Annyira Éhesek Voltunk  5. Fejezet

Író: RIA   Kategória: Romantikus +16

                      Boldogságra éhezve 2.

                 5. Fejezet

Reggel William derűsen érkezik szállodájába. Végigmegy a hatalmas előcsarnokon, majd a recepciós pultnál megáll és a kirakott friss virágokat megszagolja. Egy jóleső fújtatással nyugtázza, hogy nagyon tetszik neki a virág mézédes illata.

• Jött nekem valami üzenet? Vagy volt valami említésre méltó? – kérdezi vidáman, majd lassan lelohad a jókedve.

A recepciós lányok tátott szájjal bámulják és nem tudnak magukhoz térni. Még a portás is kiejti a kezéből a fehér kesztyűt, megdöbbenésében. Mindenki csodálkozva nézi az igazgatót, aki minden egyes nap egy komoly és ellentmondást nem tűrő kemény arccal érkezik be és határozott mély hangon dörmög oda a beosztottjainak. Most meg, mint egy jótevő angyal suhan végig és derűs arccal kérdez a dolgozóktól. Na ez az, ami nem mindennapi ebben a szállodában. A lányok mikor végre magukhoz térnek a döbbent csodálkozásból, átnyújtják a postát az igazgatónak.

• Cs..csa…csak ez jött igazgató úr. Küldték az új alkalmazottak betegbiztosítási kártyáját. – hebegi nagyokat pislogva az egyik recepciós hölgy.

• Rendben köszönöm. – mondja most már határozottan és méltóságteljesen az igazgató, visszavéve a régi megszokott kemény stílusát.   

Bármennyire is jókedve van a tegnap este Kimberlyvel eltöltött vacsorától, akkor sem szabad kiesnie az igazgatói szerepéből. Túl magas pozíciót tölt be ahhoz, hogy más oldalát mutassa.

Alig ér irodájába, máris megszólal a telefonja.

• Halló Will. James vagyok. Bocsánat, hogy tegnap úgy elrohantam tőletek, de tudod milyen a kiadó?!  –  füllenti barátja a telefonba.  

• Persze. Semmi gond.

• Amúgy, azért hívtalak, mert délután beugranék a szállodádba, hogy a lakosztály dolgot megbeszéljük. Nem gond?

Ekkor esik le az igazgatónak, hogy tegnap délután ezt akarták elintézni Jamessel, csak miatta hazaugrottak Kimberlyhez és el is felejtette, hogy mit ígért barátjának.

• Jaj, tényleg! Bocsánat James, csak mostanában kicsit szétszórt vagyok a sok munka miatt.

• A sok munka miatt?!  - kérdezi James sandán viccelődve.

• Na ezt most hagyjuk. Akkor délután ugorj be hozzám és akkor elintézünk mindent.

• Rendben. – válaszolja James és még mindig mosolyogva lerakja a telefont.

Will kissé zabosan, barátja viccelődésétől, nekilát a napi teendőinek. Kis idő múlva, szeme az asztalán lévő képkeretre téved ahol Nils és Ő, testvérien összeölelkezve láthatók. Nem most készült a fotó, de még mindig kellemes érzéssel tölti el, ha csak ránéz. Pár percre elmereng, hogy nem is volna rossz Kimberlyről is egy képet kitenni, de gyorsan el is hessegeti merész gondolatait. Majd folytatja a munkát.

Dél körül nagyot mordul gyomra, jelezvén, hogy ennie kellene valamit. Laza mozdulattal áll fel asztalától, hogy nekiinduljon megszokott éttermébe, ebédelni. Ekkor veszi észre, hogy abban a táskában melyet Kimberly adott neki reggel, ínycsiklandó illatú étel van összekészítve számára. Meglepődik, de aztán hamar kicsomagolja ebédjét és szívében boldogsággal, jóízűen nekilát.

Időközben Kármen nyúzottan leslattyog a lakosztályából, mert már elégé elmúlt a reggeli ébredés ideje. De mivel tegnap este egy rangos és gazdag ügyfelével volt, így nagyon sokáig fenn kellett lennie és későn tért nyugovóra.

Unottan megy végig a hatalmas előcsarnokon, hogy meglesse barátnőét, Miát az étteremben. A kínai lány nagy serényen terítgeti az asztalokat a gazdag vendégeknek, ebédre. Kármen nem szeretné zavarni a lányt, ezért úgy dönt, felmegy régi barátjához Willhez és rábeszéli, menjenek el együtt ebédelni valahová. Mikor egy nagy kopogtatás után belép az igazgató irodájába, földbe gyökerezik a lába és leesik az álla a nagy csodálkozástól.  

