Veszélyes Viszony  1. Fejezet

Író: RIA   Kategória: Romanikus +14

                                                  1. Fejezet

A napkorong, amely még percekkel ezelőtt hatalmas narancsként trónolt az ég peremén, most beleveszik az ártatlan felhőkbe. Egy távoli templom tornyán megszólal a harang. Gongása erőteljes és szomorú. Akárcsak Roy hangulata ezen a napon. „ Az élet szívás! ” Ezzel a gondolattal lép ki a városi kórház ajtaján. Fehér fáslival kötözött kezét maga elé emeli, majd nagyot sóhajtva erőtlenül belecsap a levegőbe.

• Roymund! Roymund Hanter! Kérem álljon meg! - szalad utánna kiabálva egy orvos.

• Igen Doktor?

• Még nem beszéltük meg a rehabilitációjának a menetét. Vissza kell járnia gyógytornára, hogy jól tudjanak működni az ujjai.

• Minek? Úgyse fogok többet zongorázni.

• Nagyon vicces fiatalember, de én komolyan beszéltem - okítja az orvos.

Bizonyára nem mondta volna ezt ha tudná, hogy Roy is komolyan gondolta az előbbi mondatát. De ki nézné ki egy fiatal, vagány, tetovált srácból, hogy valaha is zongora elé ült.    

Másnap reggel, az ébredő város utcáin egy coffos nő rohan végig. Bellibben az első pékségbe, majd magába szívja a csábító illatokat. Vesz pár finomságot és már távozik is. A sarkon már vár rá, Bianka a középkorú, vörös hajú kolléganője.

• Hello Bianka - köszön rá kedvesen.

• Hello Lizbeth drágám. – köszön vissza a vörös hajú, majd fintorra húzza a száját.

• Valami gond van?

• Nos, ha gyermekzsúrra készülsz, akkor semmi. De ha ma így akarsz coffos hajjal bejönni tanítani, akkor van.

• Mi bajod ezzel a hajviselettel? Végül is alsós kisgyerekeket tanítunk. Ők meg szeretik, ha aranyosan néz ki a tanító nénijük.

• Azzal nincs is gond Lizy, hogy aranyosan nézel ki, de ezzel együtt kb. tizenhat évesnek. Könyörgöm, húszonhét leszel idén.  –  mondja az idősebb vörös, némi irigységgel a hangjában.

• Bocs, hogy nem nézek ki húszonhét évesnek. De, hogy ne zsörtölődj, ma tanítás után elmegyek fodrászhoz.

• Oké Lizy.

A két nő most már kissé sietve halad a helyi általános iskola felé. Perceken belül megszólal a kegyetlen csengő és kezdődik az oktatás.                                                      

A kegyetlen csengő nem csak a helyi általános iskolában szólal meg, hanem a város legelitebb és legkiemelkedőbb „ A Tudás Mennyországa.” névre hallgató zseniképzőben is. Ebben az iskolában csak a gazdag, jómódú családok vagy hírességek, politikusok gyermekei tanulhatnak. Avagy olyan kimagasló tudású gyermekek, akik alapból felvételt nyernek eme jó hírnevű intézménybe.

Az óra kezdődik és a tanító olvasni kezdi a névsort. Ekkor kivágódik az ajtó és egy magas, helyes srác lép be lazán, mit sem törődve azzal, hogy jócskán elkésett.

• Mr. Roymund Hanter! Köszönöm, hogy megtisztel engem és az osztálytársait azzal, hogy befáradt az órára. Kérem ne is zavartassa magát, hogy már rég becsengettek és újfent elkésett.

• Elnézést tanár úr, de nagy volt a forgalom és a motorom...

• A motorja? Ha maga is igénybe venné az iskolabuszt, akkor bizonyára beérne időben. Nézze,... tudom, hogy a maga családja tehetős és dúsgazdag, de ez akkor sem mentesíti az alól, hogy betartsa iskolánk szabályait. Na de most folytassuk – mondja szigorúan a tanár, majd tovább olvassa a névsort.

A vagány srác hátraballag az utolsó sorba, majd hanyagul ledobja magát a padba. Unottan előveszi a matematika füzetét, majd álmosan ásít egyet, jelezvén, hogy egyáltalán nem érdekli, mi folyik az órán.

• Hé, Roy – szisszent oda neki az egyik osztálytársa.

• Mi van Tim?

