A Keleti Maffia Gyöngyszeme 2. Fejezet

Író: RIA   Kategória: Homoszexualitás +18

                                      2. Fejezet

A kocsi belsejében nincs is olyan sötét, mint az kívülről tűnt. Ez egy csöppet megnyugtató. De ami igazán megnyugtat az megmagyarázhatatlan módon, a smaragdzöld szemű srác kisugárzása. Nem lehet nálam sokkal magasabb talán egy fejjel. A testalkatát is inkább szálkás izomzatúnak ítélem nem pedig kigyúrtnak. Helyes arcára keménység és komolyság van erőltetve. De szemei elárulják. Annyi szelídség van bennük, hogy akaratlanul is megnyugszom, ahogy nézem őket. Ekkor észreveszi, hogy bámulom és elneveti magát. Igen pont ahogy sejtettem, a gyilkos keménység ami arcára volt írva egy perc alatt maszkként hullik le.

• Bocs, Bred vagyok. – mutatkozik be lazán aztán rágyújt egy márkás cigarettára. - Nem igazán rád számítottam. – vallja be őszintén.

•  Elnézést, ha csalódást okozok. – mondom kissé sértett hangon.

• Jaj nem, dehogy is, nem így értettem! – kiált fel jóízűen. - Én egy szemüveges, középkorú, japóra számítottam.

• Nem teljesen vagyok japán – kezdek bele a mesébe magamról. Észre se veszem, hogy olyan jól eldumálok ezzel a vadidegen sráccal, mint ha gyerekkorunk óta barátok lennék. Még az se tűnik fel, hogy időközben megérkezünk.

Egy nagy hangárszerű épületbe megyünk be. Bred mutatja az utat. Belül olyan, mint egy raktár. Egy emelet is ki van alakítva, amire vaslépcső vezet fel. Felül kisebb helységek vannak. Itt lent nem sok minden található. Két illemhely, zuhanyzóval, na meg egy nagy iroda, amelynek hosszanti oldala végig átlátszó üvegablakos. Előtte pedig közvetlen egy hosszú nagy asztal, székekkel és sok hamutállal. Gondolom ez az iroda előtti dohányzó. Mikor odaérünk Bred megáll és int, hogy itt várjak. Előkapja mobilját és telefonálni kezd. Hangja és egész lénye megváltozik. Kemény lesz és parancsoló, mint egy főnöké. Szinte rá se ismerek arra a kedves srácra, akivel az előbb olyan jól eldumáltam a kocsiban.  

• Merre vagytok? – kérdezi a telefonba, hangja kemény és hideg. - Ez engem kurvára nem érdekel, 10 percetek van, hogy ideérjetek! – parancsolja.

Kinyomja a telefont, majd újabb hívást kezdeményez. Németül beszél, valami üzleti ügy lehet, de nem értek belőle egy kukkot sem. Iratokat vesz fel az egyik komódszerű szekrényről, és azokat lapozgatva tárgyal tovább. Úgy tűnik, Bred valami fontos személy lehet itt.

Nincs ezen időm elgondolkodni, mert ebben a percben a nagy bejárati ajtó kivágódik és hat srác lép be rajta igencsak sietve. Mögöttük pedig négy másik várakozik. Az egyik srác idejön és jelenti, hogy megjöttek. Bred komoly arccal nyugtázza a dolgot és fejével intve jelzi, hogy jöjjön ide a négy kint várakozó egyén.

Ekkor kihúzza magát, majd egy kopogás után benyit az irodába, de az ajtót nyitva hagyja maga mögött. Sajnos pont abban a szögben állok, hogy csak az iroda bejáratát és elejét látom, kicsit előrébb kellene mennem, hogy teljesen belássak. Kiszűrődő zajokból hallom, hogy mások is vannak bent.

• Főnök bocs, hogy ilyenkor zavarlak, de megjött a négy jelölt a behajtói állásra. – jelenti Bred komoly hangon.

• Basszák meg, pont ilyenkor?! – válaszol egy rekedt, mély hang. -  Küld be Őket!

• De nem gond, hogy épp…. szóval? – kérdezi Bred kis zavarral a hangjában.

• Baszod, küld be Őket azt mondtam !