• Hát te meg mi a szart csinálsz?  –  kérdezi döbbenten.

• Ha nem látnád, épen ebédelek. –  mordul rá az igazgató.

• Egy ételhordóból? – csodálkozik Kármen tátott szájjal.

• Igen abból, és akkor mi van? De igencsak díjaznám, ha becsuknád a szádat, mert elmegy az étvágyam.

• Ezt meg se hallottam. – morogja Kármen. – Amúgy azért jöttem, hogy elhívjalak kajálni valahova, de látom, te inkább otthoni kosztot eszel. Apropó! Ki csinált neked házi készítésű ételt? – jut el a tudatáig Kármennek a dolog.

• Öööö ……senki….ez csak….szóval….

• Jesszus! – üvölt fel vidáman a vörös díva. Neked barátnőd van ?! Ő csinálta?!

• Nem! Ezt …csak….szóval….Tereza készítette. Mert sokat főzött otthon belőle és gondolta, hoz nekem is egy kis kóstolót. Én meg nem akartam megsérteni. – mondja átlátszó szöveggel Will.

• Ahaaaa….szóval nem akartad megsérteni?! Akkor miért nem dobod ki és jössz velem enni egy rendes étterembe? Amúgy meg, ha ez csak egy kis megmaradt kóstoló, akkor miért áll három fogásból, desszerttel együtt?

• Hogy tudsz te ennyit kérdezni? – vág vissza Will. – Amúgy meg nem árt néha egy kis hazai koszt.

• Rendben, te tudod. Akkor én lemegyek az étkezdébe enni. További jó étvágyat. – kuncogj, majd távozik.

• Neked is te vörös bestia.  –  motyogja két rágás között az igazgató.

Kármen miközben lefelé tart az étterembe, folyamatosan azon gondolkozik, hogy vajon tényleg Tereza készítette Willnek az ételt, vagy valami barátnőcske van a dologban?! Mivel az étterem rogyásig tömve van a szálloda gazdag vendégeivel, ezért úgy dönt, átmegy a bárba, ami ilyenkor szinte üres, és ott eszi meg ebédjét. Miközben vígan falatozik, és az agyát Will lehetséges barátnőjén járattatja, megpillant egy igencsak sármos és jól öltözött férfit a halban. A szökésbarna, magas férfi, megcsörget valakit telefonom, de mivel nem jár szerencsével, ezért úgy dönt, a bárba elfogyaszt egy italt, míg várakozik. Kármen villám gyorsan befejezi ebédjét és rendel magának egy italt Raultól. A magas férfi nem messze tőle foglal helyet a bárpultnál. Kármen úgy dönt, megszólítja.

• Csak így magányosan?  - löki oda a hanyag kérdést.

• Tessék? – kapja fel a fejét a szökésbarna idegen. – Jaj, elnézést kisasszony. Igen egyedül vagyok, egy régi barátomra várok.

• Ó értem. Ha gondolja, megihatunk egy pohárkával, amíg vár az ismerősére. Addig se unatkoznánk.

• Miért is ne. – mondja kedvesen a magas férfi, majd rendel egy újabb kört maguknak.

Az egyik asztalhoz mennek és leülnek. Itt azért csak nyugodtabban el tudják fogyasztani az italt és beszélgetni is kellemesebb. Belekezdenek a semmitmondó témákba és észre se veszik, hogy egy kis idő után milyen jól elszórakoznak. Mint két régi jó barát. Kármen kissé furcsálja, hogy a férfi egész beszélgetés alatt egyszer sem csorgatta a nyálát a kerek és igencsak nagy kebleire. De hisz nem minden férfi tapló, ez a példány pedig igencsak úriembernek tűnik. Aztán úgy dönt, rákérdez.

• Nős vagy? – vált át magázódásból hirtelen, ezzel engedélyt adva a férfinak is a tegeződésre.

• Csak voltam, nagyon régen. De elváltam.

• Jaj de kár! – mondja a vörös díva hazug sajnálattal.

• Nem kár érte. Eleve kudarcra volt ítélve az a kapcsolat. Nagyon fiatal voltam és bolond. A lány meg csúnyán beadta nekem, hogy terhes. Úriember lévén elvettem feleségül, de aztán rájöttem, hogy csak egy hazug, számító, üresfejű, boszorka. Hamar el is váltunk.