• Bocs, de elkérhetném a könyvedet? Neked úgy sem kell, hisz zsír ötös vagy matekból, kis pengeagyú. –  kuncogja.

• Nagyon vicces. Nesze, itt van. Majd óra végén add vissza. –  válaszolja unottan.

• Kösz. Azért irigyellek ám. Nem elég, hogy előkelő gazdag családból származol és egy menő motorral jársz, de még okos is vagy. Nem kell a protekcióidat kihasználnod, hogy érvényesülj és jó jegyeket kapj. Arról nem is beszélve, hogy jól nézel ki és a csajok buknak rád ezerrel. Baszki repülni nem tudsz?

• Ha-ha. Jó, hogy te ilyen tökéletesnek látod az életem. Bár korántsem az! De azért kösz. Most pedig ha megbocsátasz, firkálok egy kicsit a füzetembe némi egyenletet, utána meg úgy teszek mintha érdekelne ez az egész.

Ezzel visszafordul a füzete elé, majd gondolatban azon töpreng mikor is lesz már vége ennek a napnak. Szinte kérnie sem kell, mert az idő gyorsan sietve telik. Mire észbe kap már vége is a tanításnak és kicsöngetnek.

Mindenki sietve hagyja el az iskola területét. Roy nem változtat a tempóján, komótosan száll fel luxus motorjára. Nem siet, hisz most nem a lakásába megy, amit a szülei vettek neki az iskolához közel. Hanem haza a családi rezidenciára. Nem mint ha bármi baja, vagy összetűzése lenne szüleivel. Dehogy. Szereti Őket, csak mivel oly régimódiak és oly szigorúak, ezért nem igazán találja meg velük a megfelelő összhangot. Már látja is lelki szemeivel, ahogy édesanyja kiborul hanyag iskolai egyenruha viseletén. A fülébe lógó fülbevallóról nem is beszélve. Még jó, hogy a titokban készítetett tetoválásáról nem tudnak.                                    

A motor hangos zúgással megáll a hatalmas kertudvarban. Roy felhalad a nagy lépcsőn, de még a tetejére sem ér már édesanyja nyitja az ajtót morcos arccal.

• Kisfiam, hogy nézel ki?

• Jaj anyu, kérlek. Tudod, hogy mindig így nézek ki.

• Ez elég elszomorító. Olyan szép ennek az iskolának az egyenruhája. Legalább az inged tűrd be és mi ez a lánc a nadrágodon? Édes fiam, mi lesz így belőled? Nem akarsz apád cégénél dolgozni, ha majd befejezted a tanulmányaidat?

• Nem nagyon. Apunak van egy nagy bank intézete amit vezethet, nekem meg eszem ágában sincs a bankszakmában elhelyezkedni. Inkább valami motorboltban dolgoznék.

• Uram fia! Motorboltban?! Elment az eszed? Hisz olyan okos vagy és a családunk is előkelő.

Édesanyja miután magához tért a sokkoló hallottaktól, gyorsan odahozatatja a már előkészített öltönyt, amit fiának szán.

• Tessék kicsim. Ma bemész édesapádhoz a bankba, mert beszélni szeretne veled. Ezt az öltönyt vedd fel légy szíves.

• Öltönyt?! Ne már! Minek kell kiöltöznöm ahhoz, hogy beszéljek apámmal? - huzza kellemetlen fintorra száját Roy. -  Na jó de csak, hogy örülj.

• Rendben kisfiam. – mosolyogja az édesanyja. – Amúgy minden rendben? A lakás amit vettünk neked, kényelmes? Elég a pénz, amit havonta adunk, hogy ellásd magad. Jaj, nem is tudom miért kellett neked ilyen korán elköltöznöd itthonról?

• Minden rendben anyu, köszi. De most szaladok és felveszem ezt a kényelmetlen borzalmat és bemegyek apuhoz.

Elbúcsúznak édesanyjával. Mivel Roy sosem motorozott még öltönyben, ezért elég kényelmetlen számára, de nem sokat kell kibírnia benne. Csak erre próbál gondolni.

A bankhoz érve, megigazítja ruháját, meg vagányra zselézett haját. Majd bemegy a nagy üvegépületbe. Bent rengeteg ember intézi az ügyeit. Pár perc gondolkodás után a szemben lévő információs pulthoz ballag.

• Bocs, kérhetek egy kis segítséget? – kérdezi lazán.

