám utolsó ajándéka. Megpróbálták elvenni tőlem, persze nem engedtem az életem árán is meg akartam védeni. De ketten voltak és sokkal nagyobbak és idősebbek nálam. Elkezdtek verni és letépték a karomról az órát. Földre estem, Ők meg elkezdtek rugdosni. Ekkor jött egy srác olyan tíz év körüli lehetett semmi köze nem volt a balhéhoz mégis segített és megvédett. Visszaszerezte nekem édesapám utolsó emlékét. Nagyon hálás voltam neki! Persze utána árnyékként kezdtem követni, mint sokan mások. Mindenki felnézett rá, szerették és tisztelték. Aki segítségre szorult annak segített, aki gyenge volt azt megvédte. A kisebbeknek esténként izgalmas sztorikat mesélt, hogy el tudjanak aludni. Még a kajáját is megosztotta másokkal, inkább Ő nem evett. Nagyon sokat jelentett mindenki számára!

•  Dominik volt az?  –  kérdezem csendesen.

• Igen a Főnök. –  feleli és rágyújt egy cigarettára, majd folytatja. - Aztán egyik nap jött egy fiú velem egykorú lehetett. Alacsony volt és esetlen, a szája tele volt fogszabályzóval és nagy fekete keretes szemüveget viselt. Az a típus, akinek a homlokára van írva  „lúzer vagyok rúgj belém”. Csak smaragdzöld szemein látszott, hogy esetlensége ellenére nem egy elveszett gyerek.

•  Ő volt Bred? – kérdezem kicsit nevetve. 

• Igen Ő volt Bred. – fúja ki magából a választ egy jókora füsttel együtt. - Természetesen egyből kikezdtek vele. Valahogy vonzotta a bajt. Aztán egyik este öt srác, akik már legalább tizenöt évesek lehettek, elkapták és levitték a zuhanyzóba. Bezárták az ajtót így nem hallotta senki se az üvöltését. Elkezdték keményen veri, néha a zuhany alá rakták, aztán folytatták. Egy kislánynak véletlenül tűnt csak fel, hogy nincs az ágyában, ezért elkezdtük keresni. Aztán rátaláltunk a lenti zuhanyzóban. Borzalmas látvány volt. Ekkor a Főnök agyát elöntötte a szar, és nekiment az öt nála sokkal nagyobb és idősebb srácnak. Hatalmas verekedés volt, de leverte Őket. Viszont csak utána derült ki, hogy három bordája eltört és az álkapcsa is több helyen megrepedt. A smaragdzöld szemű srác levakarhatatlan lett ezután. Mindenhová követte. Kicsit olyanok voltak, mint báty és öcs. Persze aztán a Főnök mellett kikupálódott Bred. Elhagyta fogszabályzóját és szemüvegét, majd megtanult nagyon keményen verekedni. Erős, szívós csávó lett belőle. Szinte mindent együtt csináltak. Idővel én is hozzájuk szegődtem. Aztán jött John, később Roy és Timoti. Kevint a sebhelyest egy akciónk során szedtük össze. Kicsi Bobyt pedig szó szerint az utcáról. Szépen lassan összeállt a banda.

•  Végig együtt volt a csapat?  –  kérdezem.

• Nem, sajnos nem! –  feleli. - Amikor kikerültünk az árvaházból mindenki ment a maga feje után, csak a Főnök és Bred maradtak együtt. Mi akkor csatlakoztunk hozzájuk újra, amikor Dominik már a keleti maffia rettegett fővezére lett, Bred pedig a jobb keze. 

Nyílik az ajtó és John lép ki rajta. Odajön hozzánk és rágyújt egy cigarettára. Bólintva jelzi, hogy végeztek és már, nyugodtan visszamehetünk.

•  Már nincs rajta a fekete kesztyű?  -  kérdezi Eddy komolyan. 

• Már nincs. – feleli John és beleszív a dohányba.

• Mért, mi van a kesztyűvel?  - kérdezem.

• Tudod, amíg a Főnök puszta kézzel megy neki valakinek, addig nincs olyan nagy gond, mert az illető megússza néhány törött bordával és enyhe belső vérzéssel. De ha felveszi a fekete kesztyűt  - ezt jól kihangsúlyozza - akkor az biztos, hogy ott már csak hullazsákra lesz szükség.