• Azóta nem találtál, egy újabb feleségnek valót? – kérdezi Kármen incselkedve.

• Végül is találtam. – válaszolja a férfi, majd nagyot kortyol az italából. – Csak egy nagy barom voltam és el is vesztettem.

• Na, mi történt?  

• Ez egy nagyon kacifántos, hosszú sztori, és elég ciki is……szóval nem szívesen mesé… - de nem tudja befejezni, mert Kármen már közbe is vág.

• Juj, hallani akarom. Meséld el. – mosolyogja, gyermeki kíváncsisággal a vörös díva.

• Okéééé. – nyújtja el a választ a magas férfi, majd folytatja. – Szóval a barátom, akire most is várok, megígérte nekem, hogy találkozhatok egy luxus hölggyel. Egész nap jól éreztük magunkat én pedig kezdtem fülig belezúgni a nőbe. Miután vége lett a romantikus vacsorának, megkérdeztem feljön-e a szobámba, és Ő feljött. A többit már gondolom, tudod mi történt kettőnk között, nem kell részleteznem. Szóval mikor vége lett a dolognak én pofátlanul megkérdeztem, mennyit kell fizetni a szolgáltatásaiért. Mire Ő szembe köpött és elviharzott.

• Jesszus, a csaj prosti volt?

• Nem! Pont ez a baj, hogy nem volt az. Én pedig mivel azt hittem, hogy hossztesz, fizettem akartam neki, ebből lett a nagy kalamajka. Aztán később hívott fel a barátom, hogy a luxus hölgy, akivel találkoznom kellett volna, egy dögöd vörös díva, és igazából kórházba került ételmérgezéssel. Szóval ezért vesztettem el életem nagy szerelmét.

• Kérdezhetek még valamit? – mondja halkan Kármen, kis habozás után.

• Természetesen. – válaszolja a férfi kedvesen.

• Jamesnek hívnak?

• Igen, hogy találtad ki? – lepődik meg egy pillanatra a férfi.

• Nos, ahogy látod, vörös vagyok és állítólag igencsak dögös is. Na meg nemrég voltam a kórházban ételmérgezéssel.

• Na neeeee! – kiált fel James. – Te vagy Kármen?

• Nos, igen. Örülök, hogy így utólag megismertük egymást.

Pár perc néma csönd szállt a helységre, majd mindkettőjükből, egyszerre szakadt ki a nevetés. Alig bírták visszafogni a kacajt. James ezután illendően bemutatkozott, még kezet is csókolt, Kármen pedig elnézést kért a kellemetlenségért. Még jó hosszú ideig beszélgetnek jóízűen egymással. James nagyon kedvesnek és jópofának találja a vörös hajú nőt, de azért titokban hálát ad Istennek, hogy a másik Kármennel randizott és lett fülig szerelmes belé.

Kis idő múlva az igazgató is megjelenik és észreveszi az önfeledten, vidáman beszélgető párost, majd odamegy hozzájuk.

• Látom megismertétek egymást. –  mondja kissé megkönnyebbülve Will.

• Igen. – vágja rá James, aki még mindig mosolyog Kármen előbb elsütött viccén.

• Nem akarom a jókedveteket megszakítani, de már elég későre jár, és mielőtt hazamennék, még el szeretném intézni veled a lakosztályfoglalást.

A nevetgélő páros ekkor veszi csak észre, hogy dél óta hogy elrohant az idő. Persze ha az ember jó társaságban van. James illedelmesen elnézést kér, és elbúcsúzik Kármentől. De azért megbeszélik, hogy néha összefuthatnának dumálni egy jót.

Hamar elintézik az igazgatóval a papírmunkát, na meg az anyagiakat is, majd Will gyorsan felpattan és már rohanóra is fogja. James meglepődve érdeklődik, hogy mi ez a nagy sietség. De az igazgató megint valami átlátszó szöveggel próbálja etetni régi barátját, aki persze átlát a szitán. Nagyon jól tudja, hogy egy gyönyörű, ártatlan, szőke szűz miatt rohan ennyire haza az igazgató.

Will hazaérkezve, boldogan nyit be a lakásába, de jókedve hamar alábbhagy amikor Kimberly édes mosolya helyett, Taylor kemény arcát látja meg.