• Természetesen Uram. Ha pénzbefizetést szeretne, akkor balra találja a kollégákat, ha pénzfelvételi tranzakciót szeretne, akkor kint találja az automatánkat. Ha pedig befektetési ügyet szeretne intézni, akkor az emeleten … - nem tudja befejezni a mondatot, mert a fiú közbevág.

• Jaj, nem köszönöm. Én csak egy személyt keresek. Az apámat.

• Nézze, mi nem érünk rá játszadozni. Ha itt dolgozik az apja, akkor hívja fel telefonon a mellékét és Ő majd lefárad ide. Itt van jobbra az ügyfélváró, ott tudnak beszélgetni.

• Oké, de nem tudom a mellékét.

• Gondoltam. – húzza száját grimaszra az ügyintéző. – Akkor mondja meg, hogy hívják az apját.

• William Hanter-nek.

• Wi-Wi-William  Hanternek?! Te jó szagú magasságos...  - majd sokkot kap a név hallatán. –  Azonnal felszólok telefonon Mr. William Hanter vezérigazgatóúrnak. Kérem, bocsássa meg nekem. Mindenben állok szolgálatára. Hozhatok esetleg egy kávét? Vagy esetleg ….

• Nyugi, nyugi. Nem kell nyalni. Viszont amíg felszól telefonon az apámnak, addig fénymásolhatnék egyet?

• Természetesen. Ha gondolja szívesen lefénymásolom én is, amit csak szeretne. Bármit.

• Nem kell köszi, ezek magán íratok, majd én lefényelem.

Az ügyintéző udvariasan beengedi az információs pult mögé, majd hívni kezdi az igazgatót. Mivel a fiú csak a leckéjét akarja lemásolni, ezért nem időzik sokat a fénymásoló előtt.

A Fodrászat előtt vörös hajtincseit tekergetve izgatottan toporog Bianka. Reménykedik, hogy barátnője végre korának megfelelő frizurát csináltat magának. Kicsit már bánja, hogy nem ment be vele a szalonba, de tudta, hogy akkor csak mindenbe beleszólt volna. Abból pedig bizonyára semmi jó nem sül ki. Ezért megpróbál türelmes lenni, míg barátnője elkészül.

Az ajtó nyílik és egy vállig érő szőke, gyönyörű nő lép ki rajta. Biankának az álla is leesik.

• Apám! De szép lettél. Mondtam én, hogy attól a nagy lobonctól szabadulj meg.

• Ja, ja. Örülök neki, hogy rábeszéltél. Most már legalább nem tizenhat évesnek nézek ki. – neveti a szőke lány.

• Na igen. Így már vagy húsznak. Te ki mázlista. – mondja viccelődve Bianka. -  Nem iszunk meg egy kávét valahol?

• Szívesen kávéznék veled, de sűrgőssen el kell intéznem valamit a bankban. Tudod gyűjtok egy nagyobb lakásra.

• Persze. Menny csak, intézd az ügyeidet. Akkor majd holnap talizunk. Úgyis szombat lesz.

Ezzel el is búcsúznak egymástól. Lizbeth pedig sietve indul ügyeit intézni. A bankhoz érve, megigazitja szoknyáját, majd bemegy és körbenéz. Mivel nem tudja melyik ablakhoz kell mennie, ezért úgy dönt az információs pultnál kér segítséget. Odamegy és elcsodálkozik. Egy magas igencsak jóképű, fiatal fiú áll ott és éppen íratokat fénymásol. Mivel kollégája kétségbeesetten próbál telefonálni, úgy dönt inkább Őt nem zavarja kérsésével.

• Elnézést úram! Tudna nekem segíteni? - kérdezi kedves mosollyal az arcán.

Roymund hanyagul a hang irányába fordul, majd a lélegzete is elakad. Ilyen gyönyörű mosolyú lányt még nem látott életében. Nyel egy nagyot, majd oda akar szólni az itt dolgozó férfinak, de mivel az még mindig apját akarja elérni telefonon, ezért inkább úgy dönt nem zavarja. Amúgy sem hagyná ki ezt a lehetőséget, hogy egy ilyen szép lánnyal beszélgessen. Az iskolatársai nem igazán érdeklik, udvarolgat néhánynak, némelyikkel ágyba is bújik, de komolyan egyik sem dobogtattja meg a szívét. De ez a lány más, sokkal éretebbnek tűnik, mint amit a fiatal arca elárúl.