• Jesszus! És mért hordja állandóan azt a sok gyűrűt?

• Nos, azok a gyűrűk az ujján szimbólumok. Nem értékesek számára, de mégse veszi le őket soha, de soha! Bár az is lehet, hogy már csak megszokásból hordja, vagy már rágyógyultak az ujjára, ki tudja?! - neveti John, majd kissé komor lesz tekintete. - Viszon az összes gyűrű között van kettő, amihez nagyon ragaszkodik! Azokat nem az ujjain hordja, hanem nyakláncra fűzve, a nyakában. - nyel egy nagyot, majd eltapossa cigarettacsikkjét. Eddy veszi át a szót csendesen.

• Azok a szülei házassági karikagyűrűi voltak. Ennyi emlék maradt meg neki belőlük. Mint nekem apám órája. Ezért is értékesek annyira számára! - megköszörüli torkát, majd ellöki magát a kocsitól, amelynek eddig támaszkodott.

Szomorú a történet amit megtudtam. Igaz én már felnőttként vesztettem el édesapámat, de még így is fájdalmas az emlék. Lassan nyílik a nagy vasajtó és Bred lép ki rajta. Kissé megviselt arccal szól, hogy menjünk be. Bent a fiúk szokásos módon a nagy dohányzó asztal köré ülnek. Ekkor Dominik jelenik meg a mosdóból. Már egy másik tiszta ing van rajta, és keze frissen mosott, de öklén a bütykök fel vannak repedve az előbbi eszméletlen ütésektől. Hanyagul rágyújt és hátrasimítja haját.

•  Bred, hozz egy Whiskyt!  –  mondja komolyan.

Egy hajtásra megissza a pohár tartalmát. Látszik rajta, hogy feszült. Bemegy az irodába és int, hogy mindenki jöjjön be. Ledobja magát a bőrszékébe és karba fonja kezeit. Mi meg csak állunk, mint ha tapsra várnánk. Én töröm meg a tétlenséget azzal, hogy laptopomhoz megyek és elkezdek pár irattal szöszmötölni. Ekkor a Főnök akar megszólalni, de benne marad a szó, ugyanis nyílik az irodaajtó és egy barna hajú, nagyon vékony srác lép be rajta, kéjes vigyorral a sápadt arcán. Nem egy szépség, orra mint a Bazilikakilincs, szemei mélyen ülőek és fakó szürkék. Szája halványan csillog a leheletnyi szájfénytől.

•  Fúj! Rusnya egy állat! -  kuncogja halkan Eddy. De Bred karjába mar ezért abbahagyja.

Főnök elképedve figyeli, ahogy a vékony fiú odavonaglik hozzá. Undorodva ránéz a srácra és kissé megborzong, mintha kirázta volna tőle a hideg. Keserűen nyel egyet és fintorogva leveszi róla a szemét. Ekkor a srác kigombolja legfelső inggombját és nekidől az egyik szekrénynek, majd végignéz a szabad székeken.

•  Hová ülhetek?  –  kérdezi nyávogva.

• A szádra… csak, hogy kussolj! – feleli ingerülten a Főnök.

•  Jaj de undi-bundi vagy, én tényleg komolyan kérdeztem, hogy hova üljek? – mondja játszott sértettséggel.

• Erre bazd meg! – mondja most már idegesen a Főnök miközben asztala mögött kipattintja övcsatját.

Srácnak lefagy a mosoly az arcáról és nagyra kerekednek már sokat látott szemei.

• Azta, mekkora... ez... ez nem normális! – látszik arcán a rémület. Talán most már megbánta, hogy kiközvetítette az ügynökség ide és hogy nem hozott magával egy vödör vazelint.

• Kussolj és tedd a dolgod, azért fizetek! – mondja a Főnök, hangja undorral és gúnnyal kevert.

Megragadja a karját és erősen lerántja. A srác térdre esik, aztán odakúszik a Főnök öléhez. Mi már semmit nem látunk az asztal takarásából. Dominik felnéz, de arca kemény és komor nem olyan mint akit éppen……              

A fiúk kapcsolnak, hogy nekik itt már semmi dolguk sincs, és szépen elindulnak az ajtó irányába. Én is hazaindulok velük, mert már késő van. Ekkor megszólal keményen, parancsolva a Főnök.