Ekkor szól a négy marcona nagydarab srácnak, hogy menjenek be a főnök irodájába, mert elkezdődik a meghallgatás. Én is indulnék amikor Bred elém állva jelzi, hogy most még nem én jövök, ez egy másik válogatás. Oké. Gondolom magamban, akkor várok.

Közelebb megyek egy kicsit, hogy jobban rálássak az eseményekre és talán hallani is jobban fogok innen.

A négy srác elkerekedett, kiguvadt szemmel áll egymás mellett és meg se bírnak szólalni. Előttük egy hosszú nagy tárgyaló asztal van székekkel és vele merőlegesen pedig a főnöké. Melyre egy fiatal, vékony srác támaszkodik meztelenül és fájdalomtól eltorzult arccal hörög és nyög. Ekkor jut el a tudatomig, hogy a főnök épp magáévá tesz az íróasztalán egy fiúprostituáltat, miközben meghallgatást tart a négy jelöltnek.

Na jó, én megyek haza! Ez a gondolat jut eszembe mikor is a fiatal srác nagyot ordítva az asztalra terül, majd gyorsan megpróbálja összeszedni magát és ruháit. Sietve jön az ajtó felé. Ekkor megszólal bentről a főnök hangja.

• Hé Bred, ott a pénz fizesd ki, aztán küld el, vagy dugd meg te is – mondja unottan.  -  Szóval uraim köszönöm a türelmeteket. Rá is térnék a lényegre – egy szempillantás alatt vált témát, majd folytatja. -  Gondolom tudjátok, hogy az egész ország a maffia mocskos alvilágában, fel van osztva. A hatalmi térképen enyém az egész keleti rész, egyszóval én vagyok a keleti maffia fővezére. Személyesen nekem fogtok dolgozni, nem lesz könnyű a meló, viszont kurvára meg lesztek fizetve. Ami fontos mindenkitől elvárom, hogy mindig pontos legyen és minden utasításomat vakon kövesse! Amúgy Dominik vagyok, de ezt ki ne merje ejteni senki se a száján, mert annak kivágom a nyelvét és megfürdetem sósavban! Világos? Mindenkinek Főnök a nevem. A munkaidő kötetlen a nap húszonnégy órájában készültségben kell lennetek, mert bármikor hívhatlak titeket. Holnap élesben a terepen is ki akarlak próbálni benneteket, akkor fogok csak döntést hozni. Most elmehettek.

A négy nagydarab egyén távozik. Amíg folyt bent a beszélgetés addig idekint a hat srác kényelmesen elhelyezkedett a nagy asztalnál és vígan cigarettázgatnak. Csak Bred az, aki most is fel alá járkálva telefonnal a fülén. Viszont ahogy meglátja, hogy a Főnök kilép az irodából, egyből leteszi mobilját és hozzá siet.

Talán most először gondolkodok el azon, hogy mennyire is megérte itt maradni. Ahogy végignézek a Főnőkön rájövők, hogy életemben nem láttam még ennyire vonzót és tökéleteset. Fővezérhez képest nagyon is fiatal, talán huszonnyolc év körüli lehet, és olyan magas mint Nikolasz, a teste is van olyan izmos és kidolgozott. A haja ében fekete és rövid, de mégis rakoncátlan tincsei szemébe lógnak, amit kezével igazit hátra. Bőre kellemesen napbarnított. A sötét hajától úgy tűnik, mintha világítanának rikító jég kék szemei.

Apám, hogy mekkorát alkotott a természet! Ahogy ezeken gondolkodom, alig veszem észre, hogy tátva van a szám. Még jó, hogy a nyálam nem folyt ki. Gyorsan becsukom, nehogy valaki észrevegye.

Ekkor a Főnök az asztalhoz lép ahol az emberei dohányoznak, majd hanyagul hátrasimítja haját és Ő is rágyújt egy cigarettára. Mélyet szív bele és az orrán fújja ki a füstöt. Arca gondterheltnek látszik. A társóságból az egyik srác, aki a legfiatalabb lehet, már jó pár perce folyamatosan csacsog. Rá is rivall a Főnök. 

•  Szűnj meg Boby, migrént kapok tőled! – morogja.

Újabb slukkot szív a dohányból. Ekkor figyelek csak fel arra, hogy minden ujján gyűrű van. Némelyik nagy és érdekes formájú, valamelyik pedig kicsi és egyszerű.

