Annyira Éhesek Voltunk  4. Fejezet

Író: RIA   Kategória: Romantikus +16

 

 

                      Boldogságra éhezve  4. Fejezet

 

 

A korai napfény álmosan szórta halovány fényét az ébredő városra. De a Diamond Royal Hotelben már most nagy a nyüzsgés és az élet. Kármen és Mia, mivel szinte egész éjszaka beszélgettek, ezért nem csoda, hogy reggel alig tudták összeszedni magukat. Pedig nagyon is sok dolguk volt, mivel Miából előkelő dámát kellett varázsolni, mire az igazgató szeme elé kerül.

Kármen gyorsan elkészült a szokásos rutinjával, majd ízlésesen felöltöztette a kínai lányt. Haját kontyba rakta és tűzvörös körömlakkot meg rúzst kent rá. Ráaggatott pár régi ékszerét, amit már úgy sem hord, és pár perc alatt igazi luxus hostesst farag belőle.

 

Izgulva mentek fel a legfelső emeletre, ahová már csak privát kártyával lehetett feljutni. A liftből kiszállva Miao nagyot sóhajt majd megszorítja Kármen kezét. Ő pedig kedvesen rámosolyog, hogy megnyugtassa. Az igazgató irodájához érve még egy gyors igazítást végeznek a lányon, majd nagyot kopogtatva belépnek.

William ép nagyon feszült, mert aktuális barátnője felidegesítette a telefonban, de próbálja leplezni. Kármen bemutatja a lányt, majd tovább akar szövegelni, de az igazgató leinti és megkéri, hogy távozzon, mert csak kettesben akar beszélgetni Miával. A lány halálra rémül, mert azt hiszi, most le kell feküdnie a munkaadójával, hogy bebizonyítsa igen is jó luxus prosti lesz belőle.

 

• Szervusz Miao Ying. Én William Lambert vagyok az igazgató. Az enyém ez az egész szálloda komplexum. Te pedig mostantól nekem fogsz dolgozni.

 

• Igen is uram! – vágja rá félelmében a lány.

 

• Jesszus ez itt nem a katonaság. Nyugi, lazíts, nem foglak megenni. Amúgy ha kérhetlek, szólíts igazgató úrnak, mert mindenki így hív. Kivétel az a vörös bestia, de ebbe most ne menjünk bele. Szóval itt volt ma nálam, egy bizonyos Gordon nevű „úriember”, aki ha jól tudom a régi munkáltatód volt. Kifizettem mindent, így nincs már felé tartozásod, megnyugodhatsz.

 

• Köszönöm igazgató úr. Nagyon hálás vagyok. – mondja megszeppenve, majd mély szégyen ül ki arcára és kigombolja blúza legfelső gombját. – Mikor kell meghálálnom? Most?

 

William, majdnem kiejti a kezéből a tollát megdöbbenésében. Majd össze kell szednie minden erejét, nehogy felröhögjön szegény lány naivságán. Jókedvét csak az a gondolat tereli vissza, hogy a lány miért is gondolta, hogy le kell feküdnie vele, hálából. Ő nem egy strici, az ég szerelmére.

 

• Nem kell hálálkodnod, hanem dolgoznod kell. Méghozzá holnaptól kezdesz is. Addig elintézek neked mindent. Papírokat, igazolványt, betegbiztosítást … stb.

 

A munkáról annyit, hogy lesz egy heted, hogy beletanulj. Ebben Sandra fog neked segíteni. A munkabeosztásod, reggel hattól egészen este kilencig fog tartani. De bármikor pihenhetsz, ha nem bírod és ebédszüneted is lesz egy óra. Ha bármi kérdésed lenne, tedd fel nyugodtan.

 

• Nem értem a munkaidőm, csak este kilencig fogok dolgozni?  - kérdezi értetlenül Miao.

 

• Na, ezt már szeretem! Ha akarod, meghosszabbíthatom a munkaidődet. –  viccelődik William.

 

• Nem. Azaz nem úgy értem. Hanem igazából este kilenc után kezdődik egy prostituált igazi munkája, nem nappal. Reggel hattól este kilencig. Vagy itt, ilyenkor is kérik a szolgáltatásaimat a kuncsaftok?

 

• Atya ég! Mit követtem el, hogy mindenki azt hiszi rólam, hogy strici vagyok és egy nagy kuplerájt üzemeltetek?! Nézd, vannak hostok és hostessek ebben a szállodában, de kurvák meg prostik nincsenek. Te sem leszel az. Sőt még csak hostess sem, hanem felszolgáló leszel, az étteremben.

 

• Komolyan?! – kiált fel kitörő örömmel Mia. – Én annyira boldog vagyok, köszönöm.

 

• Nincs mit. De egy kicsit legyél halkabb, mert kiszakad a dobhártyám. – mosolyogja az igazgató, mert jó érzéssel tölti el a lány boldogsága.

 

• Ezermillió bocsánat, igazgató úr. Megyek is összeszedni magam, hogy méltó legyek az Ön nagylelkűségére. Mindent bele fogok adni, hogy jó munkaerő legyek.

 

• Jó kislány. Na, sipirc. – mondja, majd elnyom egy vigyort a lány fura stílusán.

 

Mia boldogsággal a lelkében, örömmel újságolja Kármennek a jó hírt. Hogy végre nem kell kurválkodnia, hanem tisztességes állása lesz. Kármen mindig is tudta, hogy arany szíve van Williamnek, de ezt jól palástolja szigorú, kemény álarcával, amit minden nap magára erőltet.   

 

Már jócskán délután jár az idő, amikor Kármen leslattyog a bárba és komótosan leül megszokott bárszékére. Elég kihalt most még a helység, ezért nem kell adnia annyira az előkelő stílusra. Unottan iszogatja, kesernyés campari juice italát, amikor is a halban megjelent William kissé idegesen. Fel alá járkál telefonjával a fülén és tárgyal valami nagyfejessel. A férfi még csak észre sem veszi, hogy minden nő elalél, mikor meglátja. Ő fittyet hányva rájuk csak telefonál. Kármen azon tűnődik, hogy egy ennyire sármos és szívdöglesztő pasasnak, akinek még rohadt sok pénze is van, miért nincs egy rendes barátnője. Vagy inkább egy takaros kis felesége. Bárhogy keres hibát a küllemében, nem talál. Tökéletes, kidolgozott izomzatú test, bársonyos napbarnított bőr, szívdöglesztő arc, na meg azok a szemek?! Nincs olyan nő a földön, aki ellen tudna mind ennek állni. Akkor mégis miért nem keres magának egy olyan menyecskét, akivel nem csak egy éjszakát tölt. Soha nem volt még olyan, hogy valamelyiknél is ott maradt volna reggelig. Arról nem is beszélve, hogy magához soha nem visz fel senkit. Mindig az aktuális partnernél szexelnek. Még Kármen se tudja, hogy az igazi lakása, hol van az igazgatónak.