•  Te nem mész sehová! Ezt még befejezed!  -  és egy dossziéra mutat.

•  Majd holnap, ugyanis lejárt a munkaidőm!  –  vágom önelégült mosollyal a képébe.

Erre már Ő is alattomosan elvigyorodik. Érzem, kezd a szemtelen jókedvem alábbhagyni.

•  Pedig itt maradsz, amíg be nem fejezed, ha kell reggelig! – mondja és szemében öntelt fény gyúl.

Felemel egy papírt az asztaláról és hanyagul elém dobja.

•  Kérésedre átírtam a munkaszerződésed. 

A francba! Kiabálom magamban, miközben ökölbe szorítom kezem. Ezt a játszmát Ő nyerte! Dühös arccal jelzem, hogy jól van, megcsinálom. Duzzogva dobom le magam a laptopom elé és kinyitom a dossziét. A fiúk kuncognak, aztán hazafelé veszik az irányt.

Próbálok a munkámra koncentrálni, de az iroda csendjében egyre hangosodó szürcsölések, cuppogások és nyelések, melyeket a vékony srác ad ki, igencsak zavaróak. Nem mutatom, úgy csinálok, mint ha tudomásul se venném, mi folyik mellettem. Nem tudom, mennyi idő telhet el, amikor felfigyelek arra, hogy a fiú hangján kívül semmit nem hallok. Talán Dominik nem is élvezi? Merül fel bennem, de viccesen el is hessegetem gondolatomat, mert hát ki ne élvezné, ha ott lent kényeztetik. Bizonyára, ha én csinálnám... jesszus mi a szent szar jut eszembe!!!! Normális vagyok? Picsába! Koncentrálnom kell a munkámra! Elkezdem gépemen megnyitogatni a mappákat és a táblázatokat. Ekkor abbamaradnak a hangok. Szemem sarkából látom, hogy a Főnök a fogával tép fel lazán egy óvszeres tasakot, majd keményem megragadja a srác kezét és durván ölébe rántja. Utána hozzá se ér, csak hátradől bőrfoteljében és tarkóján összefonja ujjait. Hagyja, hogy a srác magától üljön bele és lovagolja meg. Na, ekkor már igencsak szenvedő hangok törnek ki a fiúból! Biztos nagyon fájhat neki, mert úgy nyüszít, mint a kutya, akit éppen nyúznak. Basszus, ha eddig nem tudtam koncentrálni, akkor ezek után már tuti nem fogok! Egyre hangosabban kezdem a billentyűket ütni, hogy ne halljam a srác kínokat átélő ordítását. Aztán egy idő múlva teste beletörődik a szenvedő sorsába, mert lassan halkulni kezd. Végre! Könnyebbülök meg én is egy kicsit és felnézek a gépem mögül. Meglepődöm! A velem szemben lévő irodai ablaküvegből visszatükrözve pont látom Dominik arcát. Engem néz. Folyamatosan csak engem, le se veszi rólam a szemét. Tekintetében olyan vágyat látok, hogy úgy érzem ablaküvegen keresztül fel tudna falni. De miért? Mért engem bámul vágyakozva, miközben egy másik fiúval kefél? Tekintetünk összetalálkozik, én pedig gyorsan lehajtom fejemet a monitorom felé. Kezdek pokolian zavarban lenni. Véletlenül rossz billentyűt nyomok meg és belerontok a munkámba. A francba! Mondom magamban, majd hátrasimítom hajam és kecsesen hanyatt dőlök székemben. Mélyen belesóhajtók a levegőbe. Ekkor hirtelen Dominik is felsóhajt és kéjesen nyög egy nagyot. A srác meggyötörve elterül az asztalon. Óvatosan kicsit feléjük fordítom a fejem. Dominik még mindig engem néz és liheg, majd gyorsan összeszedi magát. Feláll és felhúzza a sliccét. Pénzt vesz elő és odadobja a hím prostinak.  

•  Na húzd el a beled!  – mondja keményen.

A srác próbálja összeszedni magát. Felhúzza nadrágját és gyötrődő léptekkel elindul kifelé. Visszaegyenesedem székemben és elkezdem zavaromban bámulni a monitort. Dominik ott áll mellettem, de nem szól semmit. Hátrasimítja Ő is a haját, majd elindul a zuhanyzó felé. Én pedig örülök, hogy végre gyorsan be tudom fejezni a munkámat. Mikor visszajön, rágyújt egy cigarettára, majd mellém tol egy tárgyalószéket és leül. Nyelek egyet.  