•  Miben segithetek, hölgyem? - kérdezi ellenállhatatlanúl.

• Nos, nem tudtam, hogy már ilyen fiatal férfiakat is felveszenek a bankhoz dolgozni. De ez persze nem rám tartozik.

• Mitagadás, túl jó vagyok! Nem tudtak nekem ellenállni és felvettek - vicceli Roy.

• Hú önbizalomban nincs hiány! Akkor talán meg is várnám a kollégáját, hátha Őn inkább saját magával szeretne foglalkozni?

• Nem, dehogy. Akivel inkább szívesebben foglalkoznék az maga lenne - húzza csábító mosolyra a száját.

• Maga flörtöl velem?

• Ha csak nem bánja? Hogy hívják szépségem?

• Szépségem? Azt hittem ez egy bank intézmény, nem pedig egy kocsma.

• Nos, igen. De ha gondolja megihatnánk egy kávét valahol. Pont most végeztem.

• Nem köszönöm. Maga nagyon sármos fiatal férfi és biztos minden nőt levesz a lábáról, de sajnos nekem ezek az átlátszó szövegek nem jönnek be. Bocsánat, inkább átmegyek egy másik bankba. Viszlát.

Ezzel hátat is fordít majd gyorsan távozik. Roy hiába próbál hamar kievickélni az információs pult mögül sajnos így sem éri utol a lányt. Ha lazán átugrotta volna a pultot biztos utoléri, de egyben szerez magának egy nagyon csúnya feketepontot is apja bankjánál. Amire most abszorult nincs szűksége. Az ügyintéző srác közben nagynehezen elérte a vezérigazgatót, aki szólt, hogy kisérjék fel hozzá a fiát. Lassan megkezdődik kettőjük között a kényelmetlen beszélgetés.

Lizbeth komótosan sétál a késő délutáni halovány napfényben, amikor megcsörren a telefonja. Vörös hajú barátnője hívja.

• Szia Bianka, miért hívsz?

• Csak kérdezni akartam, hogy ment a mai nap?

• Nem túl jól, a legelső bankban fel akartak szedni, utánna meg nem kaptam kölcsönt. Szóval nem volt sikerem.

• Atya ég...  fel akartak szedni a bankban? Te meg azt mondod nem volt sikered? Behalok tőled.

• Nem úgy értettem. Igaz, nagyon helyes volt a srác, pont az esetem, de mégiscsak egy hivatalos helyen voltunk. Bár az arcát és a szemeit még mindig képtelen vagyok kiverni a fejemből.

• Belezúgtál egy ügyintéző srácba első látásra? Annyira király! Én meg mióta szenvedek, hogy összehozzalak végre valakivel.

• Jaj ne kezdjük megint ezt a randigurú felállást. Majd lesz párkapcsolatom, csak ne siettes. Különben is te idősebb vagy, miért nem magadnak keresel férjnek valót?

Lizy játszott sértettséggel lerázta barátnőjét, majd beszállt mini autójába és hazahajtott. Nagy emeletes ház tömböknél áll meg. Felnéz az emeletre, majd keserüen nyel egyet. Nincs kedve az üres lakásba hazatérni. Kiszáll a kocsiból, majd rányomja a riasztót. Ez egy elit gazdag környék, de azért nem árt az óvatosság. A gazdagabbak a háztömb alatti őrzött mélygarázsba tárolják a járműveiket, de Lizynek erre már nem futja a tanári fizetéséből. Talán ha megkapja a helyetesítői állást, amíre már egy hete jelentkezett, talán akkor lesz több pénze. De most ennyivel kell beérnie. Így is örült, hogy két napja ide tudott költözni, ebbe az elit lakónegyedbe. Szomszédaival még nem találkozott, későn jár haza mindenki. Pedig mennyire vágyik néha egy kis beszélgetésre.