Miközben ezen tűnődik, látja, hogy William int a portásnak és távozik. Úgy dönt, felkeresi az étteremben Miát, hogy megnézze, miként megy neki a betanulás.

 

Eközben William bevágódik luxus autójába és elhajt, hogy találkozhasson Rebekával, a ma esti partnerével. A nő szép és gazdag ez nem vitás, de Willt valahogy mégis a hideg rázza tőle. Csak abban reménykedik, hogy nem fog sokáig tartani az unalmas vacsora, amikor is beszélgetnie kell vele. Csak ezt bírja ki valahogy, mert utána már minden jobb lesz, mivel ami ezek után következik kettőjük között, ahhoz már nem kell beszéd. Ezekkel a gondolatokkal fejében megy be Rebekával az étterembe. Kiülnek a terasz részre és a nő már kezdi is az unalmas csacsogást. Az igazgató csak bólogat, mint ha érdekelné, közben pedig teljesen máshol jár az agya. Egy percre elgondolkodik, hogy megéri neki, ezt a szenvedést végigcsinálnia egy kis laza szexért, egy agyonplasztikázott üresfejű libával?! De mivel ma úgysincs más dolga, ezért ottmarad hallgatni a kollagénnel feltöltött ajkú, plasztik macát. A főételnél, átnyújt egy doboz különleges bonbont a nőnek, aki lelkesen fogadja az édességet. Na persze nem azért teszi ezt a kedves gesztust, mert udvarolni szeretne, hanem mert így megkönnyíti a saját dolgát. Mert ez a csokoládé az Ő szállodájának a titkos specialitása.

Tele van különleges afrodiziákummal, igen erős ajzószerrel. Ami pillanatok alatt hat a nőkre, még hozzá nem is akár hogy. Még a legvisszafogottabb prűd nőből is szex őrült démont csinál. Elég hozzá egy szem bonbon. Ezért is csak négyesével, van csomagolva a különleges édesség. Ha jól látja William, ez most el is fog kelleni ide, mert a nő egyre idegesítőbb lesz. Mindenbe beleköt. A leves túl hideg, a krumpli túl forró, a hús nem eléggé átsütött, a saláta túl ecetes. Mikor azt hiszi az igazgató, hogy ennél már rosszabb nem jöhet, akkor a nő kiveri a patáliát, hogy miért nincs a kenyérnek a héja levágva. Ő így nem eszi meg. Williamnek, egy percre végigfut az agyában, hogy az öklével tolja le a torkán a kenyérhéjat, de úriember révén elhessegeti gondolatait. Míg a plasztik maca hisztériázik, Ő csak bámul ki az utcára, a teraszról. Ekkor veszi észre, hogy a szemközti étteremnek a hátsó bejáratánál, a szemetesek között guberál egy fiatal fiú. Vékony testét szakadt bő ruha fedi, látszik nem az Ő mérete. Fejébe jó mélyen bele van húzva a baseball sapka, még az arcát se lehet tőle látni, sem a haját, ami alá van rendesen gyűrve. Szegény fiú már jó ideje, kapirgál a szemétben, mire némi krumplit, meg kenyérhéjat talál magának. Mikor végzett indulna is, hogy végre egyen, de meglát egy kutyát, aki vemhes és szintén nagyon éhezik. Megsajnálja és odaadja neki a nehezen összeszedett ételmaradékot. Mondván, neki most jobban kell, a kiskutyái miatt. Majd korgó gyomorral tovább megy, hátha a következő kukákban nagyobb szerencsével jár. William miközben ledöbbenve nézi a fiút, azon gondolkodik, hogy tényleg létezik –e még a földön ilyen nemes lelkű ember, mint ez a srác. Aki bármennyire is éhezik, inkább lemond a kajáról, csak, hogy segítsen egy kóbor vemhes kutyán. Életében ilyet még nem látott. Egyre jobban kezdi érdekelni a fiatal fiú és szemével addig követi, amíg a következő háztömbnél el nem tűnik. Már egy kicsit bánja, hogy nem ment oda hozzá és nem ajánlotta fel, hogy dolgozzon nála. Még ha csak takarítói munkát is adna neki, már azzal is annyi pénz keresne, hogy vígan elélne. De nem sajnálhat meg mindenkit. Különben is, Őt mikor fogja már végre valaki megsajnálni, a vele szembe ülő hisztérika miatt. Úgy dönt, gyorsít a dolgokon és kifizeti a számlát, borsos borravalóval együtt, majd szinte elrángatva a nőt távoznak a vendéglőből.

 

A hisztérika lakására érve Williamnek már nem, hogy a szexhez, de még a plasztik maca látványához sincs kedve. Azért felmegy vele a harmadik emeletre, hátha valami jó is kisülhet ebből még. Tévedett ettől már jobb nem lesz. Mikor a nő rágyújt és telepöfékeli a lakást, akkor hirtelen felindulásból úgy dönt, hogy beolvas neki és lelép. A hisztérika sírógörcsöt kap, és tombolva őrjöngeni kezd. Még a hamutálat is hozzá akarja vágni, de az már csak a becsukódó ajtót találja el. William szélsebesen száll be a liftbe, hogy minél hamarabb távozhasson erről a helyről. Mikor kiér a házból, mély levegőt szív tüdejébe, majd elindul kocsija felé. Ekkor veszi észre, hogy a ház kukái között ott turkál a fiatal srác, akit annyira nézett az étteremből. Megörül neki és meg akarja szólítani. De a srác hirtelen megindul felé és teljes erejéből meglöki. William hátrahőköl, majd rá akar szólni, hogy ezt miért csinálta, de abban a pillanatban fentről egy virágcserép hullik le, egyenesen a fiú fejére. A srác azonnal összeesik és elterül a földön. Willnek ekkor jut el a tudatáig, hogy a fiatal fiú csak megmenteni akarta. Szerencsére a srác életben van, mert csak a cserép széle ütötte meg, de nem sokon múlott. William mérgesen felnéz és szeme szinte villámokat szórnak. Ekkor látja, hogy az agyon plasztikázott maca, berohan az erkélyéről. Úriember révén soha nem ütne meg nőt, de most szíve szerint a padlót mosná fel ezzel a hisztérikus picsával. De nincs ideje ezen gondolkodni, mert a hajléktalan srácot azonnal kórházba kell szállítani. Mire a kocsijával odaparkol, hogy elvigye, pont addigra ér oda a mentő is, amit a járókelők hívtak ki. William megkéri a mentősöket, hogy az Aranypart Magánklinikába szállítsák és Dr. Nils Lambert igazgatót keressék, majd Ő mindent elintéz utána. Bevágódik kocsijába és követi a mentőt. A kórháznál már várják Őket, mert közben Will odatelefonált öcsére.

 

• Jesszus William, mi történt? Alig értettem valamit a telefonba úgy hadartál.– mondja kétségbeesetten az öccse. 