•  Hogy haladsz?  - kérdezi nyugodt hangon.

•  Már késszen vagyok.

• Jó, akkor hazaviszlek.  -  hangja kedves és szinte simogató. Meglepődöm rajta.

•  Nem kell köszönöm.  -  mondom lányos zavarral.

• Késő van, nincs ki elvigyen. – fújja ki a füsttel. Sajnos igaza van, már mindenki hazament még a sofőr srác is. Csak ketten vagyunk.

•  Akkor jó.  -  válaszolom halkan.

Felállok és kikapcsolom a gépem, jelezvén felőlem indulhatunk. Elnyomja cigarettáját, majd kocsikulcsával int, hogy mehetünk. Egy gyönyörű, luxus terepjáróba szállunk be és elindulunk. Nem nagyon tudom, mit csináljak még soha nem voltam így kettesben a Főnökkel. Olyan jól néz ki, ahogy ablaknál könyökölve támasza a fejét és közben vezet. Észreveszi, hogy bámulom, majd elmosolyodik.    

•  Akarsz te vezetni?  -  kérdezi kedvesen.

•  Nem! … Nem tudok vezetni  -  válaszolom kicsit szégyenkezve.

• Akarod, hogy megtanítsalak?  -  hangja annyira nyugodt és kedves. Soha nem hallottam még így beszélni senkivel.

Ekkor jobb kezét a váltóra teszi, hogy sebességet váltson, mikor is véletlenül combomhoz ér. Hirtelen egy nagyon jóleső érzés söpör végig testemen és összerezzenek. Ő is megremeg, és úgy veszi el a kezét, hogy közben kisujjával lehelet gyengéden simít egyet combomon. Mint ha csak véletlen lenne! Nyelek egyet és zavartan kinézek az ablakon. Mindketten zavarban vagyunk. Ekkor megszólal egy gépi női hang a GPS –ből: "A következő lehetőségnél forduljon balra".  

•  Ne, inkább két utcával arrébb! Mert arra kevesebb a lámpa és jobb az út. – mondom hirtelen.

Ekkor Dominik viccesen előrántja öltönye alól a fegyverét és a GPS –re fogja.

•  Át akartál verni ribanc? -  hülyüli.

Na erre már elmosolyodok és hirtelen felnevetek. Nevetésem csilingelő és jóízű.

•  Gyönyörű vagy, amikor nevetsz.  -  mondja halkan nekem.     

Megint zavarba jövök, de még mindig nevetek. Lassan megérkezünk házunk elé. Még egy pár percig ülünk némán, majd megköszönöm a fuvart és kikapcsolom a biztonsági övem.  

•  Ég a villany nálatok, ezek szerint a nejed még nem alszik.  –  állapítja meg keserűen.

Nem akarok erre semmit se mondani, de hirtelen nyílik az ajtó és Nikolasz jön ki rajta egy szál farmerben. Csak úgy feszül minden izma. Szeme sarkából nem feltűnően ránk néz, majd kidobja a szemetet és visszamegy. Basszus csak ez kellett! Nyelek egy nagyot és a Főnökre nézek. Látom szája tátva van a meglepetéstől és csak lassan tudja feldolgozni, hogy házastársam egy nagydarab, tisztaizom férfi. Döbbenten pislog kettőt, majd sandán elmosolyodik. Kiszáll és kinyitja az ajtót nekem. Még váltunk két szót, majd elhajt.

Bemegyek és ledobom magam hanyagul a kanapéra. Nikolasz jön ki a szobából, most már másik nadrág van rajta és egy hófehér izompóló, ami szépen feszül a testén.

•  Ez a faszkalap volt a főnököd?  –  kérdezi ingerülten, majd egy golyóálló mellényt vesz fel.

Erre felugrok és rémült tekintettel meredek rá. Ezt észreveszi és nagyot sóhajt.

•  Ne nézz így, kell a munkámhoz! – mondja komolyan. – Tudod, most már nem kidobó vagyok. 

Persze, hogy tudom! Előléptették biztonságiak vezetőjének, de nem gondoltam, hogy az veszéllyel is járhat. Ekkor odajön és magához húz.  

