A Keleti Maffia Gyöngyszeme 5.Fejezet

Író: RIA    Kategória: YAOI +18

                                 5. FEJEZET

Két nap telt el és semmi hírt nem kapok japánból. Persze Dominik időközben naponta többször felhív, hogy érdeklődjön, minden rendben van –e velem. Hirtelen megcsörren a telefonom. Felkapom sebesen, de pont olyan gyorsan majd ki is ejtem kezemből. Édesanyám az, és vidám kis csilingelő hangján cincogja, hogy túl van a műtéten és olyan egészségesnek érzi magát, mint a makk. A nagy meglepetésemben nem is japánul válaszolok neki, majd észbe kapok és nyelvet váltok. Boldogan beszélgetek vele, miközben magamban hálát rebegek Istennek. Ekkor fogalmazódik meg bennem a kérdés, hogy honnan sikerült ennyire sok pénzt ilyen hamar összeszednie. Kérdőre is vonom a telefonban. Nevet és valami olyasmiről beszél, hogy Buddha meghallgatta imáját és küldött egy csodatevőt, aki adományával kifizette az egész kórházi költségeket és a műtét teljes árát is. Ilyen nincs, mondom magamban. Bár japánban nem meglepő, ha valaki csak úgy név nélkül segít egy bajbajutotton. Összetartó egy népség. Aztán azzal a tudattal nyugtatom magam, hogy kit érdekel ki volt a csodatévő az a lényeg, hogy édesanyám jól van. Még egy jó ideig csevegünk, aztán boldogsággal a lelkemben teszem le a telefont.

Csütörtökön kivirulva érkezem a munkahelyemre. Szemmel látható, hogy mindenki örül érkezésemnek és vidámságomnak. Bred egy hatalmas öleléssel nyugtázza, hogy végre újra itt vagyok. Erre a többiek is kedvet kapnak és megindulnak felém. Mindenki sorra karol át engem és lassan a sok ölelő kéztől alig kapok levegőt. Majd Eddy rohan tárt karokkal és üvölti, hogy  „kicsi a rakás”  és megtámadja ölelkező embercsoportunkat.

Dominik is kijön, és engem látva elmosolyodik. Jókedvvel lépek be az irodába, viszont az asztalon lévő irat halomnak már nem annyira örülök. De nem csodálkozom hisz két napig nem voltam. Belevetem magam a munkámba. Átmegyek a főnöki asztalhoz, hogy elvegyek onnan egy pecsétet. Észreveszem, hogy a mellette lévő szekrényen a hamutálban rengeteg elnyomott cigaretta van és a wiskys üveg is majdnem üres. Minden nap ürítjük a hamutálakat, ezért hamar rájövök, hogy ezt nem olyan rég töltötte meg ezzel a temérdek csikkel a Főnök. Visszamegyek a laptopomhoz és átnézek felette. A fiúk jóízűen dumálnak, de Dominik arcára idegesség és gondterheltség van írva, de persze ezt próbálja nem mutatni. Gáz van, még hozzá nem is kicsi! Ezt hamar leszűröm. Ekkor megcsörren a telefonja. Felveszi és látom, hogy tekintetében még több feszültség gyűlik. Félre vonul, és sokáig beszél. Amikor befejezte a telefonálást visszajön és közli, hogy ma este mindenki úgy készüljön, hogy egy elegáns partira megyünk. Erre már én is kimegyek az irodából. Boby fiú lép hozzám és vidáman érdeklődik, hogy voltam –e már ilyen puccos estélyen. Nemmel intek neki.

 

• Bakker nekem csak fekete „munkás” öltönyöm van! – kap észbe Eddy. - Abba nem mehetek.

• Jó nem kell a rinya. -  mondja a Főnök. - Akkor ma hamarabb megy mindenki haza és beszerez magának egy öltönyt. Este nyolckor találkozunk a Royal Hotelnél.

Délután temérdek üzletet végigjárok, mire ráakadok végre egy olyan öltönyre, ami tetszik is. A nadrág kicsit feszül a fenekemen, de nincs idő átszabatni. Így is örültem, hogy az én testemre valót találtam. Izgatott vagyok, mert még nem voltam ilyen flancos estélyen. Bocsánat helyesbítek, semmilyen estélyen nem voltam még. Javítom ki magam gondolatban. 