 

• Balesett történt Nils. El kellene gyorsan látni ezt a fiatal srácot. – kiáltja bátya.

 

• Te nem sérültél meg? Mégis milyen baleset? Különben is ki ez a srác? Will mi ez az egész?

 

• Hú, nem lehetne ezt később? Előbb a fiút, lássátok el!

 

Nisl gyorsan átvizsgálja bátyát, de mivel semmi sérülést nem lát rajta megnyugszik. A fiatal srácot gyorsan felviszik hordágyon. Will is utána akar menni, de öccse nem engedi.

Ekkor elmesél neki mindent, egészen a borzalmas randitól, a hajléktalan fiún keresztül a virágcserepes incidensig. Nils döbbenten hallgatja bátya sztoriját. Majd megkéri, hogy menjen most haza, mert jelenleg semmit nem tehet a kis hajléktalan iránt. Itt úgyis jó kezekben lesz. Will aggódva, de megértően hazamegy.

 

Másnap reggel, miközben a szállodájába tart, felhívja öcsét, hogy megkérdezze, mi van a sráccal. Így is alig aludt az éjjel, annyira aggódott.

 

• Nos Will, hogy is mondjam?! – hebegi Nils a telefonba.

 

• Na ne idegesíts, baj van a fiúval? – rémül meg Will.

 

• Baj az éppen nincs, csak annyi, hogy ……. de ezt inkább jobb lenne személyesen. Ide tudnál jönni?

 

• Azonnal rohanok!

 

Nem telik el húsz perc és már a kórház liftjén megy felfelé William. Sietősen rohan végig a hosszú folyóson. Látja, hogy a szomszéd szobákban ép vizit van, ezért lassít egy kicsit. Kopog, majd szó szerint beront a szobába, ahol öccse van a kis hajléktalannal.

 

• Siettem, ahogy csak tudtam. Mi a gond a fiúval? – kérdezi, majd a szó benne marad.

 

A mély döbbenettől mely hatalmába kerítette, se köpni se nyelni nem tud. Csak áll ledermedve és nagyra nyílt szemekkel csodálkozik. A szobában az ágyon egy gyönyörű szőke lány ül fehér hálóingbe és riadtan néz Williamre.

 

• Szóval gond nincs a fiúval, csak annyi, hogy Ő nem fiú. – mondja Nils és hatalmas erőt vesz magán, hogy fel ne röhögjön.

 

• Ez…ez…ez…most komoly? – dadogja az igazgató döbbenten.

 

Nils küszködve a röhögéssel közli, hogy igen komoly. Tegnap, amikor levetkőztették fürdetés előtt, akkor derült ki, hogy igazából egy szőke lány a kis hajléktalan. A fejét bekötötték, majd kapott ínfúziót meg ételt, mert nagyon ki volt száradva a sok éhezéstől. Aztán pár orvos jól átvizsgálta, mert ilyenkor, ha valakit csak úgy az utcáról hoznak be ez a szokás. Át kell nézni, nincs –e bántalmazásnak vagy erőszaknak nyoma. Ezeknek az eredményét úgyis nemsokára megtudják, mivel a vizit lassan odaér a szobába.

Már rég bejött a kis orvos csoport, amikor végre magához tér mély döbbenetéből William. A vizitelő doktorok köszöntik Nilst, majd beszámolnak neki a lány állapotáról.

 

• Nagyon jók lettek az eredmények. A fejen lévő sérülésen kívül más külsérelmi nyom nem volt. Az alultápláltságot leszámítva egészséges. Nemi erőszak nyomát sem találtuk, tejesen ép a szűzhártya. – sorolják a lány korképét.

 

E mondat hallatán William, majdnem félreül a széken. Nilst újra elkapja, a röhöghetnék, mikor látja bátya reakcióját. De hamar visszafogja magát, mert egy hideg kéz megfogja a karját és a riadt lány szégyentől vörösödő arccal, mögé bújik.

 

• Köszönöm uraim. Szép munka volt a többit majd leolvasom a lázlapról. – mondja félbeszakítva Őket, és ezzel megmentve a lányt a további kellemetlenségektől.   

 

Az orvosok már rég kimennek a szobából, mikor a lány még mindig görcsösen szorítja Nils karját. Ő kedvesen megsimogatja, majd szól a bátyának, hogy menjenek ki beszélni.

 

• Na és most mit akarsz kezdeni Will? – kérdezi komolyan az öccse.    

 

• Nem tudom, ezen még nem gondolkodtam. Talán befogadom pár napra magamhoz.

 

• Hogy is ne, ezt nem engedem! – kiállt fel Nils. – Nem fogom hagyni, hogy ezt a szegény, ártatlan szüzet, elvidd a lakásodra, te perverz kanos nőcsábász.

 

• Mi van?! Nem vagyok ilyen! Különben sem bukok a kiskorú lányokra. Nem vagyok pedofil.

 

• Ne tévesszen meg az ártatlan kislányos külső. Kimberly már érett nő, elmúlt 22 éves.

 

William hirtelen úgy elcsodálkozik, hogy még visszavágni is elfelejt. Megmert volna esküdni, hogy a lány 16 évesnél nincs több. Bár most így visszagondolva rájön, hogy a hálóingben igen csak jól látszott formás, feszes teste, és vékony alkatához képest igencsak gömbölyű telt keble. Elmerengésében öccse zökkenti ki.

 

• Szerintem az lesz a legjobb, ha helyetted inkább én viszem haza. Ott nem éri akkora fertő, mint nálad.  

 

• Aha, mert két férfi szerelmi élete, nem olyan fertő mi? De ebbe inkább ne menjünk most bele. Szólj ha felépült, én meg addig kigondolom mit csináljunk.

 

Ezzel el is megy William a szállodába. Egész úton odafelé, kavarognak a gondolatok az agyában. Még most se képes elhinni, hogy egy lány volt a guberáló srác. Sokat nem tud ezen töprengeni, mert ma több üzletfelével is találkozója lesz. Na meg még két értekezlet is. Egész nap tárgyalóteremből, tárgyalóterembe jár, és még csak azt sem veszi észre, hogy lenémított telefonján vagy ötven nem fogadott hívása van. Nap végén fáradtan lemegy a szálloda recepciós pultjához, hogy megkérdezze, volt e valami fontos, míg egész nap tárgyalt. De ekkor veszi észre, hogy Taylor már ott áll és kétségbeesetten Őt keresi. Odasiet a magas kigyúrt sráchoz.

 

• Helló Taylor. Mi a baj, mért keresel? Csak nem az öcsémmel van valami?

 

• Szia. Már agyba, főbe kerestünk. Néha felvehetnéd a telefonod. – mondja mély hangján.

 

• Ne oktass ki. Egész nap tárgyaltam. – vág vissza, öccse szeretőjének.

 

• A kiscsaj, Kimberly megszökött a kórházból. Nils megkért, hogy egész nap keressem, de nem jártam sikerrel. Abban reménykedtünk, hogy esetleg ide jött.