Bred lép oda hozzá és közli, hogy itt vagyok és én lennék a könyvelő. Unottan felém fordul. Egyik szemöldökét felhúzva elcsodálkozik. Látszik Ő sem rám számított. Tekintetével lassan végigszánkázik rajtam. Érzem, szemeivel szinte vetkőztet. Aztán hirtelen, mélyen aranybarna íriszembe néz. Összerezzenek. Ekkor odaszól helyettesének.

• Csezd meg Bred, én azt mondtam, hogy egy faszit hozzál, nem pedig egy picsát! – mondja és újabb cigarettára gyújt, pedig most nyomta el az előzőt.

•  Ne hülyéskedj Főnök, Ö egy srác nem pedig egy nő. – fintorogja Bred.

•  Akkor sem férfi! – jön a válasz flegmán.

Na itt szakad el nálam is a türelem cérnája. Mivel mindig is ugrottam arra, ha nőneműnek tituláltak. Kissé kikelve magamból vörösödő arccal vágok vissza a Főnöknek.

• Igenis férfi vagyok! – hagyják el a felháborodott szavak ajkamat.

• Igeeen? – nyújtja el gúnyosan a kérdést. Akkor bizonyítsd be, hogy az vagy – mondja önelégült vigyorral és egy pisztolyt nyom a kezembe.  -  Lődd le Bred-et !  –  hangja komoly és határozott.

Egy percre úgy érzem, megfordul a világ velem. Ugye most csak viccel? De Bred smaragdzöld szemeibe nézve enyhe rémületet látok. Rájövők ez most nagyon is komoly! Jézusom, még sosem volt pisztoly a kezemben! Tekintetemre kiül a kétségbeesés és a pánik. Már levegőt is alig tudok venni. Ekkor a Főnök kikapja a fegyvert a kezemből és a fülembe sziszegi.

• Mondtam, hogy nem vagy férfi – mondja, majd Bred halántékához nyomja a pisztolyt, és meghúzza a ravaszt.

Felkiáltok és elkapom tekintetem, hogy ne lássam a véres eseményeket. Számra tapasztom tenyerem és elrohanok a wc-be hányni.

Bred nagyot sóhajt, és zsebkendővel megtörli igencsak verejtékes homlokát. A Főnök ekkor gúnyosan felnevet.

• Ne fossál, nincs megtöltve! Gondolod, hogy lelőnélek, akkor ki a tököm tárgyalna a németekkel? – neveti.

• Akkor is hülye vicc volt. Egy percre a szar is vigyázzban állt bennem. – mondja dühösen Bred. Az illemhely felé tekint. - Szegény srác. Megyek megnézem, jól van –e ?!  

A csaphoz hajolok és elkezdem megmosni az arcom. Nem tudtam hányni pedig az idegességtől igencsak felfordult a gyomrom. Még mindig remegek. Ekkor nyílik az ajtó és sajnálkozó arccal Bred lép be.

•  Annyira sajnálom! – mondja szomorúan.

Szemeim elkerekednek a csodálkozástól. Szentül hittem, hogy Ő már vérben fekve, örök álmot alszik a padlón.

•  Hát te élsz? – kérdezem hitetlenkedve. Meg se várom a választ és nyakába ugrok.

Szoborrá dermedve, döbbenten áll, míg én átkarolom nyakát. Érzem, szinte lélegzetet se vesz. Talán ez az első alkalom, hogy valaki aggódva átöleli. Ekkor, mint a mirelit borsó szépen lassan felenged, és derekamat átkarolja. Szorosan magához ölel és fejét az enyémre hajtja.

•  Sajnálom az egészet. A Főnök néha elveti a sulykot. – mondja halkan.

Nem szólok, csak bólintva jelzem, hogy most már minden rendben, összeszedtem magam. Elindulunk a dohányzó felé, ahol a hatos fogat ül. Bred sorra mutatja be a srácokat nekem.

• Ő itt Roy, Timoti és Eddy. Az asztal másik oldalán pedig Boby fiú, Kevin a sebhelyes és John, aki olyan kopasz, hogy seggig ér a homloka. – röhögi, majd elhúzza a fejét a felé repülő cigarettás doboz elől.