•  Ha ilyen szemekkel nézel rám, megkívánlak és megduglak.  –  mondja, miközben még jobban magához présel.

Belenyalok a szájába jelezve, hogy felőlem teljesen nyugodtan. De elenged és eligazítja nadrágjában felizgult, álló farkát.

•  Nem lehet, dolgoznom kell, nem késhetek!  – jelenti ki határozottan, majd int egyet és elviharzik.

Magamra maradok. Levetkőzök, és a fürdőbe megyek. Megengedem magamra a zuhanyt. Végigmosom testemet, aztán ahogy a combomon végigsiklik a tenyerem, megremegek. Bevillan Dominik gyengéd cirógatása. Sóhajtok egyet és elvörösödve elhessegetem gondolataimat, majd folytatom a fürdést. Ezután akaratlanul is eszembe jut az arca, ahogy engem néz, miközben elélvez. A hangja, ahogy felsóhajt és belenyög a levegőbe. Jobb kezemet mellkasomról lassan lefelé kezdem csúsztatni, le egészen a felizgult férfiasságomra. Elkezdem magamat kényeztetni. Szaporábban kezdem venni a levegőt és a tempómon is gyorsítok. Egyre jobban zeng a fejemben Dominik sóhaja és egyre jobban érzem combomon ujjai érintését. Megremegek, és hangosan felnyögve beleélvezek saját tenyerembe. Basszus, nekem tényleg kezd elmenni az eszem! Víz alá nyomom fejemet, hogy elfelejtsem mit is csináltam az előbb. Gyorsan ágyba bújok és szinte azonnal el is alszom.    

Következő nap kissé nyúzottan, de vidáman dolgozok. Délben Bred megkér, menjek vele ebédelni. Elmegyünk és eszünk valami finomat, közben jót beszélgetünk. Visszafelé tartva ráveszem, hogy vigyünk a fiúknak is enni. Persze amikor eléjük rakom az ételt, úgy néznek rám, mintha nem erről a bolygóról jöttem volna.  

•  Köszi Hófehérke. -  mondja édesen viccelődve Boby fiú.

Erre már mindenki szája mosolyra derül. Megköszönik, és jóízűen enni kezdenek.

Megjelenik a bejáratnál a Főnök is. Biztos idevonzotta a jó illat. Kuncogom magamban. Bejön és elcsodálkozva néz a falatozó fiúkra.

•  Mikor nyitottunk menzát?  -  kérdezi szemöldökét felhúzva.   

•  Jaj, ne már! Csak hoztam nekik ebédet. -  mondom kedvesen mosolyogva.

• Teljesen elkényezteted Őket.  -  motyogja féltékeny hangon, majd az irodába megy és jelzi, hogy menjek utána. - Szóval mostantól ez lesz a te irodád is, mert mától hozzáférésed lesz mindenhez. Bármikor dolgozhatsz az én gépemen is.  

Nem is rossz, örülök a belém fektetett bizalmának és gyorsan le is ülök dolgozni. Megcsinálom az összes utalást az interneten keresztül a banknak. Aztán átmegyek a Főnök asztali számítógépéhez és csinálok rajta pár újítást, hogy könnyebben átlátható legyen minden. Miközben én dolgozom, a fiúk a Főnökkel együtt felmennek az emeletre. Fogalmam sincs, mit csinálnak. Én csak egy helységet ismerek fenn, de nem hiszem, hogy oda mehetek. Nevetek magamban. Roy jön le egy kis idő múlva és egy üveg ásványvizet vesz magához, majd elindul vissza az emeletre.

•  Hé Roy!  –  kiáltok utána. Megtorpan, majd visszafordul.

• Mondjad Yuki. -  néz rám kérdően.

• Csak azt akartam kérdezni, hogy mit csináltok ott fenn?

•  Ja, kondizunk.  -  mondja lazán.

• Hogy mit? - úgy lepődök meg, mintha azt mondta volna, hogy fűszoknyában majmokat tanítanak meg biciklizni.

• Nem is tudtad? Van fenn egy konditerem és néha felmegyünk edzeni meg gyúrni. Ha akarsz, gyere fel te is. – mondja, majd visszasiet.  