 

• Azt a jó kurv….! Ez hogy történhetett meg? Különben is hogy jöhetett volna ide, nem is ismeri a szállodám. Hogy az a …..! Hozd a kocsid, azonnal megyünk.

 

A két férfi beszáll Taylor kocsijába, majd elviharzanak. Útközben Will idegesen gyűrögeti öltönyujjának sarkát. A másik egy szót sem szól, csak mereven nézi az utat. Ekkor veszi észre William, hogy öccse szeretője megint izmosabb lett. A bicepszén úgy feszül az izompóló, hogy majd elreped. Igaz Ő se szégyenkezhet testalkatát illetően, de Taylor minden bizonnyal kigyúrtabb lett nála. Nem fér a fejébe, hogy öccse, hogy képes ezzel a férfival szerelmi kapcsolatban élni. Egy pillanatra bevillan az agyába egy kép, ahogy Taylor izmos karjai közt tartja törékeny, kecses öccsét. De gyorsan el is hessegeti, mert elkapja a hányinger.

Elég lassan haladnak a kereséssel, mert minden boltnál és üzletnél megállnak. Nemsokára, Nilst is felveszik, aki már halálra aggódta magát. Sikertelen küldetésük közben megállnak tankolni. Will bemegy fizetni. Ekkor hallja meg, hogy bent a tulaj kiabál a benzinkutas sráccal. Valami olyasmiért üvölt, hogy miért nem figyelt jobban, amikor az a lány meglopta csokoládéval, ezt le fogja vonni a béréből. Williamnek rossz sejtése támad. Ezért amikor a tulaj elmegy, beszélgetésbe elegyedik a kutassal. A leírtak alapján kiderül, hogy Kimberly-ről van szó. Ő volt, aki elcsente a bolt legolcsóbb csokiját. Will kifizet egy valag pénzt, kárpótlás képen, majd szélsebesen a lány után indulnak. Már jól rájuk sötétedik, amikor végre egy lebontásra szánt régi, romos épületben megtalálják Kimberlyt.

 

A lány összekucorodva a hideg miatt, ott ül egy nagyobb törmeléken, mellette pedig egy kutya fekszik. Will szélsebesen be akar menni hozzá, de öccse visszainti. Attól fél, ha most rárontanak, csak megijesztik, és az sokkal rosszabb lesz. A lány a kutyával beszélget, miközben simogatja.

 

• Te is árva vagy, akárcsak én? Téged se szeret senki, mi? De ne búslakodjunk, mert ma ünnep van. Ma van a szülinapom. Nézd, még tortám is van. – mondja, majd előhúzza zsebéből az olcsó kis csokit. -  Igaz, nem nagy és nem díszes, de szívesen megosztom veled. Tegyük rá a gyertyámat.

 

Zsebéből egy, már teljesen leégett gyertyát húz elő. Ez az egy dolog maradt meg kiskorából, amikor még a családjával volt együtt. Mindig ugyanazokat a gyertyákat rakta fel édesanyja a tortájára, csak minden évben vett hozzá egy újat. Igaz már csak ez az egy darab maradt meg, és az évek alatt igencsak megfogyatkozott már, de Kimberly nagyon ragaszkodott hozzá. Rászúrja a csokira, majd szól a kutyusnak, hogy most kell kívánni. Összekulcsolja ujjait, majd becsukja a szemét.

 

• Azt kívánom, ….......hogy újra boldog lehessek! Semmi más vágyam nincs.                   „ Boldogságra éhezem ” ! De nagyon, és ez az érzés csillapíthatatlan.

 

Ekkor kinyitja a szemét és nekilát elosztani a tortáját. De mire a kutyusnak, oda tudná adni a csoki felét, a blöki ugatást hall és elszalad a hang irányába.

 

• Ne kérlek! Ne menj el! Születésnapom van. Ne hagy itt egyedül. Nem akarok egyedül lenni. – mondja, majd zokogásba tör ki.

 

Lefekszik a hideg földre, összehúzza magát, majd szipogva álomba sírja magát. A három férfi szótlanul áll a romos épület előtt és szívet tépő fájdalommal néznek a lányra. Nils megtörli könnyes szemét, majd odabújik kedveséhez. Taylor vigasztalva zárja karjai közé. William leveszi a zakóját, majd bemegy a lányért. Berakják a kocsiba, majd Will hazaviszi magához.

 

Reggel bágyadtan, de kellemesen ébred a kis hajléktalan lágy. Felül, majd kezével végigsimít a finom selyem szatén ágyneműn. Csak lassan nyitja ki szemét. Körbenéz, majd akaratlanul is tátva marad a szája. Egy csodálatos hálószobában van, egy modern stílusos franciaágyon. Pár percig döbbenten pislog, miközben kezével gyűrögeti az igencsak finom tapintású takarót. Majd halkan felnevet és behunyt szemmel hanyatt vágja magát. Tudja, hogy ez csak egy álom, pont ezért minél tovább szeretné élvezni az ábrándot. De nem sokáig tudja, mert nyílik az ajtó és egy férfi lép be rajta, majd kellemes mély hangján megszólítja Őt.   

 

• Szia, hogy aludtál?

 

A lány, mint akinek szög állt a hátába, ugrik ki villám gyorsan az ágyból. Majd takaróba tekerve, megbújik a sarokba, mint egy riad kis nyúl. William sejtette, hogy hasonló dolog fog történni ezért is készített már mindent oda előre.

 

• Bocsánat. Nem akartalak megijesztetni. Csak hallottam, hogy felébredtél. Gondoltam megéheztél ezért készítettem oda neked reggelit. De ha gondolod idekint is megeheted a konyhában.

 

A lány nem válaszol, csak hatalmasra nyílt riadt szemmel néz a férfira. Nem igazán érti, hogy mi történt vele. Elszökött a klinikáról, mert meg akarta ünnepelni a születésnapját, meg félt, hogy ki kell fizetnie a kórházi számlát. Amit ugyebár nem tud. Ezért elmenekült. Aztán elcsent egy nagyon olcsó csokit és elbújt egy romos épületbe ünnepelni, majd egyedül maradt és álomba sírta magát. Ezek az emlékképek vannak a fejében. Erre most felébred egy gyönyörű lakásban, egy hatalmas franciaágyon. Ráadásul egy férfinál.

 

• Igen, némi magyarázattal tartozom neked. – mondja kellemes, nyugodt hangon William, hogy meg ne ijessze még jobban a lányt. – Tegnap megtaláltunk egy lebontásra szánt, romos épületben és úgy gondoltuk, hogy jobb lesz, ha inkább nálam töltöd az éjszakát…..

 

Will folytatná, de a lány hirtelen magára néz. Látja, hogy a férfi egyik pólójában van, ami akkora rá, mint egy hálóing. Majd elkezdi keresni szemével a ruháit. Félelemmel telt tekintete elárulja, hogy nem bízik a férfiban.