Rájuknézek és egy bárgyú vigyort erőltetek magamra. Érdekes fiúk. Roy akit legelsőnek mutatott be nekem Bred, feltűnően magas és elég csendes srác, alig lehet hallani a hangját. Kicsit komoly a korához képest. Nem úgy mint Timoti, akinek vállig ér a lángvörös haja és kellemes zöld szemeit enyhén eltakarja hosszú szempillája. Meg kell magamban állapítani, hogy szépek a szemei, de Bred smaragdzöld szemeit még csak meg sem közelítik. Boby fiú folyamatosan nevetgél és csacsog. Nagyon fiatalnak néz ki, talán tizennyolc lehet, de a testfelépítése igencsak kemény és férfias. Ránézek Kevinre és egyből rájövök, hogy miért is kapta a "sebhelyes" becenevet. Arcát és nyakát csúnyán összeforrt sebhelyek díszítik. Alkarján pedig egy régi, nagy égési seb éktelenkedik. Nem akarom tudni, hogy szerezte őket! Ekkor John hangosan morogva felveszi a földről az eldobott cigarettás dobozát. Tényleg igaza volt Brednek, mert John olyan kopasz, hogy szinte fénylik a feje. Alacsony és köpcös is, szerintem Ő lehet a bandában a legidősebb. Biztos elmúlt harminc. Eddy nevű srác felé kapom a tekintetem, aki épp Boby fiút hecceli.

• Boby, tudod miért lenne neked jó egy szűz lány? ... Mert Ő még tényleg elhiszi, hogy azért puha a pöcsöd, hogy ne fájjon neki.

Mindenkiből kiszakad a nevetés. Szegény fiatal srác pirulva lesüti a szemét. Ezek szerint még szűz. Eddy torokhangon röhög és csapkodja a szék támláját. Tényleg érdekes, vicces figura. Feltűnő, kirívó külseje megtévesztő lehet bárki számára. Hidrogénezett haja tűsire van zselézve. Szemöldökében, orrában még szájában is piercing díszeleg. Fülében temérdek karika fülbevaló. Teste pedig tele van egymásba érő színes tetoválásokkal.

Szóval Ők lesznek a kollegáim. Tudatosítom magamban. Breddel együtt pont heten vannak. Heten, mint a gonoszok.

Tekintettemmel ekkor a Főnököt kezdem keresni. Bent járkál fel s alá az irodájában és valakivel üvölt telefonon. Az ajtó zárva, ezért nem lehet kivenni a szavait. Szájában hanyagul lóg a félig szívott cigaretta, bal kezében pedig poharat tart félig whisky-vel töltve. Leteszi a telefont és hanyatt dobja magát a bőrszékében. Fejét hátra hajtva, jókora füstöt fúj ki tüdejéből. Mély levegőt veszek és egy kopogás után belépek az ajtón. Felemeli fejét és rám néz. Poharából egy hajtásra megissza az alkoholt. Asztalról felemel egy papírt és hanyagul elém dobja.

•  A munkaszerződésed. Olvasd el, és ha valami nem tetszik, szólj. – mondja unottan.

Gyorsan átfutom. Nagyon is tetszik, az a rész ahol a bérem szerepel. Ennyit egy munkahelyen se fogok keresni. Aláírom és le akarom tenni az asztalára, de a lap kicsúszik a kezemből és pont olyan hanyagul esik elé, mint ahogy Ő dobta elém. Basszus ezt nem így akartam! Először elcsodálkozik szemtelen bátorságomon, majd szája sarkában elnyom egy vigyort.

• Kóstolgatsz kicsi lány? – kérdezi lazán. Mivel utálom, hogy nőneműnek titulál, érzem vissza kell vágnom. 

•  Eszemben sincs Dominik. – válaszolom önelégült vigyorral arcomon.

Neve hallatán leolvad arcáról a sanda mosoly és szemei résnyire szűkülnek. Már nem várom meg további reakcióját, hanem vigyorogva elköszönök és szélsebesen a kijárat felé veszem az irányt. Hisz munkaszerződésem szerint már tíz perce lejárt a munkaidőm. Bred kikísér az autóig, ami rám vár, hogy hazavigyen; majd rám mosolyog.

•  Tudod, hogy te vagy az egyetlen, akitől a Főnök eltűrte, hogy a nevén szólítsa?!

•  Hát nekem nem úgy tűnt, hogy jól tűrte.