Otthon jó nagy fürdőt veszek és hajat mosok. Ekkor tűnődöm el azon, hogy mennyire megnőtt a hajam. Soha nem akartam növeszteni, mert hát így is úgy nézek ki, mint egy nő, hát még ha hosszú lenne a hajam. De most megnőtt. Gyorsan elindulok öltözni, mert nem szeretek késni. Hallom dudálnak. Megjött Eddy értem. Biztos megint azért vállalkozott mindenki előtt arra, hogy értem jön, mert erre útba esik a helyi könyvtár. Na meg a szemüveges kis barátja. Nagyot nevetek magamban aztán írok egy üzenetet Nikolasznak, hogy hova mentem és hogy sietek haza. Persze megint nincs itthon. Meglátom Eddyt és vissza kell fognom a nevetést. Annyira nem illik össze csinos öltönyével a hidrogénezett tüsi haja. A sok tetoválása, ami kivillan itt-ott. Na meg az a rengeteg testékszer. Persze nem mutatom előtte. Elindulunk, és szokás szerint szétröhögjük magunkat a kocsiban.

Megérkezünk a Royal Hotelhez. Hihetetlen gyönyörű hely. Kristály csillár lóg a mennyezetről, a hosszú megterített asztalokon temérdek kaviár, fésűkagyló és egyéb nem mindennapi ételkülönlegességek díszelegnek. Na meg jégből faragott szobrok. Fantasztikus. A fiúk már pezsgővel a kezükben toporognak egy kupacban, csatlakozunk hozzájuk. A Főnök is előkerül. Rakoncátlan tincse, ami néha a szemébe lóg, most dögösen hátra van nyalva. Méregdrága Armani öltönye úgy áll rajta, mint ha ráöntötték volna. Annyira elegáns. Pazar egy látvány.     

•  Hé nyáladzol.  -  mondja röhögve Eddy nekem. 

Elpirulok, majd becsukom tátva maradt számat. Megpróbálom nem a Főnököt bámulni. Jól érezzük magunkat, de Dominik arca még mindig nagyon komor és gondterhelt. Nem szokott ennyire feszült lenni, most tényleg valami nagy gáz van. Egy percet sem tud velünk lenni, mert mindig valakivel kezet fog aztán persze félrevonulnak tárgyalni. Aztán végre ránk is szán pár percet, de csak addig, míg elszív egy márkás cigarettát, majd tovább is áll. Ekkor kitárul a hatalmas dupla szárnyú üvegajtó és egy hét fős társaság lép be rajta. Elegánsak, egyformák és még egyszerre is mozognak. Mind japán. Arcuk kemény és mandula szeműk tekintélyt parancsoló.  

• Kik ezek? -  kérdezi Boby fiú.

• A japán negyed urai. Vagyis a Yakuzák. – mondja John.

Megállnak, majd szolidan váltanak pár szót egymás közt. 

• Yuki, te érted mit gagyarásznak?  –  teszi fel a buta kérdést Eddy.

• Persze, hogy értem. -  válaszolom mosolyogva. 

Meglátják a mi brancsunkat és megindulnak felénk. Olyanok, mint ha nem is járnának, hanem inkább a föld felett suhannának. Meghajolnak, majd a vezetőjük elkezd beszélni.

Próbálja elmondani, hogy nem érkezett még meg a tolmácsuk és a Főnököt keresné, de a fiúk csak rémült arcal néznek rá, mert semmit sem értenek abból amit mond. Én illedelmesen meghajolok és bele akarok kezdeni a mondatomba, mikor is a japán yakuza szava megakadályoz benne, mert észreveszi a Főnököt.  

• Ó a keleti maffia fővezére személyesen, mekkora megtiszteltetés!  - mondja a Yakuza az addigra odaérkező Dominiknek.

• Üdvözlöm Fukushima Kazuhiro-sama. Remélem nem régóta várnak rám? – kérdezi Dominik tisztán folyékonyan japánul.

Majdnem hanyatt esek a döbbenettől. Mióta beszéli ilyen jól a nyelvet a Főnök? Társalognak egy jó ideig mindenféléről, persze csak japánul. Aztán hirtelen a Yakuza vezér témát vált és egy bizonyos „ főügyésszel való problémát ” kezd el felhozni. Na, erre már Dominik arcizma is megremeg és feszülté válik. Szeme sarkából rám néz, majd int a vezérnek, hogy ezt ne itt beszéljék meg. Jobban mondva ne előttem, hisz én értem minden szavukat. De mi ez a nagy titkolózás és mi ez a megoldhatatlannak tűnő probléma, ami még a Főnöknek is fejfájást okoz? Bár ha belegondolok már napok óta nincs rendben valami.