 

• Ne aggódj, meg vannak a ruháid csak kitisztítattam. Oda van téve a szék karfájára. Bár jobban örülnék neki, ha mást vennél fel. Hozattatok neked ruhát a szállodából, ha gondolod? – mondja és közben észreveszi, hogy szégyen-vörös lesz a lány arca. – Ó, amúgy nem én vetkőztettelek le. Ne aggódj. Hanem a testvérem Nils.

 

A leányzó Nils neve hallatán kissé megnyugszik. Ami az igazgatónak egy cseppet sem tetszik. De öccse orvos, meg amúgy is olyan, mint egy nő. Persze, hogy benne jobban fog bízni.

 

• Nézd, nekem most el kell mennem, dolgozni. De attól még te maradj itt nyugodtan. Érezd magad otthon. Rengeteg étel meg ital van a hűtőben. De az asztal is meg van terítve friss reggelivel. Nézd a tévét, vagy engedj egy kád habos vizet magadnak. Ami tetszik. Mivel csak egy kulcsom van, bezárom az ajtót, de ez nem jelenti azt, hogy nem mehetsz el. Van telefon, leírtam a számomat is, hívj és hazajövök. De nekem most tényleg rohannom kell. Szia.

 

A kis hajléktalan még mindig a sarokban gubbasztva néz a férfi után, aki sietősen elrohan. Majd felveszi a székről a szakadt ruháit és felöltözik.

 

William egész nap, nem tud rendesen koncentrálni. Minden percben a kis szőkeség jár a fejében. Megmagyarázhatatlan érzés keríti hatalmába, amitől jó kedve lesz. Szinte vágyakozik haza. Pedig ez nem igazán szokott vele előfordulni. Hisz senki nem szeret egy üres hideg lakásba hazamenni. Ő is csak aludni jár oda. De most, minden percben oda vágyik. Kármen meg is állítja napközben és megkérdezi, hogy mi van vele, mert olyan fura ma. De Will csak lerázza, némi kamu szöveggel. Nem akarja elmondani, hogy befogadott egy kóbor cicát az utcáról.

Már kettő körül jár az idő, amikor megcsörren a telefonja és a lakásának a számát írja ki. Izgatottan kapja, fel hátha a lány az, de csak a házvezetőnője van a vonalban. Aki elég ideges.

 

• Jaj Senior. Én tenni valami rosszat. Menni ma takarítani magához, erre mikor kinyit ajtó, látni, hogy fiatal szép senorita van szobában. Én kérdezni, tőle mit keres gazda házában. De nem kapni válasz.

 

• Kérem, Tereza ne hadarjon, mert semmit nem értek. Csak szépen lassan mondja el mi történt. Mit csinált a lány?

 

• Szépséges Senorita, nem csinálni semmit. Csak elszaladni. Én kiabál utána, de már késő. Jaj Senior Willam, én annyira sajnálni dolgot.

 

• Hogy az a jó büdös ku….!  – üvölt fel kikelve magából az igazgató, de mivel a telefonba elsírja magát a házvezetőnő, visszavesz haragjából. -  Jaj, ne sírjon Tereza, nem magára haragszom. Nincs semmi baj. Most elmegyek megkeresni a lányt, addig maga maradjon ott a lakásomban. Ha pedig netán visszajönne a kis szökevény, akkor kérem, ne engedje elmenni, amíg én oda nem érek. Köszönöm. 

 

Az igazgató, mint egy őrült, ki letépte láncár, rohant megkeresni a lányt. Már a jól megszokott útvonalon haladt, hátha valahol megpillantja. Nem telik el sok idő mikor újabb telefonhívást kap. De most az öccsétől.

 

• Szia Will. Gondoltam felhívlak, mert most biztos eszeveszetten Kimberly nyomában vagy. De ne aggódj, itt van nálam a kórházban. Beszélgettem vele és megnyugodott. Gyere ide érte.

 

• Hála a jó Istennek! Azonnal megyek – vágja rá az igazgató.

 

• Rendben, siess!

 

Nilsnek nem kell kétszer mondania. Bátya pillanatok alatt odaér a klinikára. Felrohan az emeletre, majd végig a hosszú folyosón. A legvégén, az ajtó előtt ott áll az öccse.

 

• Szia Nils. Itt vagyok. Hol a lány?

 

• A szobában, beszélget Taylorral. – mondja kimérten, majd ráförmed bátyára. – Te bezártad a lakásodba?! Normális vagy?

 

• Igen. De hagytam ott neki enni meg inni valót. – mentegetőzik William.

 

• Jesszus Will. Ő nem egy háziállat.

 

• Tudom, de mit tehettem volna. Dolgoznom kellett, és féltem, hogy elszökik.

 

• Na, jó azt hiszem, ezt át kell beszélnünk. Neked fogalmad nincs az együttélés szabályairól. Kimet pedig addig magamhoz veszem, amíg nem jössz rá, hogy Ő nem a macskád. Bár igaz azt a cicát is az utcáról fogattad be, de ez most lényegtelen.

 

Bemennek a szobába, a lány, ahogy meglátja Williamet, azonnal riadtan Taylor izmos háta mögé bújik.

 

• Helló te perverz smasszer. – mondja humorosan az öccse szeretője.

 

• Nagyon vicces vagy. Nem vagyok smasszer. Arról pedig beszélhetnénk, hogy kettőnk közül ki a perverzebb. Langyi fiú.

 

• Chö! Lehet, hogy én más beállítottságú vagyok, de legalább nem zárok be lányokat a lakásomba. – vág vissza Taylor.

 

• Hát lányokat biztos, hogy nem! – mondja Will, de öccse közbevág.

 

• Befejeznétek már végre. Olyanok vagytok, mint két kakas a szemétdombon. – förmed rájuk Nils. – Will, te szállj le Taylorról. Te pedig Drágám, ne szekáld folyton a bátyám. Most sokkal fontosabb, hogy Kimberly sorsáról beszélgessünk.

 

A két izmos férfi elszégyelli magát, mint két kölyök, akiket leszidott a tanár néni. Majd komolyra fordítva a dolgot, elkezdenek tanakodni, hogy- hogyan is oldják meg ezt a kényes dolgot. Mindannyian a legjobbat akarják Kimberlynek de a nézeteik egy kicsit különbözőek. Will, miután megtudta, hogy Kim nem nyúlt semmihez. Nem evett, nem ivott, csak gyönyörű rendet rakott maga után, meg ellátta és megetette a macskáját. Úgy dönt más eszközhöz fog folyamodni. Kimegy és felhívja a házvezetőnőjét.

 

• Tereza, vagy egy rossz hírem meg egy jó. A rossz hírem, hogy nem tartok tovább igényt a szolgáltatásaira.   

 

• Jaj Senior, ne csinálni ezt velem! Én, lenni szegény, és eltartani Rault, Pedrót, Gonzálezt meg a kicsi Rodrigót. Így nem tudni enni, adni sok gyerek. Kérem Senior, ne venni el munka.