•  Nos, még életben vagy. –  vigyorogja Bred.

Ekkor az autóba szállok és elindulok haza. Rám fér egy kis pihenés.

Következő nap korán jön értem a metálfekete monstrum. Beszállok és elindulunk. Amikor az elágazáshoz érünk, észreveszem, hogy nem a megfelelő irányba kanyarodunk.

•  Bocsánat, de nem a központba megyünk? – kérdezem érdeklődve.

• Neked nem szóltak? – kérdezi meglepődve a sofőr. Azt az utasítást kaptam Bred-től, hogy ma ne a központba vigyelek, hanem a helyszínre, ahol át kell venned valamilyen dokumentumokat.

Meglepődök, de nem ellenkezem. A munka az munka. Nem bánom, ha teszek egy kis kitérőt némi dokumentum miatt.

Ahogy haladunk a helyszín felé egyre jobban kezd egy furcsa aggasztó érzés úrrá lenni rajtam. Elhagyjuk a várost és egy kihalt, lepusztult környék felé vesszük az irányt. Aztán egy leágazásnál balra fordulunk és egy elhagyatott raktártelephez érkezünk.

Kiszállok és rossz megérzésemet elhessegetve odaosonok az egyik kocsinkhoz. Elég sok autó van itt, könnyen meg tudok lapulni. Mindenki itt van még a négy marcona srác is, akik a behajtói állásra jelentkeztek. Csak a Főnök hiányzik. De el kell ismerni Bred elég jól helyettesíti Őt. A fiúk karba tett kézzel a kocsiknak támaszkodva állnak, próbálnak lazának látszani, de észre lehet venni arcukon a feszültséget. Szemben velük egy másik banda áll. Középen egy alacsony, kövér ipsével, akinek olyan vastag arany nyaklánc van a nyakában, mint az alkarom. Körülötte a nagydarab smasszer kinézetű emberei. Nem történik semmi csak mindenki áll és figyel. Olyan mintha mindenki egy jelre várna.

Néma csend van, rémisztő csend. Egyre idegesebb mindenki. A feszültséget szinte vágni lehet. Nagyot nyelek. Egy hideg, jeges érzés fut végig gerincemen. Beleremegek. Ekkor Bred és a kövér ipse megindul egymás felé, félúton találkoznak. Megkezdődik kettőjük között a tárgyalás. Idegtépő percek telnek el. Mintha valamit átadnának egymásnak, de semmit nem látok. Valahogy megváltozik a levegő, valami nincs rendben,….. és megtörténik a legrosszabb. Hirtelen Bred hátraugrik, és zakója alól előrántja fegyverét.

•  Át akarsz baszni te szemét geci? – üvölti eltorzult arccal.

Még alig hagyják el száját trágár szavai, de már lő is. Ezzel megadván a jelet. Na most igazán elszabadul a pokol!

Mindenki előrántja pisztolyát és örült módjára elkezd lőni a másik banda embereire. Golyózápor veszi kezdetét. Fájdalmas üvöltéseket lehet hallani. Mindenütt vér, rengeteg vér. Az egyik nagydarab ember, akinek éppen ellövi mind a két térdét John, krumpliszsákként terül el. Majd hogy ne fájjon neki sokáig, még pár golyóval megkínálja a testét. A négy, behajtói állásra jelentkező marcona srác hullája vérben fürödve hever. Nos, nekik nem sikerült valami jól az állás interjú. Fülem mellett úgy zugnak el a lőszerek, mint motoros mellett a bogarak. Tudom, hogy életveszélyben vagyok, mégsem tudok megmozdulni. Testem bármennyire is akarom, nem engedelmeskedik. Csak állok meredten. Én csak egy egyszerű srác vagyok, egy szürke kis könyvelő, átlagos, unalmas élettel. Mégis hogy lehet, hogy egyik napról a másikra sivár kis életem ennyire megváltozott. Gondolatmenetemből egy derekamat határozottan megragadó kar ránt ki. A kar tulajdonosa beugrik velem az egyik autó mögé. Kinyitom szemem és látom amint Bred áll mellettem. Fejét nem fordítja felém, az ellenséges banda felé néz és megállás nélkül lő. Mikor kifogy a lőszer, visszahúzódik mellém. Gyönyörű smaragdzöld szemei most méregzöldé sötétülnek.