Én inkább kihagynám. Ciki lenne, ha egy súlyzót se bírnék felemelni. Ők meg valószínűleg nálam nehezebb súlyokat emelgetnek. Inkább foglalkozok a banki dolgokkal. Lassan egyesével szállingóznak le a fiúk és mennek a zuhanyzóba. Mikor már mindegyik lent van szokásos nikotin kúrának vetik alá magukat. A Főnök is lejön, hogy töltsön magának valami alkoholt, aztán rágyújtson. Ekkor odaszólok neki, hogy nézze meg mit csináltam a számítógépén. Elkezdem mutogatni az utalásos rendszert, és hogy innen már bármikor hozzáférhetek a céges számlavezetéshez. Miközben magyarázom a dolgokat ott áll mellettem és bámulja a monitort. Látom, nagyon tetszik neki. Kattintok az egérrel és megnyitok egy újabb ablakot.    

•  Menny vissza egy kicsit!  –  kéri és közelebb hajol.

Annyira közel, hogy az arca közvetlen az én arcom mellett lesz. Nagyot nyelek. Érzem a kellemes, édesen fűszeres illatát és látom szemem sarkából, rikító jég kék szemeit. Szinte a lélegzetét is érzem. Ekkor felém fordítja a fejét és újra kérdez, miközben a kezét az egérre rakja.

•  Akkor itt láthatom, a befektet...  -  és elakad a szava. 

Érzem, hogy a keze rásimul az enyémre. Oldalra kapom a fejem. Olyan közelről nézzük egymást, hogy az orrunk összeér. Meg se birok szólalni csak nagyra nyílt szemekkel bámulok a gyönyörű jég kék íriszébe. Látom, hogy Ő se bírja levenni tekintetét rólam. Egyre gyorsabban és mélyebben kezdünk lélegezni. Hirtelen megmozdul keze az enyémen én pedig arcába sóhajtok. Mindketten lángvörösek leszünk. Elkapom a fejem és zavaromban rászólók.

• Benne vagy a magánszférámban! -  préselem ki magamból a szavakat. Ekkor Ő is összeszedi magát és zavarát leplezve visszavág.

•  A magánszférádban? Ez itt az én irodám!

• Mi? Te mondtad, hogy ez már az én irodám is!  -  kelek ki magamból.

A fiúk kintről nézik és hallgatják az eseményeket. Látszik, jól szórakoznak rajtunk, tetszik nekik a műsor.

•  Úgy civakodnak, mint a szerelmesek. -  vigyorogja Eddy.

•  Dughatnának már végre, és akkor megoldódna minden. – vágja rá John.

• Fejezzétek már be! – szól rájuk mérgesen Bred és odacsapja Marlboros dobozát az asztalhoz, majd kimegy pufogva.

Mikor már mindketten lenyugodtunk visszamegyek a saját laptopomhoz dolgozni. Dominik pedig leül kényelmes bőrfoteljébe és szöszmötölni kezd a saját asztali számítógépén. Már jócskán délután lehet, amikor megcsörren a telefonom. Elcsodálkozom nem szokott ilyenkor hívni senki. Csak édesanyámmal szoktam beszélni Tokyoból, de az időeltolódás miatt nem ilyenkor. Felveszem és elcsodálkozom. Nikolasz hív, hogy otthon hagytam reggel a lakáskulcsomat. Behozná nekem, mert este mikor hazaérek, már nem biztos, hogy otthon lesz.

•  Ide akarsz jönni? – kiáltom fel meglepődve.

Erre a Főnök is felkapja a fejét. Basszus! Közlöm vele, hogy oké és elmondom neki a címet. Kicsit zavar a dolog. Nem nagyon akarom, hogy a Főnök és Nikolasz találkozzanak. Ekkor feláll Dominik és közli, hogy most már Ő is elmegy zuhanyozni. Tényleg, csak Ő nem volt a fiúk közül a fürdőben. Eltelik egy kis idő, mikor a nagy vasajtón kopogtatnak, majd Nikolasz lép be rajta. Elcsodálkozok, soha nem szokott az utcán ilyen ruhában közlekedni. Hiába van jó teste, nem mutogatja, nem szeret feltűnősködni. Mégis most egy fekete bőrnadrág van rajta és egy tegnapihoz hasonló fehér izompóló. Elég rendesen feszül rajta. Haja zselézve és nyakában rég nem hordott nyaklánca, amit még tőlem kapott.   