 

• Tereza, nyugodjon meg. Ez volt a rossz, hír, de van jó is. Beajánlottam az egyik nagyon gazdag ismerősömnél, aki bejárónőt keres, és azt mondta dupla annyiért felveszi Önt. Plusz én is kifizetek legalább 3 hónapot, kárpótlásként, amit már nem kell ledolgoznia. Így megfelel Tereza?

 

• Jaj Senior, maga lenni nagyságos. Én örülni, hogy magának dolgoz. Én fogok imádkozni a Nuestra Señora de Guadalupehez. Azaz a Guadalupei Szent Szűzhöz, hogy lenni magának boldog élet.

 

• Ööö, köszönöm Tereza. Igaz a felét nem értettem abból, amit mondott, de köszönöm. Akkor minden jót. A kulcsot dobja el nyugodtan, mert úgyis zárat kell cseréltetnem egy bizonyos új bentlakó miatt. – mondja mosolyogva.

 

Miután letette a telefont, lelkében vidámsággal ment vissza a kórházi szobába, hogy ajánlatot tegyen egy bizonyos kis kóbor cicának. Mivel Will az üzleten kívül nem nagyon értett máshoz, ezért nagyon gyorsan rá tudja venni a lányt, hogy koszt és kvártély fejében legyen a bejárónője.  

 

Kimberli óvatosan megy be William házába. A férfi hagy neki időt, hogy megszokja az új otthonát. Megmutatja neki a szobáját, és hogy mit hol talál. Igaz már járt itt a lány, de akkor nem nézett körbe igazán. Most viszont nagyra nyílt szemekkel csodálja a lakás helységeit. Teljesen elalél a szépségében, pedig ha tudná, hogy az igazgatónak ez csak olyan kis zúg menedék, ahova aludni jár. Mellette még van egy fényűző luxus kastélya is ahol elit partikat szokott tartani. De William nem szeret ott lenni, rendszeresen karban tartatja és vendégül lát néha, néhány magas rangú ismerősét, de Ő maga soha nem alszik ott. Már sok neki ez a pompa, nem vágyik már rá. Inkább szeret ebben a kis hangulatos két szobás lakásban lenni.

Mivel Kimberlinek nincs semmi holmija, csak a szakadt ruhái amit hord, ezért Will hozatatott neki néhány normális utcai viseletet, és hálóinget. A lány nagyon hálás érte, de csak félve meri elfogadni. A vacsoránál is gondok adódnak, mert Kim már nagyon régen nem evett rendes ételt, ezért igencsak feszéjezve érzi magát. Alig szólnak egymáshoz, csak csöndben esznek. Mégis mindkettő szívében valami megmagyarázhatatlan kellemes érzés kezd befurakodni. Este egy jó nagy kád, habos vízbe merül el Kimberli. Élvezi ezt a kényeztetést, mert már jó rég nem volt ilyenben része. Mikor megtörölközik és felveszi új hálóingét, akkor látja csak, hogy apró kiskacsák vannak rajta. Kellemetlenül érinti, hogy a férfi ennyire kislányként gondol rá. Összefonja haját, majd átadja a terepet az igazgatónak. Amíg a férfi bent tisztálkodik addig Ő, elmosogat és szép rendet rak a konyhában. Pont mikor végez, akkor nyílik meg a fürdő ajtaja és derekára tekert törölközőben jön ki rajta Will. A lány pár percig tátott szájjal bámulja a férfi csodás, kidolgozott testét. Nem tudja levenni szemeit a formás izmokról és igencsak kockás hasfaláról. Will hamar észreveszi és sandán elmosolyodik, majd észrevétlenül feszíteni kezd. Csodálója lassan észbe kap, hogy a nyálát csorgatja, majd fülig vörösödve berohan a szobájába. Az igazgató halkan elneveti magát. Nagyon imponál neki, hogy a lányból ilyen reakciót váltott ki pusztán a fedetlen felső teste látványával. Általában az aktuális szexpartnerei nem ezzel szoktak foglalkozni, és különben is megannyi férfi testet láttak már, az Övé már nem jelentett számukra semmit. De ez a lány más. Olyan ártatlan és szűzien tiszta. Ez nagyon szokatlan az igazgatónak. Lelkében kacér izgalommal megy aludni.

 

Reggel finom kávé és rántotta illatra ébred. Kicsoszog a konyhába és elámul, hogy Kimberli már rég fenn van és serényen süt, főz. Kedvesen köszön a lánynak, majd neki is lát az isteni finomságoknak. Kim elé tesz mindent majd, jó étvágyat kívánva rámosolyog. Will szíve akkorát dobban, hogy fél mindjárt kiugrik a helyéről. Még soha senki nem csinált neki reggelit és ilyen tiszta, kedves mosolyt is rég kapott már. Annyira boldognak érzi magát, hogy arról is elfelejtkezik, hogy már rég a szállodájában kellene lennie.

 

Mikor beér, mindenki meglepődve néz rá, mert még soha nem késett az igazgató. De mivel Ő a tulaj ezért senki nem fogja a szemére vetni. Míg a lifthez ér vagy száz csodálkozó szempár figyeli némán, kíváncsian. Kissé zavartan elvörösödik, majd torkát megköszörülve beszáll a felvonóba. Irodájába érve, egyik titkárával találja szembe magát, aki azonnal bele is kezd a statisztikák és kimutatások prezentációjába. Will minden erejét összeszedi, hogy a figyelni tudjon, de csak monoton bla-bla-bla jut el a füléig. Akaratlanul is a mai reggel jut eszébe, ahogy Kimberly kedvesen rámosolygott. Kellemes meleg érzés önti el a szívét. Majd tovább ábrándozva, mint valami kamasz, hirtelen bevillan a lány ártatlanul elvörösödő arca, ahogy tegnap este nézte az Ő meztelen felső testét. Érzi, hogy a zavar forró lüktetése, szambázni kezd ereiben. A titkára kérdő szava rántja ki az elmerengéséből.

 

• Igazgató úr, jól van? Csak nem lázas? Olyan vörös az egész arca, mint ha befestették volna.  

 

• Nem, dehogy! – kiált fel Will zavartan. – Csak elgondolkoztam…….és meleg is van az irodámban.

 

• Meleg??? – lepődik meg a titkár, hisz elég hideget csinál a légkondi. – Ha maga mondja uram.

 

• Na de ne térjünk el a tárgytól. Hol is tartottunk? – kérdezi keményen az igazgató.

 

A titkár szemrebbenés nélkül folytatja a beszámolót, de Will még mindig nehezen tud rá összpontosítani. Ebéd tájt már igencsak zavarni kezdi, hogy bárhogy koncentrál, mégis mindig a lány jut az eszébe. Hirtelen ötlettől vezérelve felhívja James barátját. Úgyis tartozik neki egy igen csak nagy bocsánatkéréssel.