Már hajnali három is elmúlt, de észre se vesszük, mert jól érezzük magunkat. Csak szegény Főnök az, aki egy percet nem pihent még. Végre elszabadul a többi nagykutyától és odajön hozzám. Kristály poharából drága Dalmore whisky-t iszik. Rám néz és elmosolyodik. Váltunk pár szót aztán elmegy gyorsan, hogy kiürült poharát újratöltse. Ekkor egy régi ismerős hang szólít meg.

•  Helló Yuki! Ezt el sem hiszem! Ezer éve nem láttalak. –  hátrakapom a fejem a hang irányába.

•  Helló Tom! –  mondom satnya mosollyal. 

Thomast még a középiskolából ismerem. Én első, Ő pedig harmad éves volt és ráadásul Nikolasz osztálytársa. Ők ketten voltak az iskola bálványai. Aztán Tom rám hajtott én pedig néha ágyba bújtam vele, nem akartam többet, de Ő igen. Egyszer edzés után a szertárában erőszakoskodni kezdett velem, mire jött Nikolasz és csúnyán leverte. Utána én már Nikkel maradtam, de Ő nem tudta ezt megemészteni és átiratkozott egy másik iskolába. Azóta nem láttam.

•  És mi van veled kicsi Yuki? – kérdezi, és belekortyol pezsgőjébe.

• Semmi különös. -  válaszolom. -  Dolgozom, élem az életem, megházasodtam! -  hangsúlyozom ki.

Látom a mosoly már nem természetes az arcán. Viszont én egyre jobban kezdem érezni magam.

•  Igeeen? – nyújtja el a kérdést. -  Na és milyen a házastársad, csinos kis pipi? – kérdezi kissé gúnyosan.

• Nos, csinosnak nem mondanám. Inkább magas és izmos, mint régen. De hát emlékszel még Nikolaszra nem ?  –  vigyorra szalad a szám. 

Na, ekkor megremeg és hirtelen megváltozik arcszerkezete. Szemei elkerekednek, és majdnem leharapja pezsgős poharának a szélét. Látom, nem tud magához térni a döbbenettől. De megérdemli, amiért olyan erőszakos volt velem régen. Aztán nagy nehezen erőt vesz magán és úgy tesz, mintha egy cseppet sem érdekelné Őt az előbb elhangzottak.

•  Vele vagy itt?  –  kérdezi és gyorsan elkezdi fürkészni a tömeget.

• Nem.  -  felelem.  Ekkor újra elvigyorodik. - Na és Tom téged mi szél fújt erre az estélyre? 

• Nos, enyém az A.T.V. Technologies vállalat. Továbbá van némi üzleti befolyásoltságom itt-ott és jó pár cégnél részvényes vagyok. Tudod Yuki valaki sokra vitte. Anno rossz embert választottál babám. – hangjából csak úgy fröcsög a gúny. - És te mit keresel itt kicsi Yuki? - kérdezi és vállamra teszi a kezét.

• Velem van! -  jön a határozott válasz oldalról. Dominik gyengéden megfogj kezem és magához húz, majd szorosan átkarolja derekamat.

Thomas szemei kiguvadnak és arcáról lehull a mosoly. Szemmel láthatóan megfagy ereiben a vér. Majd összébb húzza magát és tekintetét lejjebb emeli. Jó hogy térdre nem borul. Bár ez érthető, hisz a keleti maffia fővezérével senki nem mer ujjat húzni! Kezet fognak és hivatalosan bemutatkoznak egymásnak. Dominik úgy szorítja meg a kezét, hogy hallani vélem a csontjai ropogását. Attól félek, menten eltöri neki. De Thomas nem akar puhánynak látszani, ezért fogát összeszorítva állja a sarat. Váltunk néhány semleges szót aztán Dominik rákérdez arra, amire nem szerettem volna.  

•  Jártatok? –  egyik szemöldökét felhúzva érdeklődik. Thomas arcára önelégült mosoly ül ki.

•  Ó dehogy! Csak megdugtam néha. – vigyorogja.

Ekkor a Főnök megremeg és a kezében lévő whiskys poharat egy mozdulattal összeroppantja. Szilánkok a földre hullanak. Thomas érzi, most kell lelépnie.

• Ja és üdvözlöm Nikolaszt.  – mondja gúnyosan és gyorsan tovább áll.