•  Helló mindenkinek!  –  mondja lazán.  - Nikolasz vagyok, Yuki házastársa.

Na, erre minden fiúnak leesik az álla. Nem tudnak szóhoz jutni. Csak Bred az, aki hamar magához tér és bunkón közli, hogy neki dolga van és elmegy, pedig csak most jött vissza. Kijövök az irodából. Ekkor nyílik a mosdó ajtaja és a Főnök jön ki rajta meztelen felső testel, kezében a törölközője. A lélegzetem is eláll, még soha nem láttam félmeztelenül. Olyan szép és kidolgozott teste van, hogy nem tudom levenni róla a szemem. Nikolaszé is észbontó, de Dominik mindenkin túltesz. Bal karján van egy tetoválás, ami könyökétől fut fel egészen a válláig még többet dob szexepiljén. Viszont teste tele van már alig látható régi sebhelyekkel. Fogalmam sincs min mehetett keresztül eddigi élete során, de nem kis dolgokon az biztos. Közelebb jön, majd megáll. Szemébe lógó tincseiről csöpög a víz. Lazán hátrasimítja kezével. Ekkor egy csepp lehullik és végigcsurog izmos mellkasán, majd végigszánkázik kockás hasfalán. Annyira izgató látvány. Nagyot nyelek. Erre felkapja Nikolasz a fejét és rohadt ingerült lesz. Megfog és magához ránt, majd megcsókol. Elég mélyen számba dugja nyelvét és olyan mohó játékba kezd, hogy levegőt is alig kapok. Mivel ez a műsor a Főnöknek szól, hamar kievickélek karjaiból és csókjából. Ekkor Dominik mereven és keményen ránéz, minden izma megfeszül. Nikolasz is viszonozza. Farkasszemet néznek némán, egymás előtt feszítve. Félelmetes és izgató látvány egyszerre. Ekkor a Főnök gyengéden hozzáér a karomhoz és leheletnyit megcirógat.    

•  Yuki kérlek, menj be az irodába!  – hangja mély és kemény, mégis kedves és simogató. 

Ekkor Nikolasz szemében dühlángok lobbannak. Megfogja a kezem és visszahúz magához, majd mondani akar valamit, de közbe vágok.

•  Akkor elhoztad a lakáskulcsomat?  -  kérdezem megmentve a helyzetet.

Nem válaszol, csak tenyerébe veszi kulcsom és hátsó farzsebembe dugja nagyon lassan és mélyen. Majd erősen belemarkol fenekembe és közelebb húz magához. Önelégülten ránéz a Főnökre. Dominik szemei résnyire szűkülnek, majd elhúzza a szája szélét és elindul az iroda felé. Vállával „ véletlenül ” nekikoccan Nikolaszének. Megáll egy percre, aztán tovább megy. Megfogom Nik kezét és kihúzom a farzsebemből, hogy ne masszírozza tovább fenekemet. Ránézek kedvesen, majd megkérem, hogy menjen haza, mert nekem még sok munkám van. Persze húzza a száját, de mivel neki is kell majd mennie dolgozni, nem ellenkezik. Még egyszer átölel, és mélyen, erotikusan megcsókol, hogy mindenki jól lássa, majd lelép.

Kissé zavartan állok, és nem tudom, mit mondjak. Ekkor Bred lép be a vasajtón. Jobb kezével átkarolja a vállamat és magához ölel.

• Na, mit szólnál egy kis sütihez?  -  kérdezi kedvesen, majd másik kezével előránt háta mögül egy színes cukrászdai csomagot. - Csokis-banános álom szelet… hüm?  -  húzza mosolyra a száját.

•  A kedvencem, jöhet! -  kiáltom fel vidáman. 

A többiek is felvidulnak a cukros csoda hallatán és nyalni kezdik szájukat.

•  Nektek nem hoztam!  -  jelenti ki Bred nyersen.

Ekkor villámmal elkezdem felvágni a hatalmas finomságot és megkínálom vele a fiúkat. Majd Bred nyakába ugrok, és barátian arcon puszilom. Na, most már Ő is vigyorog. Dominik az irodából figyel engem, és ahogy hangosan nevetek jókedvemben, Ő is elmosolyodik magában.