• Na, pont ez hiányzott. – morogja gúnyosan, majd lazán arrébb löki vállával öccse szeretőjét.

• Jaj, te kis csacsi fiú, tudtam én, hogy hiányzom neked. – nyávogja hangját elváltoztatva viccesen Taylor.

• Aha, mint egy agyérgörcs. – vágja rá mérgesen Will.

• Fiúk fejezzétek már be. Fontos nektek állandóan szekálni egymást? – förmed rájuk Nils.

A két izmos hím lejjebb engedi agancsát, majd az igazgató egy kedves mosolyt küld Kim felé köszönés képen. A lány fülig vörösödik, de azért szégyenlősen visszamosolyog. Ekkor Nils belekezd mondandójába, hogy miért is vannak itt. Miközben beszélgetnek, Kim teával kínálja meg Őket.

• Nos, sokat gondolkodtam és mivel Kim nagyon okos lány, arra jutottam, hogy be kellene fejeznie az iskolát. – mondja Nils határozottan.

Ezzel az igazgató is egyet ért, de nem akarta a lányt esetleges kellemetlenségnek kitenni.

• Mivel régen járt iskolába, ezért vannak lezárt évei. Csak sajnos a felsőoktatás nem ingyenes, és lakcím is szükséges a beiratkozáshoz ezért Kim nem tudott tovább tanulni. – magyarázza Nils bátyának a lánytól hallottakat.

• Rendben. –  vágja rá Will. – Szólok az egyik ismerősömnek, hogy intézze el.

• Oké, akkor ezt meg is beszéltük. – mondja vidáman az öccse.

Miközben minden féle témát érintve beszélgetnek a fivérek, észre se veszik, hogy Kim közben elaludt a fotelben. Nils kedvesen betakargatja és homlokon puszilja, mint egy gondoskodó anya. Will mosolyra húzza a száját, majd kikíséri az ajtóhoz öccsét és szeretőjét. Megölelgeti Nilst testvériesen, majd egy hanyag kézfogást vált Taylorral némi morgással megspékelve. Öccse már csak mosolyog kettőjük rivalizálásán és gyorsan a kocsi felé veszi az irányt.

Will megvárja, míg az autó elhajt, majd bemegy a nappaliba, ahol Kim szunyókál édesen. Lassan, mint ha porcelánt emelne, karjaiba veszi a lányt és a szobájába viszi. Könnyű, kecses kis testet óvatosan rakja az ágyra és betakarja. Majd szájához hajol, de az utolsó pillanatban észbe kap. Zavartól vörösödő arccal kimegy, Kim szobájából és gyorsan zuhany alá áll, hogy elterelje gondolatát arról, mit is akart csinálni a lánnyal.

Reggel szállodájába érve látja amint James a halban üldögél és újságot olvas. Nagyot sóhajt az igazgató, majd odamegy régi barátjához .

• Szia. Bocsi, de nem emlékszem, hogy megbeszéltünk volna találkozót. Mit keresel itt drága barátom?

• Öööö…itt lakom? Az egyik lakosztályban. Nem rémlik? – mondja ledöbbenve James, miközben nagyra nyílt szemekkel bámul Williamra.

• Jesszus, bocs! Teljesen kiment a fejemből. Azt hittem rám vársz itt a halban.

• Talán egy kicsit pihenned kellene, vagy randiznod egy bizonyos lánnyal. – mosolyogja James.

• Köszi a jó tanácsokat. – morogja az igazgató. – De inkább vonuljunk félre egy kávé mellé és beszélgessünk.

James ellenkezés nélkül átfárad a kávézóba Willel és rendelnek maguknak egy, egy forró finom feketét. Pár percig csak némán kortyolgatnak, majd James szólal meg.

• Feladtam vagy ezer hirdetést, és felfogadtam egy magánnyomozót is. De semmi eredmény. Kárment nem találom. Kezdem feladni ezt a reménytelen keresési hajszát.

• Ne csüggedj barátom. Még nem olyan régóta keresteted, adj még esélyt a sorsnak. Az is lehet, hogy magától megoldódik minden, és egyszer egy szép napon veled szembe jön majd az utcán.

• Igen….lehet, hogy egy szép napon velem szembe jön majd az utcán, ……. de az is lehet, hogy egyszer egy szép napon én leszek a miniszterelnök, vagy Kenya kormányzója. Igazad van Will, bármi megtörténhet. -  mondja unott arccal, bárgyún James.