•  Mi a szart csinálsz? Meg akarsz halni? – üvölti mérgesen.

Ekkor felsóhajt és visszavesz dühéből. Rám néz és szemeiben aggódást látok. Végigpásztázza testemet, hogy nem –e találtak el valahol. Majd mikor látja, hogy minden rendben, szorosan magához húz és átölel.  

• Sajnálom – mondja, majd lassan elenged. Kicseréli a tárat és szigorúan rám néz. - Te maradj itt, el ne mozdulj! – hangja parancsoló, majd egy mozdulattal kiugrik az autó mögül és megint lőni kezd. 

Magamra maradok. Félelmemben egy halk imát mondok el. Ekkor a kocsi mellől lépteket hallok. A vér is megfagy bennem. Hirtelen a másik banda egyik nagydarab smasszer kinézetű fazonja áll elém. Bal vállát átlőtték és igencsak ömlik belőle a vér. Rám néz és undorral a hangjában rám üvölt.

•  Hát itt bujkálsz te kis patkány? – fröcsögi.

Még levegőt sincs időm venni és már rám is fogja fegyverét. Villámgyorsan pereg le előttem eddigi unalmas és átlagos életem filmje. Nikolasz arca villan be. Basszus legalább tőle elbúcsúzhattam volna! De már késő, mert farkasszemet nézek egy pisztolycsővel. Behunyom a szemem. Ekkor nagyot dörren a fegyver, én pedig érzem, ahogy arcomra és mellkasomra fröccsen valami gusztustalan és forró. Kinyitom a szemem és látom, ahogy a velem szemben álló nagydarab ürge koponyáján egy hatalmas luk tátong. Lába megcsuklik és elterül. Felkapom a tekintetem és a Főnök áll velem szemben pisztollyal a kezében.

•  Jól vagy? – kérdezi. De szavai már nem jutnak el hozzám. Összefolyik előttem a kép és a sokktól elájulok.

Mikor magamhoz térek, egy sötét szobában találom magam, alig szűrődik be némi fény. Tapogatózok és kezemmel egy kislámpát találok, amit gyorsan felkapcsolok. Szétnézek, de nem ismerős a hely. A szobában szinte semmi nincs, csak egy hatalmas ágy, egy éjjeliszekrény és rajta egy kislámpa. Kihúzom a szekrény fiókját, de kár volt! Ugyanis telis tele van óvszerrel és síkosítóval. Gyorsan vissza is zárom. Hangokat hallok kintről, ezért felállok és elindulok kifelé. Ekkor veszem észre, hogy ingemet megszáradt vér borítja. Gusztustalan. Kilépek a sötét helységből, és akkor veszem észre, hogy a központban vagyok az emeleten. Közvetlen alattam van a Főnök irodája. Ahogy lenézek, a nagy dohányzóasztalt látom és a fiúkat, akik nyugodtan pöfékelnek. Ekkor megjelenik a Főnök is. Felnéz és észrevesz engem.

•  Felébredtél Csipkerózsika?   –   kérdezi vidáman.

Épp vissza akarok neki vágni valamivel, mikor is meglátom a falon az órát. Délután fél öt van. Basszus átaludtam az egész napot! Lesietek a vaslépcsőn.

•  Mi ez a hely ott fenn?  –  kérdezem kíváncsian.

• Az a „magánirodám”.   –  feleli a Főnök perverz vigyorral az arcán.  

Gondolom  „milyen fajta”  tárgyalásokat szokott ott folytatni. Végignéz rajtam, majd a szekrényből, egy ingét húzza elő. Utasít, hogy menjek, zuhanyozzak le és öltözzek át. Szó nélkül engedelmeskedem, mert érzem most jól fog esni a zuhany. Már vagy tíz perce folyik rám a kellemesen meleg víz. Agyamban mozifilmként peregnek le az elmúlt órák eseményei. A lövés pillanatában összerezzenek, majd látom magam előtt lukas koponyával összeesni a nagydarab férfit. Hirtelen hányinger kap el, de ekkor felderül szemem előtt egy másik férfi is. A Főnök az. Ekkor jut csak el a tudatomig, hogy megmentette az életemet. A francba most mit csináljak?! Kimászok a zuhany alól gyorsan megtörölközöm és magamra kapom az ingét. Hatalmas rám, csak úgy lóg rajtam. Nos, igen nekem nincs ilyen izmos, kidolgozott testem. Visszahajtom az ujjait és gallérjába mélyen beleszagolok. Olyan finom. Dominik kellemes, édesen fűszeres illatát érzem rajta. Szinte beleborzongok. Kijövök a mosdóból és az irodába veszem az irányt. Negyed óra múlva lejár a munkaidőm, ezért még gyorsan el akarok intézni pár papírmunkát. Leülök és szorgalmasan elkezdek dolgozni. Nemsokára nyílik az ajtó és a Főnök jön be rajta. Tölt magának inni és rágyújt, majd helyet foglal. A fiúk is betódulnak az irodába, de nem ülnek le csak sorfalat állnak. Dominik szólal meg miután nagyot kortyolt Chivas Regal Whisky-jéből. 