Mélyet szív a már esteledő friss levegőből, majd elindul a háztömb felé. Ekkor hallja amint a mélygarázs hatalmas ajtaja lassan elkezd felnyílni. Egy luxusmotor áll meg tőle nem messze és egy öltönyös srác száll le róla. Lizy szája tátva marad a csodálkozástól amikor a banki ügyintéző srácot látja meg a bukosísak rejtekéből. A srác komotosan leveszi a sisakot, majd kitépi nyakkendőjét nyakából. Feszült és gondterhelt. Szívdöglesztő arcát most nem a flörtölő sárm és beképzelt vigyor övezi, hanem valami komolyabb, szomorúbb érzelem. A kezére néz, majd ujjait kezdi mozgatni nehézkesen. Ekkor fedezi fel Lizy, hogy fehér fáslival van bekötözve. Ezt a bakban észre se vette. Akaratlanul is ráköszön a fiúra.

• Szia. Nem gondoltam, hogy te is erre laksz.

A srác hirtelen kapja fel a fejét és az esteledő félhomályban megcsillanak kellemes barna szemei. A lánynak a legfinomabb, legcsábítóbb csokoládé jut eszébe ezekről a szemekről.

• Szia. Jól elszaladtál ma. Bocsánat ha rádijesztettem - mondja a srác kedvesen, hangjában semmi gőg vagy beképzeltség.    

• Nem, dehogy. Csak tudod nem vagyok az a pasizós fajta - kocogja pirulva.

• Az jó. Ez is egy vonzó erényed - bokólja kedvesen Roy. Melyik tömbházban laksz?

• Ebben itt szemben. De csak két napja költöztem, talán azért nem láttalak még. A negyediken lakom a folyosó legvégén.

• Micsoda szerencse. Én is negyediken lakom, akkor ezek szerint szomszédok vagyunk. Talán ennyi ismeretség után megkérdezhetem a nevedet?

• Persze Lizy vagyok. Vagyis Lisbeth Spelmer. Benned kit tisztelhetek?

• Roymund Hanter, de hívj csak Roy-nak. Nos, ha már így egy helyen lakunk talán haza is kisérhetlek?

A lány kedvesen mosolyog és igent mond, hisz tényleg egy emeleten laknak. A liftben még jót beszélgetnek mindenféléről, majd Lizbeth nagy elhatározásában, behívja magához a fiút egy teára.

• Szép a lakásod - dicséri a srác, miközben zakóját leveszi és a szék karfájára dobja.

• Köszönöm, bár még van pár dobozom amit ki se pakoltam. Nem szoktam inni, de elég nehéz napom volt, ezért ha gondolod hozok egy kis alkoholt a tea mellé?

Mivel Roy még csak húsz éves, kiskorú és iskolába jár nem ihatna alkoholt, de persze ez cseppet sem zavarja. Nem mint ha, nem ivott volna már sokszor, de ez a lány annyira vonzó, hogy minden percben éber akar maradni, míg beszélgetnek.

• Nem köszönöm. Kemény napom volt a bankban - ezzel nem is hazudott, - de mégsem kivánom most az alkoholt. - Inkább kívánt valami egésszen mást.

• Rendben. Akkor csak én iszom. De ha meggondolnád magad, akkor szólj.

Időt nem figyelve, nagyon sokáig beszélgetnek. Roy egyszer sem akar rányomúlni a lányra, amivel nagyon jó pontot szerez nála. Így meg is beszélik, hogy a holnapi napot együtt töltik. Elmennek vidámparkba, étterembe, csónakázni és még moziba is. Lizy életében nem érzete még ilyen jól magát egy férfival sem.

• Lehetne, hogy a vasárnapot is együtt töltsük? Tudok még pár jó helyet ahova elmehetnénk - mosolyogja Roymund.

• Persze. Nagyon jól érzem veled magam - szalad ki a lány száján az öszinteség. 

Tovább mennek, mikor Lizy telefonja megcsörren és egy iskola igazgató hívja. Tudatja vele, hogy megkapta az állást és a jövő hónap elején már kezdhet is helyetesítő munkakörben. Nagyon örül a lány, mert erre várt. Boldogan meséli el Roy-nak, hogy a várt várt munkalehetősége bejött. A fiú örömmel gratulál neki.

Két fülig szerelmes fiatal számára a napok peregve telnek. Csak az egymás nélkül töltött idő az ami ólomlábakon jár. Minden nap dobogó szívvel és remegő gyomorral várják, hogy találkozhassanak egymással. Lassan már egy hónapja tart szerelmi mámoruk.