• Jó, gúnyolódj csak James. Én csak lelket akartam beléd önteni.

• Bocs drága barátom. Tudom, hogy te csak jót akartál, de én már olyan elkeseredett vagyok. Életem szerelmét elvesztettem egy hülye félreértés miatt, és most bárhogy keresem, nem találom. Akkora barom vagyok, legalább azt megkérdezhettem volna melyik egyetemen végzett.

• No igen. Akkor az évkönyveket végigbújva ezer év alatt rá is találnál. Na de majd én is felhívom pár ismerősömet az ügy érdekében. – mondja az igazgató

Hosszas beszélgetés után kinyögi végre William, hogy kellene neki egy kis segítség Jamestől. Miszerint el kellene intézni, hogy Kimberly egy év alatt befejezze az iskolát és letegye az érettségit, majd mehessen tovább tanulni valamelyik egyetemre. James felhívja néhány régi tanár ismerősét, és jó pár perc telefonálgatás után, elintézi a dolgot Willnek. 

Az igazgató nagyon hálás és boldogan köszöni meg, hogy ennyi követ megmozgatott érte barátja. Alig várja, hogy otthon elmondhassa Kimnek a jó hírt.

• Milyen jó ötlet volt, ez az iskola dolog. – mondja James.

• Szerintem is. –  válaszolja nem túl őszintén az igazgató. – Legalább így tanulhat és lehet belőle valaki, na meg nem kell egész nap otthon ülnie.

• Bizony. Így legalább összeismerkedhet osztálytársakkal és szerezhet barátnőket magának. Na meg találkozhat helyes, vele egykorú fiukkal, akikbe pedig beleszerethet. – húzza mosolyra a száját James.

• Így va…….miiiii?! – kel ki magából William.

• Miért mit gondoltál, miről szól majd neki a suli, csak a tanulásról. Emlékezz vissza, te egész idő alatt csak csajoztál. Minden nap más lány volt a barátnőd.

• De az más volt. Én srác voltam.

• Igen, és szerinted a mostani iskolákban nincsenek olyan vagány srácok, mint amilyen te voltál? Akik minden nap más lányt fektetnek le.

• Na, majd én gondoskodom róla, hogy ne legyenek. – vicsorogja az igazgató.

James visszafogva a nevetést csak bólogat barátjának. Még egy jó ideig beszélgetnek a kávézóban ülve.

Eközben Kármen, aki épp szabad perceit élvezi, megszokott unalommal dobja le magát a bárba. Mivel Mia megállás nélkül dolgozik, ezért nem tud vele kimozdulni, hogy mérhetetlen unalmát enyhítse. Bágyadtan szopogatja kedvenc italát és közben nézi a dúsgazdag vendégeket. Egyszer csak zöld szemei egy hétköznapi, ám gyönyörű fiatal lányon akadnak meg. Laza utcai öltözete és simán két copfba kötött haja elárulja, nem a felső tízezerből származik. A fiatal lány, félénken néz körbe. Látszik, keres valakit. Kármen, mivel nincs más dolga, úgy dönt odamegy hozzá és útbaigazítást ad neki.

• Szia. Tudok segíteni? – kérdezi kedvesen.

• Hú, maga milyen előkelő! – ámul el a lány a csodás nercbunda és megannyi drága ékszer láttán. – Ön lenne a szálloda tulajdonosa? – kérdezi óvatosan.

• Hogy én?! Nem, dehogy Drágám, én itt csak egy,…..de ez most mindegy is. Kit keresel Cicavirág?

• Hát a bará….ismerősömet. Azt mondta ebben a Hotelben dolgozik.

• Értem és megtudnád mondani, ennek az „ismerős barátodnak” a nevét és, hogy mit dolgozik itt?

• Ha jól gondolom, sofőr lehet, mert minden nap méregdrága luxusautóval jön haza. Amúgy William Lambertnek hívják.

Kármen egy percre levegőt is elfelejt venni a mély döbbenettől, majd megkapaszkodik, hogy el ne ájuljon a hallottaktól.

• Á szóval te vagy a kis barátnője az igazga…….vagyis a sofőr srácnak?

• Nem igazán vagyok a barátnője. – mondja szégyenlősen és a füle búbjáig vörösödik. – Viszont akkor te ismered Willt? Meg tudnád mondani, hogy hol van, mert otthon hagyta véletlenül az ebédjét, amit főztem és nem szeretném, ha éhen maradna.