 

Egy hangulatos kis étteremben találkoznak. James egy nem túl lelkes arckifejezést küld az igazgató felé. Ami nem is csoda.

 

• James, régi barátom. De jó téged újra látni. – mondja mézesmázosan William.

 

• Nagyon humoros vagy Will. – vágja rá morcosan barátja, köszönésképpen. – Azaz igazság, hogy nekem annyira nincs most vicces kedvem.

 

• Tudom, és ne haragudj. Már előbb is fel akartalak hívni, hogy méltó módon bocsánatot kérjek a történtek miatt. De mentségemre szóljon, hogy tényleg fogalmam sem volt a kavarodásról. Addig a percig míg fel nem hívott az öcsém a kórházból, hogy Kármen bent van ételmérgezéssel, addig nem is sejtettem, hogy te más nővel randizol. – mondja, de alig bírja a röhögést visszafogni.  

 

James arcáról lassan lehervad a harag álarca és a szégyené kezdi felváltani. Nem túl büszke a történtekre. Főleg mert akkora nagy ökör volt, hogy élete nőjét megtalálva, csúnyán megalázta és hagyta elmenni. De ha egyszer fogalma se volt a kavarodásról.

 

• Nem te tehetsz róla Will. Én voltam egy elővigyázatlan barom. Annyira biztos voltam benne, hogy a Hoteled elsőszámú hosszteszével randizom, hogy fel se merült benne még csak a kétely szikrája sem. Mondtad, hogy gyönyörű lesz a lány és kedves, de ez a nő mindenkin túltett. Az intelligenciája és magatartása tökéletes volt, az esze mint az éles kés úgy vágott, a szépsége pedig …..azt szavakba se tudom önteni. Azt hiszem megtaláltam életem asszonyát. Mindig is ilyen nőre vágytam. Erre ilyen csúnyán elbaltázom.

 

• Hú drága barátom, azt hiszem te tényleg komolyan belezúgtál ebbe a nőbe. Nem is gondoltam, hogy lehetnek még ilyen csodás véletlenek is az életben. -  mosolyogja Will.

 

• Na igen,….csodás véletlenek?! De mint érek vele, ha egyszer ilyen nagyon csúnyán elszúrtam?

 

• Ne add fel James. Még nincs minden veszve. Csak meg kell keresni, méltó módon bocsánatot kérni, elmesélni a félreértés okát, majd addig udvarolni amíg újra a tied nem lesz. – vázolja könnyedén az elképzelését William.

 

• No persze, mint ha ez olyan könnyű lenne. Na, és mégis hol keressem?

 

• Nos…..mit tudsz róla?

 

• Azt, hogy Kármennek hívják.

 

• Na, ez tényleg nem sok. Még valami?

 

• Szereti a szépirodalmat és a komoly zenét, kedveli az olasz ételeket, imádja a tengerparti sétákat és naplementéket, na meg a lovakat.

 

• Azt hiszem ezzel nem sokra megyünk. Kb. háromszázmillió nőre kapásból stimmel ez a leírás.

 

James elkeseredetten kortyol bele az addigra kihozott italába. Will próbálja minden erejével jobb kedvre deríteni barátját. De mivel szerelmi ügyekben még Ő sem nagyon jártas ezért csak ötleteket próbál adni a magába zuhant férfinak. Bár gondolatai még mindig egy kedves és ártatlan lány körül járnak. Mikor James már megnyugodni látszik, megkéri az igazgatót, hogy menjenek be a hoteljébe mert szeretne ott kivenni magának lakosztályt.

Will örül a döntésének, de megkéri, hogy mielőtt elmennének a szállodájába még hagy ugorjon haza. Persze barátját egyből érdekelni kezdi, miért is akar William hazamenni ilyen nagyon sietősen. Ekkor rászánja magát és elmeséli a történetét a hajléktalan fiúval, akiről kiderült, hogy egy gyönyörű szűzlány. Jamesnek egy szemvillanás alatt jobb kedve lesz és már szekálva faggatni is kezdi barátját, akire nem jellemző, hogy így viselkedjen egy lánnyal.

 

Mikor megérkeznek az igazgató „menedék zúg” lakásához, az egyik nyitott ablakon kellemes ritmusos zene csapja meg a fülüket. Benéznek Jamesszel az ablakon a szavuk is eláll, mint ahogy a lélegzetük is.

Kimberly egy száll törölközőben porszívózik és közben meg táncol és énekel. Annyira formás és gyönyörű a teste, hogy Will elsőre fel se tudja fogni, hogy ugyanazt a lányt látja mint akit a lakásába fogadott. A lány vékony és kecses, de érett nőre utaló hatalmas kerek mellei igencsak kitüremkednek a vékonyka törölköző alól. Kim észre sem véve kukkolóit, tovább takarít és táncol. James tátott szájjal bámulja a gyönyörű lányt, mire Will féltékenyen oldalba böki. Kisebb baráti civakodás alakul ki közöttük, mint két óvodás között, mire a zene egy igencsak pörgős részhez ér. Kim, mivel sejtelme sincs, hogy bámulják, a felgyorsult zene hatására lekapja magáról a törölközőt és ide-oda kezdi riszálni a formás meztelen hátsóját. James szemei elkerekednek és igencsak élvezni kezdi a műsort, mire kap egy baráti, ám de erős nyaklevest.

 

• Hééééé! Normális vagy Will?! Most volt a legjobb rész, már majdnem megfordult.

 

• Majd adok én neked legjobb részt!

 

• Jesszus! Te féltékeny vagy!? Na ezt se hittem volna, hogy az én jó öreg barátom egyszer féltékeny lesz egy nő miatt. Te, akit annyira érdekel egy női egyed, mint egy használt papír zsebkendő.

 

William vissza akar vágni, de ekkor kikapcsolja kim a zenét. Mindketten, mint valami leskelődő kamasz fiúk, a falhoz simulnak, majd jót nevetnek saját magukon. Amikor ketten vannak, mindig úgy érzik, kicsit visszamennek az időben a gyerekkorukba. De ez így is van rendjén két ilyen régi barátnál.

Odasietnek a főbejárathoz, majd Will kopogtat csak, hogy legyen ideje a lánynak felöltözni. Kim jó pár perc múlva nyit csak ajtót. Egy bő hosszú ujjú póló van rajta, ami teljesen eltakarja csodálatos alakját. A hajából viszont még mindig csöpög a víz. Kedvesen köszön Willnek, majd egy kicsit szégyenlősen az ajtó mögé bújva üdvözli Jamest is. Szegény lány, ha tudná, hogy már elég sok részletet látott belőle a két férfi, biztos a föld alá süllyedne.

 

• Kim! Ez a férfi itt James Marconi, régi barátom. – mutatja be William, cimboráját a lánynak.

 

• Üdvözlöm Marconi úr. – mondja félszegen Kim.