Roy hamar végez az iskolában és Lizy is rohan haza a munkahelyéről, mert ma gyertyafényes vacsorára mennek egy előkelő étterembe. Roymundot egy percig sem lepi meg a pompa és a ragyogó elegancia, hisz ebben nőtt fel. Viszont Lizbeth kicsit kényelmetlenül érzi magát. Ő egyszerű szegény szülők gyermeke, akik korán meghaltak, így Lizy mindent saját erejéből szedett össze és keresett meg magának. Ép csak a gazdagság nem volt csak része az életének. Roy észreveszi a lány feszültségét, ezért előzékenyen rendel mindekettőjüknek valami mennyei ételt. A lány eldönti, hogy nem vár tovább. Már nagyon szerelmes a fiúba ezér szeretné ha ma este további része szerelmeskedéssel telne az ágyban. Persze ezt nem mondja Roymundnak, de szeme csillógásából ki tudja olvasni a fiú, mire is vágyik.

Alig várják, hogy hazaérjenek, már a liftben elkezdenek vadul csókolozni. A folyósó végén már a ruháik egy részétől is megszabadultak. Roy nem teketoriázik, mikor nyillik az ajtó egyenesen felkapja karjai közé Lizyt és úgy viszi be a lakásba. Lábával hanyagul berugja maguk mögött a bajárati ajtót. Lizbeth-et az ágyra fekteti, majd újra puha ajkaira tapad és nyelvét kavargó táncba hívja. Lassan végigcsókolja a nyakának ivét és erotikusan belenyal a fülébe. A lányból visszafolytott apró nyögések törnek elő, ahogy Roy egyre lejebb halad kezével. Tenyerét lassan lefelé kezdi húzni a combján, amig el nem éri bujának csipkéjét. Ekkor ujjait finoman a bugyi csipkéje alá csúsztatja és simogatni kezdi a puha kivánatos bőrt. A lány testének forrósága szinte égette tenyerét. Lassan felemeli Lizy combját, hogy bensőségesebben hozzá tudjon simulni. Roymund férfiassága még sosem vágyakozott annyira nő után mint most Lizbeth után. Ekkor lassan elhúzódik, majd a lány szemeibe néz.

• Biztos, hogy akarod? Nem sietjük el a dolgot, még alig egy hónapja járunk? - Roy elképezelni se tudja, hogy mondhatott ki ilyet a száján. Eddig maximálisan fél órát engedélyezett magának bájolgásra, hogy lefektessen egy csajt. Most meg úgy érzi erre a nőre akár éveket is tudna várni.

• Ne butáskodj - zihálja Lizy, - nem sietünk el semmit. Én most akarom.

Roy újra csókba vonja a lány száját. Ruháik szanaszét hevernek, Ők pedig egymás karjaiban. Ekkor kegyetlenül megcsörren Roymund telefonja. A fiú mérgesen felkapja a telefont, pár szót vált édesanyjával, majd tiszta erőből falhoz vágja a készüléket. A mobil apró darabokra hullik szét. Lizy mosolyog magában, mert tudja, hogy egy aggódó anya tökéletesen tudja mikor kell fiára csörögni, hogy megzavarja a jó dolgokat. Aznap estére már kellőkép lelombozták a hangulatukat, ezért csak összebújva az ágyban beszélgetnek.

• Bocsánat, hogy anyám megzavart minket - kér elnézést Roy.

• Semmi baj szívem. Talán jobb is így. Honap kemény napom lesz. Az új munkahelyemen kezdek és nagyon izgulok ez mikatt.

• Ó tényleg! Már holnap kezdesz. Akkor mindenképp találkozzunk utánna éás ünnepeljük meg, hogy jó munkát kaptál.

Roymund úgy érzi, talán most lenne itt za ideje, hogy bevallja a lánynak, hogy csak húsz éves és nem a bankban dolgozik. Az csak egy véletlen volt. De mivel úgy felnéz rá a lány ezért nem meri bevallani neki.

• Megkérdezhetem, hogy mi történt a kezeddel? - érdeklődik óvatosan Lizy.

• Nos, volt egy balesetem és megsérültek az ujjaim. Nem komoly, de az apróbb finomabb mozdulatokat már képtelen vagyok megcsinálni velük.

• Zongorázni már biztos nem fogsz velük - vicceli Lizy, mikor észreveszi, hogy a fiú legfájóbb pontjába trafált bele. -  Jesszus, eltaláltam? Te zongorázol?

• Igen pont bele a közepébe - neveti keserün Roy. - Amúgy csak zongoráztam, gyerekkoromban, szóval nem nagy kár érte - hazudja a fájó szavakat a fiú.