• Hát persze, hogy ismerem. Régi jó barátom. Amúgy üzletkötő és nem sofőr. – mondja bravúros mentéssel Kármen, mert azért nem akarja lebuktatni az igazgatót. – Ha jól sejtem most is tárgyal valakivel. De mi lenne, ha addig leülnénk és meginnánk valamit. Én fizetem.

• Jaj köszönöm, de nem fogadhatom el. Na meg alkoholt se iszom.

• Azt gondoltam. Nem is szolgálnak ki 16 éves lányokat a bárban. – neveti Kármen.

• 23 éves vagyok, a napokban töltöttem be. Nem pedig 16. – válaszolja mosolyogva Kimberly.

• Mennyiiii? – kiált fel Kármen döbbenten. - Az lehetetlen. Csupán 3 év korkülönbség lenne köztünk.

Kármen most már mindenképpen le akar ülni egy ital erejéig beszélgetni a lánnyal és meg akarja ismerni ezt a fiatal szépséget. Aki levette a nagy és kemény igazgatót a lábáról.

Jó ideje trécselnek, miközben Kármen elárulja, hogy végül is Ő csak egy luxus hosszzesz és mennyire vágyik a szabadságra. Kim is elmeséli dióhájban a történetét, hogy hogyan került Willhez és miként lett a házvezetőnője. Kármen nagyon is jól átlát a szitán és egyből leesik neki, hogy nem csak az igazgató zúgott bele totál a lányba, hanem Kim is belé. Aztán óvatosan körülírva rákérdez. Kimberly szégyenkezve bevallja neki, hogy életében nem látott még ilyen vonzó és sármos férfit és igen, nagyon is kezd szerelmes lenni Williambe. Csak az a baja, hogy Ő nem tekint rá nőként, hanem csak kislányként. A vörös démoni bestiának se kell több és máris, fortélyos agyában tervet kezd szőni, hogyan is hozza össze Őket. Eldönti, hogy kihívó, férfi szemeket megbabonázó, dögös dívát farag a kislányos külsejű, szende, félénk lányból.

Kim megköszöni az italt, mosolyogva elbúcsúzik Kármentől. Mikor kifelé tart a bárból, pont összefut az igazgatóval, akit a hideg víz ver le egy perc alatt, hogy mit keres ott a lány. Gyorsan elveszi az ebédet tőle, majd gondosan körbenéz, hogy senki se látja Őket, majd csókot nyom a lány homlokára, köszönés képen. A lány fülig pirul, majd mosolyogva elviharzik. William még egyszer körbenéz, majd megigazítja nyakkendőjét és határozottan elindul a lift felé.

De sajnos még Ő sem olyan szemfüles, hogy a vörös démoni bestia elől elrejtse a magánéletét. Már a felvonóknál jár, mikor is egy ismerős női hang szólítja meg hátulról.

• Látom Will, megint kaptál Terezától egy kis maradékot ebédre. 

Az igazgató ijedtében, majdnem eldobja az ételhordót. Majd, mint aki szellemet látott megfordul és a démoni nőre néz.

• Kármen! Hát te? Neked nem ügyféllel kellene lenned? – habogja idegesen.

• Nem, most ép nem. De inkább foglalkozzunk a te jótevő Terezáddal, aki mostanában annyit főz rád.

• Bocs, de most nem érek rá, fontos tárgyalásom lesz. Még enni se lesz időm.

• Értem. Szegény kicsi Kimberly, pedig biztos nagy odaadással készítette neked az ebédet. – húzza száját sanda mosolyra.

• Mi….mi….mit mondtál? – döbben meg az igazgató.

• Ó, én semmit. Csak jó étvágyat kívántam az ebédhez.

Ekkor Will mérgesen elkapja Kármen karját és a liftbe rántja. Mikor bezárulnak az ajtók, keményen ráförmed. Idegesen faggatja ki, hogy mit tud a lányról és kitől tudja. Kármen most először egy kicsit megijed William durva viselkedésétől. Majd elmondja, hogy semmi különös nem történt, csak összetalálkozott itt Kimmel és beszélgettek. Megtudta, hogy a bejárónője lett és, hogy ott lakik. Na meg azt is elmondja, hogy a lány nem tudta mit dolgozik itt Will, azt hitte, hogy sofőr. De Ő kimentés képen azt füllentette, hogy üzletkötő. Az igazgató hallgatja, majd szép lassan visszavesz haragjából. Bocsánatot kér Kármentől és barátian átölelik egymást. Igazából, Ő maga se tudja miért kapta fel ennyire a vizet.