 

• Kedvesem, hívj csak nyugodtan Jamesnek. –  mosolyog rá a lányra, miközben alig észrevehetően a melleire siklik a tekintete.

 

• Te pedig a „Kedvesem” helyett hívd nyugodtan Kimberly-nek. – vágja rá féltékenyen Will.

 

James teljes erejével próbálja vissza fogni a nevetést. Soha életében nem látta még Williamet ilyen féltékenynek. Vagy 30 éve barátok már és sok mindenen keresztülmentek ketten, de Will soha nem viselkedett még így. A nők számára mindig is csak tárgyak voltak, amiket használt majd hamar megunt és el is dobott. A szerelem, mint fogalom nem szerepelt a szótárában. Nem is akart soha egy nőhöz sem igazán vonzódni érzelmileg. De most itt van ez a lány, aki annyira gyönyörű és kedves, ártatlan és tiszta, hogy Will teljesen a hatása alá került és kezd igencsak megváltozni. Bár ezt még saját maga se veszi észre igazán.

 

• Na és mennyire vagytok már „jóban” Kimberlyvel?  –  kérdezi James kacérkodva, csak hogy feszítse a húrt barátjánál.

 

• Normális vagy?! Kim a házvezetőm és ráadásul még kislány. Nem kezdek éretlen csitrikkel te is tudod.

 

• Ahaaaaa! Éretlen csitri mi…....nekem úgy tűnt az előbb a táncnál, hogy egy dögös bombázó, átkozottul kívánatos testtel……de te tudod barátom.

 

• Ez..ez…ez…szóval….! Én nem tekintek rá úgy.

 

• Értem. Akkor nem bánnád ugye, ha én viszont rá hajtanék és udvarolnék neki. Mert hát én se leszek már fiatalabb, elmúltam 35 éves és meg kellene állapodnom végre egy kedves, gyönyörű nő mellet.

 

• No lám, már ment is a süllyesztőbe a kis szívszerelmed, Kármen? Ha jól tudom az a kitűzött projekt, hogy megtaláljuk és te bocsánatot kész, majd megbeszéltek mindent és végül elrepültök a naplementébe. Vagy valami ilyesmi csöpögés.

 

• Igen, ez volt a célom……..de tudod, annyira reménytelennek látszik, hogy inkább úgy döntöttem, hogy Kimberlyre hajtok.  –  mondja komolytalanul James, akinek esze ágában sincs élete szerelméről, Kármenről lemondani.

 

• Na ne szórakozz velem! – kel ki magából Will, akinek egyáltalán nem tetszik James ötlete.

 

• Nyugi csak viccelek. Tudom, hogy nem közömbös számodra Kim, ezért se hajtanék rá soha. Meg tényleg Kármen az a nő aki kell nekem.

 

Will nem reagál erre a megjegyzésre, mert tudja bárhogy tagadja, barátja elől nem titkolhatja el, hogy kezd beleszeretni Kimbe. Még egy jó ideig beszélgetnek Jamessel, mikor kijön végre szobája rejtekéből Kimberly és nekiáll vacsorát főzni. Will odamegy és segít neki felrakni a nehéz, vízzel teli lábast a tűzhelyre. Kim köszönés képen rámosolyog, majd ami megdöbbentő Will is visszamosolyog a lányra kedvesen. James napját se tudja mikor látta barátját mosolyogni. Így ahogy nézi őket a konyhában, egy meleg kellemes érzés önti el. Olyanok, mint valami szerelemes házaspár, akik ép most formálódnak igazi családdá. Az igazgatónak soha nem volt esélye, hogy megtapasztalja milyen is egy igazi család. A gyermekkora maga volt a pokol, ezért nem is igazán enged magához közel senkit. De ez a lány teljesen más, olyan, mint egy kis ártatlan doromboló, szeretetéhes, kiscica. Nem lehet, nem szeretni. Mivel James érzi, hogy kezd feleslegessé válni ebben a kellemes családias idillben, ezért azt füllenti, hogy üzenetet kapott a telefonjára a kiadójától és ezért most el kell rohannia valamit elintézni. Majd magára hagyja a turbékoló párocskát.

Will teljesen meg is feledkezik, hogy barátjának megígérte az egyik apartmant a szálloda komplexumában.

Kim serényen sürög, forog a konyhában, Will pedig próbál segíteni ott ahol tud. Többször is egymáshoz érnek, de mindketten úgy tesznek mintha véletlen lenne. Az igazgatónak nagyon is tetszik ez a kis főzőcskézés, már alig várja, hogy asztalhoz ülhessenek. De mielőtt elkezdhetnének enni, Kim feláll és a hűtőhöz megy.

 

• Bocsánat, de a cica nem kapott még enni. – mondja majd nekilát az eledel elkészítésének.

 

Will mindig elámul a lány önzetlen jószívűségén. Talán ez volt az első dolog ami annyira levette a lábáról. Ő nem nagyon foglalkozott másokkal, magán kívül. A macskáját is Tereza etette és látta el.

 

• Amúgy mi a neve a cicádnak? – kérdezi Kim kedvesen, miközben megeteti.

 

• Az, hogy Macska. – válaszolja a férfi unottan.

 

• Ne már?! Nem hívhatod úgy, hogy „Macska” a cicádat.

 

• Jó akkor legyen Cica. Nekem mindegy.

 

• Rendes nevet kell neki adnod. Ő is egy élőlény akárcsak mi. Szeretni kell és gondoskodni róla.

 

• Aha. Akkor adj neki te nevet. Úgyis úgy szereted az a dögöt.

 

• Rendben, akkor legyen a neve: Luky.  ( ejtsd: Láki – jelentése: szerencsés )

 

• Jesszus! Mért nem Denny vagy Bery, vagy valami ilyesmi?

 

• Egy azért, mert nőstény. A másik pedig azért, mert ő nagyon szerencsés cica. Befogadták, etetik, szeretik, és vigyáznak rá. Ez nem mindenkivel esik meg. – mondja szomorúan Kim.

 

William érti mire is célzott ezzel a lány. Ezért odamegy és kedvesen megfogja a kezét, majd szól neki, hogy menjenek enni. Egész vacsora közben jót beszélgetnek állatokról, ételekről és más egyébről. Will még soha nem érezte ilyen jól magát még egy nővel sem. Általában a vacsorák az alkalmi barátnőivel gyorsak voltak, mert nem bírta hallgatni az üres fecsegésüket, meg már túl akart lenni az erotikus részén is a dolgoknak, hogy haza mehessen aludni. De ez most más, Kimmel nagyon jól el tud beszélgetni bármiről és a lány mindig mosolyra fakassza. Az étel pedig valahogy ezerszer finomabb, hogy maguk készítik és otthon eszik meg kettesben, mint ha bármelyik luxus étteremben fogyasztanák el. Ahogy így vacsoráznak hármasban, mert Luky is velük eszik a konyhában, egy kellemes, meleg, meghitt családi légkör kezdi belengeni a kis helységet.