Eltelik pár perc, de én még mindig nem merek Dominik arcára nézni. Lassan elengedi derekamat és elmegy a mosdóba kezet mosni. Elkezd a tömeg zúgolódni, próbálok figyelni de nem veszek észre semmit érdekeset. Aztán újra megnyílik a nagy kétszárnyú üvegajtó. Díszegyenruhás emberek jönnek, az egyik egy tolókocsis vénembert tol. Csönd lesz hirtelen. Majd minden nagykutya odasiet a vénemberhez tiszteletét tenni és segget nyalni. Az összes vezér ott tolong. Ki lehet ez az ürge? Valami nagyon nagy hal lehet ebben a pocsolyában. Megjelenik Dominik a mosdóból és felénk indul, majd észreveszi az öreget és azonnal irányt vált. Jó tíz percig „ jópofizik ” a vénemberrel, aztán illedelmesen elköszön és odamegy a Yakuza vezérhez. Vált vele is néhány szót, majd végre odajön hozzánk.    

•  Lelépünk. -  mondja komolyan.

Igazat megvallva még maradtam volna egy kicsit. Kimegyünk az autókhoz. A Főnök visz ma haza. Csendben ülünk a kocsiban, látom az arca fáradt, nyúzott és gondterhelt. Félve rákérdezek.

•  Ki volt az a vén fószer a tolókocsiban?

• A legfőbb ügyész. – válaszolja.

Mivel feszült és ideges, nem nagyon akar erről beszélni, ezért nem is boncolgatom a témát.

•  És ki volt az a Thomas nevű fasztarisznya?  -  hangja keménnyé válik.

• Féltékeny vagy? -  kérdezem incselkedve viccesen. De látom komoly dühös arcán, hogy ezt egyáltalán nem találja most poénosnak.

Házunk elé érkezve mindketten kiszállunk az autóból. A Főnök karba tett kézzel támassza a kocsi oldalát. Odamegyek hozzá, hogy megköszönjem a pazar estét. Kicsit zavarban vagyok. Dominik mozdulatlanul áll és engem néz. Mereven bele aranybarna íriszembe. A holdfény bársonyosan körülrajzolja szívdöglesztő arcát. Rikító jég kék szemei szinte világítanak a sötétben, mint valami ragadozóé. Hirtelen ellöki magát a kocsitól és elém áll. Végigfut rajtam egy jóleső borzongás. Átölel, és lassan nyakamhoz hajol. Forró ajkai bőrömhöz érnek. Majd gyengéden végigfúja nyakamat egészen a fülemig. Beleremegek. Visszaemeli a fejét, és elmosolyodik.

•  Bocsánat csak egy hajszál volt.   

Nem tudom, hogy tényleg volt –e a nyakamon egy kósza hajszál vagy sem. De nem is érdekel, mert annyira jól esett, amit csinált. Lángvörösbe borul az arcom. Ekkor Dominik megfogja a karom és óvatosan szájához emeli, majd gyengéden kezet csókol, elköszönés képen. Lassan visszaszáll a terepjárójába, majd elhajt. Még veszek pár mély lélegzetet az éjszaka friss levegőjéből. Majd mikor érzem, hogy szívverésem kezd újra normális lenni, és a testem se reszket már annyira, bemegyek végre a lakásba. Leveszem öltöny felsőmet és a mosdó felé veszem az irányt. Belépek fürdőbe és meglepődöm, Nikolasz pont akkor nyitja meg a zuhanyt magára. Intek neki, hogy zuhanyozzon csak nyugodtan én addig kimegyek. Elindulnék kifelé, de Nik elkapja a csuklómat és úgy ruhástul beránt maga mellé.

•  Nik ne szórakozz tiszta víz lesz az új öltönyöm! -  mondom.

• Na és majd megszárad. -  vigyorogja.

Ömlik ránk a víz. A fehér ingem teljesen átlátszóvá válik, ahogy a testemhez tapad. Ekkor Nikolasz a nyelvével elkezdi, ruhán keresztül nyalni a mellbimbóimat. Nekidőlök a falnak és felsóhajtok. Lejjebb halad és kigombolja a nadrágomat. 

• Ne! Kérlek, hagyd ezt abba! Mindjárt reggel lesz és fáradt vagyok. -  elcsodálkozom szavaimon. Nem volt még olyan alkalom, hogy nem akartam vele szexelni.

•  Mi van, menstruálsz picim? – neveti.  

•  Ne már Nik, most tényleg nincs hozzá kedvem! -  kérlelem.

•  Akkor majd én kedvet csinálok hozzá. -  feleli és lerántja rólam a nadrágot. 

Leteper a földre. A hűvös kőhöz ér a hátam és végigfut rajtam a hideg. Fölém hajol és ingemet kezdi gombolni. Megfogom a kezét és eltolom magamtól. Ekkor megremeg, és sötét köd ereszkedik az arcára.

•  Szóval mégiscsak lefeküdtél vele? -  vicsorogja ingerülten.

•  Miről beszélsz?  –  csattanok fel.

•  Inkább kiről? A faszfej főnöködről! -  most már üvölt.   