• A mai üzlet faszán szarul sült el. Szóval ma mindenki maradjon itt estig, mert ez miatt szeretnék egy megbeszélést tartani. – mondja határozottan.

•  Rendben. – jön egyöntetűen a fiúktól a válasz.

• Nos akkor…  – félbeszakad mondanivalójával, mert én határozottan kikapcsoltam laptopomat és elindulok a kijárat felé.

•  Hova, hova? – kérdezi elképedve.

•  Öt óra múlt, lejárt a munkaidőm. Megyek haza. – válaszolom nyugodtan.

•  Miii?! Na ne szórakozz, azt mondtam itt marad mindenki!  –  dühöngi.

• Mindenki, de nem én! – mondom incselkedve. Mind, ha csak arra lennék kíváncsi meddig feszíthetem nála a húrt, meddig mehetek el.

Előveszek egy papírt és odadobom neki. A lap végigcsúszik a hosszú tárgyalóasztalon és megáll előtte.

•  Ha nem tetszik, írd át a munkaszerződésem. – bátorodom fel a mai nap eseményei után, majd vigyorogva kisietek az irodából.

Ekkor a Főnök keze ökölbe szorul és a benne lévő szerződésem csíkká gyűrődik. Szemei szinte villámokat szórnak.

•  Úgy megbaszom járni se fog tudni! – üvölti és embereit félrelökve utánam ered.

Én már az induló autóban ülök, mikor Dominik fújtatva, mint egy bika kiront az épületből. Rámosolygok és forró csókot nyomok az ablaküvegre, majd kacsintok egyet. Látom, hogy még hosszan áll és néz a velem elhaladó kocsi után. A fiúk kuncogva figyelik az eseményeket.

• Hát most igazán emberére akadt a Főnök, az egyszer biztos! – mondja John megsimogatva tar kopasz fejét.

• Yuki az egyetlen, aki meg meri ezt engedni magának. És Ő az egyetlen, akitől a Főnök ezt eltűri.  – vágja rá a lángvörös hajú Timoti.

•  Na jó, elég legyen ebből! – szólal meg ingerülten Bred. – Mik vagytok ti pletykás vénasszonyok?

Mindenki visszafogja kuncogását és csendben leülnek a hosszú tárgyalóasztal köré, hogy elkezdődhessen a megbeszélés. Mikor hazaérek, a konyha felé veszem az irányt. Már pár napja nem eszek rendesen. Bár ezen nem is csodálkozóm. Ahogy elhaladok a nappaliban lévő üvegasztal mellett, észreveszek rajta egy szerződést. Mi a szősz? Felveszem és beleolvasok. Az áll benne, hogy Nikolaszt előléptették. Most már nem kidobó, hanem biztonságiak vezetője. Bére és munkaideje is megváltozott. Nem semmi, gondolom magamban, majd tovább haladok a konyhába. Kinyitom a hűtőt és kiveszek némi maradékot. Ekkor lép ki a fürdőből Nik anyaszült meztelenül. Akaratlanul se tudom levenni szemem a testéről. Kijön a konyhába és tölt magának inni. Rám néz, és arca komorrá válik, szemeiben pattogni kezd az ideg. Ezért gyorsan megszólalok.

•  Láttam előléptettek. Gratula. – mondom miközben nekidőlök a konyhapultnak.

•  Ja.  –  vicsorogja.

•  Valami baj van? – kérdezem és értetlenkedve nézek mérges arcára.