• Amúgy jártok? – kérdezi halkan Kármen.

• Dehogy. Kimberly még kislány, engem pedig nem érdekelnek a kis csitrik. Nem vagyok pedofil. – hazudja Will, csak, hogy leszálljon végre róla ez a vörös démon.

Kármen még egy darabig húzza az agyát az igazgatónak, szekálás képen, majd rohanva távozik, mert időközben megjött egyik fontos vendége, és hát nem illik megvárakoztatni.

William pedig felmegy irodájába, hogy minél hamarabb megehesse ebédjét, amit szívének oly kedves lány készített.

Késő délután az igazgató úgy dönt, vesz Kimnek egy új táskát, amiben tudja vinni a tanszereit az iskolába. Lemegy hát a szállodájának egyik elit üzletébe és serényen válogatni kezd, de elképzelése sincs melyiknek is örülne igazából a lány. Kettő között kezd vacillálni. Majd mielőtt döntene, egy morcos hang szól hozzá hátulról.

• Jesszus, ezt meg ne vedd! -  parancsol rá Kármen.

• Miért? Hisz olyan aranyos. –  lepődik meg William.

• Hüm…nézzük csak, talán azért,…..mert ….rózsaszín virágok vannak rajta! – kel ki magából a vörös díva.

• Pont azért aranyos. Na és mit szólsz akkor a másikhoz? Inkább az legyen?

• Most ezt tényleg komolyan kérdezed? Nézd Will, az Istenért se szeretnék beleszólni a magán életedbe, de ha egy kislánynak veszed ezt a táskát, akkor cuki. Viszont, ha Kimnek veszed, akkor ciki. Majd én választok neki táskát.

• Na, pont ettől féltem. – vágja rá kedvtelenül az igazgató.

Pár perc válogatás után, Kármen egy gyönyörű Gucci táskával tér vissza. Az igazgatónak egy cseppet sem tetszik, hogy egy ilyen, számára giccses táskával flangáljon Kim. Ezzel még azon férfiak figyelmét is felkelti, akikét egyébként nem keltené fel szégyenlős magatartásával. De Kármen köti az ebet a karóhoz és nem engedi, hogy a rózsaszín virágosat vegye meg.

Késő este mikor hazaér, Kim kedves mosollyal és meleg vacsorával várja Őt. Will nem tud várni és hamar odaadja ajándékát. Mikor Kim meglátja a táskát örömében majdnem az igazgató nyakába ugrik.

Következő nap izgatottan, de annál nagyobb boldogsággal pakolja össze felszerelését, hogy végre elkezdhesse az iskolát. Persze Will nem engedi el gyalog, de Kimnek meg nem tetszik, hogy már az első nap egy igencsak feltűnő és hivalkodó luxusautóval lássák megérkezni. Ezért megkéri az igazgatót, hogy pár sarokkal arrébb rakja ki. Az igazgató tajtékzik magában, de aztán enged a lány kérésének. Most jobban aggódik, egy bizonyos dolog miatt.

Mégpedig az olyan srácok miatt, mint amilyen Ő is volt iskolás korában.

Kimberly nagyon jól érzi magát egész nap, és még barátnőket is szerez. Az egyik lánynak elmondja, hogy szeretne tanárnő lenni és ezért nagyon sokat kell tanulnia, valószínűleg még pótórákat is kell vennie egy vérbeli tanárnőtől. Az osztálytársnője felajánlja, hogy megadja egyik ismerősének a számát, aki pont erre tanít diákokat. Kim nagyon hálás érte és el is dönti, hogy délután felhívja az illetőt.

Tanítás végére beszélik meg az iskola előtt a találkozót. Kim izgatottan várja újdonsült oktatóját, akitől majd annyit tanulhat. Nem telik el sok idő és meg is érkezik a várt személy. Kim ámulva nézi a fiatal és gyönyörű nőt. Nem igazán erre a látványra számított. Inkább egy öreg, ősz hajú tanítót képzelt el magában. A szépséges nő, megigazítja szemüvegét, majd kedvesen a lányra mosolyog.

• Szervusz. Örülök, hogy megismerhetlek, én foglak felkészíteni a tanári pályára. Kármennek hívnak.