•  Dominikról?     

•  Ááá…szóval már Dominik?  -  szemei izzanak, miközben mondja. - Jobban kefél mint én, extázisba tud baszni?  –  fröcsögi.   

•  Mondtam, hogy nem fekszem le mással !!!  -  kiabálom dühösen.  

Ekkor letépi a még rajtam maradt ruhadarabjaimat és hevesen nekem esik. A nyakamat harapja, és egyszerre két ujját dugja belém. Nagyon fáj, hisz nem hagyott időt, hogy felizguljak. Megfeszülök és felsziszegek, erre még agresszívabb lesz. Minden mozdulata durva. Aztán hirtelen kirántja belőlem ujjait. Összerándulok. Nem is figyel rám, csak kőkeményen belém nyomja forró férfiasságát. Fájdalmasan nyüszítek. Egyre keményebben és egyre mélyebben hatol belém. Éles fájdalmak kínozzák testemet. Hirtelen kegyetlenül tövig merül bennem. Felsikítok! Ekkor rám néz. Szemeiben a féltékenység lángjai égnek.    

• Neki is sikítottál, amikor tövig nyomta beléd? Élvezted, amikor a farka benned volt?  -  csak úgy csöpög a gúnytól minden egyes kérdése.   

•  Mondtam már, nem feküdtem le vele! -  sírom ki magamból.  

Már megint jogtalanul féltékeny. Bár ettől függetlenül megszoktam, hogy Nikolasz a legtöbbször erőszakos a szexben. Nem az a gyengéden szeretkező típus. De most tényleg nagyon durva. Ránéz arcomra és kezdi elhinni, hogy igazat mondok, mert visszavesz agressziójából. Most már sokkal gyengédebben mozog bennem. Majd szájával végigsiklik a nyakamon. Megremegek és hirtelen Dominik forró ajkainak az érintését érzem magamon. Behunyom a szemem és felvillan az arca előttem. Basszus mi van velem ez így nem lesz jó! Érzem, kezdek nagyon felizgulni. Ezt megérzi Nik is és gyorsít a tempón. Minden érintésében, minden sóhajában Dominikot érzem. Most már hiába tartom csukva vagy nyitva a szemem csak Őt látom. Ahogy Dominik vágyakozva rám néz, ahogy a csodás teste az enyémhez feszül, ahogy a farka ki-be jár bennem. Megremegek. A gyönyör hullámai söpörnek végig a testemen és olyan vágy kerít hatalmába amilyet még soha nem éreztem. Hirtelen beleharapok Nikolasz ajkába és hevesen csókolni kezdem. Megremeg és elcsodálkozik. Egyik kezemmel a fenekébe marok a másikkal a hátát karmolom. Ekkor elveszti Ö is a fejét és hihetetlen tempóban kezd el kefélni. Érzem, hogy keményen lüktet bennem a férfiassága. Hangosan nyögök a kéjtől és egyre jobban karmolom Nikolaszt. Észre se veszem, hogy vércsíkok futnak végig a hátán miattam. Teljesen elvesztem a fejem.

•  Hatolj mélyebbre bennem. Csináld még, gyorsabban -  kéjesen  nyögöm. 

Nem tudom mi ütött belém soha nem szoktam ilyeneket mondani. De annyira élvezem, ahogy arra gondolok, hogy Dominikkal szeretkezem. Érzem, lassan szét akar robbanni a testem. Belemarkolok most már mindkét kezemmel Nik folyamatosan mozgó izmos fenekébe és egyre jobban kezdem rátolni magam a feszítő hímtagjára. Ekkor megremeg és iszonyat erővel mélyre döfi belém magát. Felsikítok a gyönyörtől és hatalmasat élvezek. Levegő után kapkodva, nehézkesen pislogok. Nézem Dominik csodálatos, kéjesen élvező arcát és lassan kezd tisztulni a kép előttem. Ahogy eltűnik, a mámoros fátyol szemem elől, akkor látom csak Nikolasz megdöbbent képét, ahogy nagyra nyílt csodálkozó szemekkel bámul. Basszus! Kiáltok fel magamban. Elpirulok és elfordítom a fejem. Nik még mindig nem tud magához térni, csak feláll és felhúz engem is a padlóról. Majd hátat fordít nekem és a zuhany alá áll. Hangosan sziszeg. Akkor veszem csak észre, hogy úgy szétkarmoltam a hátát, hogy rendesen vérzik. Mi a szar ütött belém? De nem sokáig gondolkodok ezen. Én is a zuhany alá állok. Nem szólunk egymáshoz, csak mossuk a saját testünket szótlanul.