•  Jó az inged.  –  mondja gúnyosan. Basszus akkor kapok észbe, hogy még mindig Dominik inge van rajtam!

• Ja, ez? – mondom kicsit zavarban. - Ez csak a főnököm inge … nem tudom befejezni a mondatod, mert közbevág.

•  Megdugott?  –  kérdezi keményen.

Csatt ! Pofon vágom. Ekkor megtörli száját és odalép hozzám. Egyik kezével megragadja mindkét csuklómat és hátam mögött összeszorítja. Megmozdítani sem bírok. Még közelebb nyomja magát és terpeszbe rúgja lábaimat. Széttárt combjaim közé furakszik.

•  Élvezted, amikor megkefélt? Alatta is úgy nyögtél, ahogy nekem szoktál? – sziszegi a képembe.

• Mért csinálod ezt? Nem fekszem le mással csak veled. – mondom elhaló hangon.

•  Na persze.  –  vágja vissza.

• Nik, te most… féltékeny vagy?  –  kérdezem, de már érzem, ebben a testhelyzetben kezdek nagyon felizgulni.

•  És ha az vagyok? 

Másik még szabad kezével megfogja tarkómat és a szájához húz. Durván megcsókol. Megremegek, és gyengéden ajkába harapok. Tarkómról feljebb csúsztatja tenyerét és belemarkol hajfürtjeimbe. Hátrahúzva fejemet végignyal a nyakamon, majd megáll.

•  A francba! Érzem az illatát rajtad.  –   mondja mérgesen.

•  Csak az ing miatt … -  sóhajtom.  

Elengedi kezeimet. Kigombolja nadrágomat és alsómmal együtt letolja a bokámig. Kilépek belőlük, Ő pedig határozottan arrébb rúgja őket. Ekkor megragadja derekamat és nekem nyomja csípőjét. Érzem meztelen testét és merev férfiasságát. Egy mozdulattal felültet a konyhapultra. Most már kezeivel feszíti szét combjaimat. Újra közéjük furakszik. Átkarolom izmos nyakát és megnyalom a száját. Kezét az ingre csúsztatja, és elég erőteljesen letépi rólam. – „Basszus, hogy adom így vissza” ?! - Újra durván szájon csókol. Határozott mozdulattal marokra fogja saját farkát és az enyémet is. Hatalas tenyerében lapul mindkettőnk férfiassága szorosan. Nagyot nyelek. Ekkor lassan elkezdi kezét mozgatni.Gerincemen végigszalad egy kéjes érzés és egész testem izgalomba jön. Teljesen megőrít, hogy nem csak a kezét érzem ahogy kiveri a hímtagomat, hanmem az Ő lüktető farkát is, ahogy keményen az enyémmel összedörzsölődik. Basszus így el fogok menni! Megérzi, hogy mindjárt célhoz érek, mert hirtelen megáll és elenged. Levegőért kapkodva zihálok. Combom alá nyúl és kijjebb húz a konyhapult szélére. Két ujját ajkaim közé nyomja, én pedig elkezdem szopni és nyalni neki. Aztán kihúzza a számból a nyálamtól fénylő ujjait, majd lassan lenti nyílásomba nyomja őket. Felsóhajtok. Egyre gyorsabban döfködi belém, én pedig egyre jobban remegek és nyögök. Megáll és kihúzza őket, aztán gyorsan lüktető férfiasságát dugja belém. Vállára borulok és kéjesen a nyakába nyögök. Megragadja két kezével a fenekemet és jobban ráhúz feszítő farkára. Most már tövig bennem van. Ajkamat hangos sikolyok hagyják el. Érzem, ahogy keményen feszül és mozog bennem. Nem bírom tovább és kéjtől remegve lövellem ki magamból az élvezetet. Neki se kell több, megfeszül a teste, majd mielőtt belém élvezne, kirántja lüktető férfiasságát és combomra spricceli forró ondóját. Elengedem nyakát és megtámasztom magam a konyhapulton. Nikolasz ekkor felveszi a földről, a rólam letépett főnököm ingét és letörli vele a combomról spermáját.
 

•  Tessék add vissza neki!  –  mondja flegmán.

Elnevetem magam. Soha nem láttam még Nikolaszt ennyire féltékenynek. De most mit csináljak, hogy adjam így vissza? Fogalmazódott meg bennem a kérdés.