• Szegénykém. Biztos ügyesen játszottál - mondja a lány és egy apró ásítást nyom el. - Talán haza kellene menned kipihenni magad. Vagy itt akarsz aludni nálam?

• Nem szépségem, aludj csak egyedül és pihend ki magad. Holnap kemény napod lesz az új helyeden. Inkább hazamegyek.

Ezzel el is búcsúznak, és nyugovóra térnek. Reggel Lizbeth kapkodva készülődik. Borzasztóan ideges az új munka miatt. Gyönyörűen felöltözik és kontyba tűzi a haját. Így felnőttesebb külsőt kölcsönöz magának. Rohanva szalad a parkolóba és már indit is. Gondolkodott, hogy még egy kósza reggeli csókra bemegy Roymundhoz, de aztán meggondolta magát. Az iskolához érve mély levegőt vesz és sietve az irodába megy. A tanáriban már sokan vannak. Ki lelkesen, ki bágyadtan készül az órákra. Lizy megigazitja bluzát, majd hangosan köszön.

• Szép jó reggelt mindenkinek! Lizbeth Spelmer vagyok, az új helyettesítő tanár. Örülök, hogy megismerhetlek titeket. Kérlek segítsetek nekem, hogy tökéletesen tudjam végezni a munkámat és ne okozzak csalódást - mosolyogja kedvesen.

Páran visszamosolyognak és még fel is állnak, hogy bemutatkozzanak, de vannak akik nem jó szemmel nézik lelkes igyekezetét.

• Jó reggelt Miss.Spelmer Kisasszony. Miss Laura Lubega vagyok, irodalom és művészettörténelem tanár - mondja neki gőgős lenézéssel egy nagyon öreg bibircsókos tanárnő. - Maga itt csak helyetesítő tanár, ezért kérem ne próbáljon meg jópofizással kitünni és megzavarni mások munkáját. Jobban tenné ha meghúzná magát és a munkájára koncentrálna.

Szegény Lizbeth megszólalni se bír, de összeszedi magát és visszavág.

• Örülök, hogy megismerhetem, Miss Lubega. Igen, én csak egy helyetesítő tanár vagyok. Pont ezért fogok tudni egy olyan idős oktatótól mint maga sokat tanulni.

• Vigyázzon a szájára kisasszony! - morogja oda neki idegesen az öreg Lubega.

Lizy keserüen megy az osztályterem felé, mert lassan megszólal a csengő és elkezdődik az óra. Még egy napja sincs itt, de már szerzett egy rossz pontot és egy kellemetlen haragost. Bemegy a terembe, majd a padban ülő fegyelmezett nebulókon végignéz. Egy két hely üres, ezért úgy dönt a névsor olvasással kezdi. Talán így jobban meg tudja jegyezni a diákokat. A névsor felénél tarthat amikor az ajtó kivágódik és egy magas srác ront be rajta sietve.

• Bocsánat tanárnő, de megint... - nem tudja befejezni, mert a megdöbbenéstől a lába földbe győkeredzik.

• Ez, hogy lehet? - néz rá Lizy elképedve, tátott szájjal.

Ekkor már érti, hogy a fiún azért van az iskola egyenruhája, mert bizony ide jár és nem a bankban dolgozik. Az csak valamiféle félreértés lehetett. Könnyek gyülnek szemében, de a világ összes kincséért se engedné, hogy ezt bárki meglássa. Főleg nem Roy. Keményen kihúzza magát, majd ráparancsol a fiúra.

• Fiatalember, ha nem szeretné, hogy írásbeli figyelmeztetésben részesitsem, akkor kérem üljön a helyére és máskor ne késsen!

• De én... - nem tudja befejezni.

• Ha még egy szót szól, esküszöm az igazgatói irodába küldöm. Most pedig üljön le a helyére! - förmed rá erélyesen.

Roy összetörve megy hátra és leroskad a székére. Még most se tudja igazán felfogni, hogy hogyan történhetett mindez.

• Azt hiszem ezt jól elszartam! – morogja magában.

A tanárnő savszigorral folytatja tovább az órát, figyelembe se véve a magas helyes fiút, aki tegnap még a karjai közt tartotta. De ezek után, hogy tudnak majd egymás szemébe nézni? Hogyan folytatódhat szerelmi kapcsolatuk?